Nehéz röviden beszélni arról, mit is tett az Úr az életemben. Kiskoromban megkereszteltek, mert a hagyomány egy kis vallásos faluban ezt diktálta, de a hit nem játszott szerepet a családunkban. Amikor otthonról elkerültem, kollégistaként más világ tárult fel előttem.

A szabad élet sok rossz dologra is megnyitott, úgy mint italozás, dohányzás, bűnös kapcsolat – de a Szentlélek ezt a szabadságot használta fel, hogy megszólítson és elhívjon keresztény életre. 15 és fél évesen, a nyári szünetben egy nyelvi táborban voltam, ahol az intenzív tanulás mellett napi egy-két óra szabadidőnk is volt. Így sétálgathattunk a városban egy jó barátommal, és figyeltünk fel egy utcai csoportosulásra.

Jó zene szólt, valaki egy rap-táncot táncolt, majd egy színdarabot adtak elő, amiben az emberről volt szó, az őt láncon tartó gonoszról, illetve egy fehér ruhás alakról, aki megtörte a láncokat, és szabadságot adott az embereknek, akik különféle dolgokkal voltak a sötét alakhoz kötözve (munkamánia, drogok, tudományos karrier, pénz…).

Aztán volt egy rövid igehirdetés, amelynek végén az evangelista kérdezett bennünket: ki szeretne egy új szívet Istentől a kőszív helyébe? Akkor, ott Isten mellett döntöttem – elindult Jézussal közös történetünk.

Bár azóta sem kerültek el a bajok, sajnos a bűnök és tévedések sem – de AZÓTA VAN REMÉNYEM! Tudom, hogy van aki vár rám, akinél teljes az élet és a szabadság. Ez történt 22 éve. Ma boldog férj és két csodálatos gyerek apukája vagyok. Teológusként, dicséretvezetőként és lelkipásztori asszisztensként szolgálom Krisztust és Jegyesét az Egyházat. Köszönöm Uram az életet!

(forrás: kapisztranszentjanos.wixsite.com)

Létrehozva 2016. augusztus 19.