Hála az új életért

Házasságban és családban különösen jó alkalmak kínálkoznak arra, hogy a Szentlélek sokféle működésének teret adj: egymásra való figyelem, segítőkészség, a másik szolgálata, örömet szerezni egymásnak, a gyermekek Isten felé vezetése, a szeretet minden napi ajándékozása, türelem, kedvesség, alázat, engedelmesség, jóság. Olyan ez, mint egy iskola: a lelki élet iskolája! Használd ki ezeket a jó alkalmakat!

Ha valaki csupán emberi természete alapján akar jó lenni, előbb-utóbb kudarcot vall. A Szentlélek segíteni akar abban, hogy minden nap készen állj az önzetlen szeretetre. Erőt ad, hogy meg tudj feledkezni önmagadról és egészen átadd magad az Írnak, belesimulj az Ő akaratába. Előfordul, hogy nehézségek támadnak. Lehet, hogy társad elutasít, szándékaidat félremagyarázza, eltávolodik tőled. Ilyenkor nagyon kell vigyázni, hogy ne engedj a régi törvénynek… szemet-szemért, hanem készen állj a megbocsátásra! Legyen elég neked, hogy Jézus lát téged, ismeri jószándékaidat és pótolja azt a gyöngédséget, ami hiányzik. Engedd, hogy Jézus szeretete átöleljen és képessé tegyen a kitartásra. Engedd meg a Szentléleknek, hogy gazdaggá tegye lelkedet a szeretet alkalmaival.

Hála az új életért!

Tanúságtételem elején szeretném elmondani, hogy teljesen megváltozott az életem attól, hogy megismertem Istent.

Tulajdonképpen előtte – világi értelemben – sikeres embernek számítottam, aki már fiatalon elég sokra vitte. Volt munkám egy éppen felfutó újságnál, amely bizonyos körökben jó hírnévnek örvendett. Voltak barátnőim, olykor több is egyszerre. Emellett zenéltem is, aminek szintén van egy kis aurája.

Amikor kocsmába mentem a barátaimmal, jó vicceket tudtam mesélni, ami szintén népszerűséget szerzett, s ráadásul elég hamar be tudtam rúgni, tehát még sok pénzbe se került a dolog. Egyszóval, minden adva volt ahhoz, amit a világ úgy kommentál: ez egy sikeres, feltörekvő és boldog ember.

Eközben azonban egyre jobban kiüresedett az életem. Egyre kevésbé tudtam, hogy reggel mire ébredek, vagy hogy egyáltalán mit fogok csinálni. Egyre rosszabb kalandokba keveredtem, és egyre több embert vittem bele a romlásba a hatalom által, amit a siker és az elismerés biztosított számomra. Ez egy megromlott hatalom!

De ─ dicsőség az Úrnak ─ végül ezeket a romlott tulajdonságokat is felhasználta ahhoz, hogy elcsalogasson magához. A magamutogatási és a siker utáni vágyamat is arra használta, hogy mindezzel elkezdjem keresni azt, amit belül már éreztem: nem létezik, hogy csak ennyi legyen az élet!

Isten egy közösségbe csalogatott el egy lányon keresztül, akit tulajdonképpen csak meghódítani akartam. Abban a közösségben rádöbbentem, hogy Jézus él, és Isten valóság. Olyan erővel áradt ki rám a Szentlélek, hogy kételkedni sem tudtam, én aki örök kételkedő voltam. Isten kegyelméből meg tudtam hajolni egy nálam sokkal nagyobb igazság előtt, aki maga Jézus Krisztus.

Ez az élmény teljesen megváltoztatta az életemet. Olyan örömet és boldogságot adott, amit azelőtt nem tudtam megélni. Megéreztem, hogy Isten szerelmesen és hűségesen szeret engem. Engem, aki soha életemben nem voltam hűséges, és valójában azt sem tudtam, mi is az a szerelem.

Azonban e megtapasztalások után megéltem a szerelmet akkori barátnőmmel kapcsolatban, és sürgősen megkértem a kezét. Ő ─ hála Istennek ─ most a feleségem. Isten megáldotta a házasságunkat egy gyönyörű gyermekkel, akivel büszkélkedhetem.

Isten csodákat tett abban az időszakban velünk, amit most szívesen megosztok veletek is. Nem sokkal megtérésem után
otthagytam a munkahelyemet és így munkanélküli lettem. A jövendőbelim éppen végzős egyetemista volt, amikor  összeházasodtunk. Sokan mondták nekünk, hogy ne házasodjunk össze, mert van még időnk, és egyébként sincs hol laknunk, nincs munkánk, megélhetésünk, stb. Bennünk azonban élt a bizonyosság, hogy Isten majd elrendezi mindezeket. Olyan hitet
adott az Ír akkoriban, amire időnként vágyódva gondolok vissza. Mire összeházasodtunk, lett munkahelyem, szolgálati lakással. Mire a feleségem elvégezte az egyetemet, áldott állapotba került, így nem volt gond, hogy hol dolgozzon, hiszen kismama lett, majd megszülte gyermekünket.

Egyszóval Isten oly módon rendezte el életünket, hogy mindent a helyére tett. Bebizonyította, hogy valóban általa vagyunk, s hogy Ő már sokkal előbb eltervezte és elgondolta a dolgokat, mint ahogy mi képesek lennénk.

Még egy példa az isteni kegyelemre. A kórházban, ahol a feleségem szült, volt egy olyan asszony, akit már vittek volna császármetszésre, mert a baba nem jól feküdt a méhében. A feleségem legyengülve a szüléstől egyszerűen kérte Istent, hogy segítsen, és másnapra ez a kismama megszülte egészséges kisgyermekét a legtermészetesebb módon, mert a baba az
utolsó pillanatban mégis megfordult.

Ebben egyrészt az a csodálatos, hogy a feleségem még ilyen állapotban is imádkozott, másrészt pedig, hogy Isten meghallgatta ezt az imát – mint ahogy minden hozzáfordulót meghallgat. Hiszen ez nem a mi erőnktől függ, sőt a mi erőnk pont az ellenkező irányba visz romlott természetünk miatt. De az erőtlenségünk ─ amivel dicsekedhetünk ─ az, amin keresztül

Isten ezeket a hatalmas adományokat ki tudja szolgáltatni a többieknek. Mert valóban csak azzal tudunk dicsekedni, hogy erőtlenek vagyunk, és azzal, hogy Isten mégis bennünk él, hogy szeret bennünket, hogy Ő szerelmes és hűséges természet, hogy Ő mindannyiunkat el akar vinni a tökéletes boldogsághoz.

Azzal dicsekedhetünk, hogy mindnyájan a kegyelem közvetítői vagyunk a többiek számára. Hálát adok Istennek, hogy alkalmat ad nekem arra, hogy az új munkahelyemen jóvá tegyem mindazokat a bűnöket, amiket életem előző szakaszában elkövettem. Azzal teszem jóvá ─ tulajdonképpen nem én, hanem Isten kegyelme ─, hogy közvetítem az Úr Igéjét azoknak, akiket Ő megmutat az imádság csendjében, és akiket váratlanul elém is hoz. Hálát adok, hogy ilyenkor kinyílnak a szemek, és az emberek valóban el tudják fogadni, hogy Jézus él.

Hálát adok, hogy nagyobb hatalom van itt mindennél: Krisztus. Hálát adok, hogy mindannyian magunkba fogadhatjuk Őt, hogy
valóban közöttünk sétál és velünk van. Ez a szerelem éltet minket, családunkat és munkánkat. Ebből a szerelemből élek én is. Azt szeretném, ha ti is ebből élnétek!

(In: Öltsétek magatokra Jézus Krisztust! Marana Tha. Budapest, 2001.)

 

Létrehozva 2016. szeptember 18.