Tanúságtétel gyógyulásról

Kedves István, Krisztusban kedves Testvéreim!

A Mennyei Atya Gondviselő Jóságáról, a Feltámadott, Megdicsőült Úr Jézussal való találkozásomról, Krisztus Urunk gyógyító szeretetéről fogok tanúságot tenni súlyos betegségből való gyógyulás kapcsán.  A szívből mondott ima erejét, az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Úr Jézus kegyelmi erejét családom is megtapasztalta gyógyulásom során.

A születésem is egy meghallgatott imádság gyümölcse, hiszen az orvosok azt mondták Édesanyámnak, hogy nem lehet gyermeke.  Azt követően a Jó Istenhez fordult és a Szűzanya közbenjárását kérte március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén.  Karácsonykor megszülettem. Hívő családban nőttem fel, a szülők, nagyszülők hite, szeretete, és a szentségekben való részesedés kegyeleme által formált az Úr.  Házasságom, férjem és két gyermekünk Isten nagy ajándéka.

A 2010 – es év hitem nagy próbatétele volt, az Úr megkínált a szenvedés kelyhéből. Pajzsmirigy anaplastikus carcinomát diagnosztizáltak nálam. Ez a legrosszindulatúbb pajzsmirigyrák. Gyorsan növő daganat, amely intenzíven képez áttéteket más szervekben. Csaknem minden kezeléssel dacol, még a műtéttel is. Felismerését követően fél-egy éven belül biztosan halálos kimenetelű. A diagnózis megállapítása előtt már több hónapja vizsgálatokra jártam, mert éreztem a gyengeségemet. Az orvosok nem találtak nálam betegséget. A biopsziás mintavételt sem tartották indokoltnak és nehezen tudtam elérni, hogy végezzék el. „ Radioaktív sugárzás okozta szövettani elváltozás” – így nevezte az endokrinológus, aki előzőleg három hónapig nem nézte meg a szövettani eredményemet és nem adott nekem korábbi vizsgálati időpontot. Tudtam, hogy orvosi mulasztás történt, de nem éreztem haragot. Megértettem, hogy számomra egy személyes keresztút kezdődött el, nagy lépésekkel az Úr felé haladva, bízva, hogy az Atya nem hagy magamra ebben a helyzetben.

Egy másik klinikán megerősítették a diagnózist és azt mondták nem tudnak segíteni, mert már szóródhatott a szervezetemben, a nyirokcsomókról készült felvétel áttétre utalt. A gyógyulási esélyeimet kérdeztem. Az orvos azt válaszolta a férjem jelenlétében, hogy néhány hónap és ebből már a kollégák elvesztegettek hármat. Ebben a sokkoló helyzetben a Szentlélek sietett a segítségemre. Pillanatok alatt három Ige világosodott meg bennem.

1. „… a mi betegségeinket viselte…, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (Iz. 53,4-5)

2. „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.” (Mt 9.21)

3. „Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek, ’menj innen oda ’, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.” (Mt 17,20)

Nagy vigaszt jelentettek ezek az Igék és olyan erővel töltöttek el, hogy azt mondtam az orvosnak: Én meg fogok gyógyulni! Kértem műtsön meg, de nem volt műtéti időpont a következő három hónapban.  A férjemmel egymásra néztünk, és csendben imádkoztunk. Az orvos sokáig telefonált. Végül valaki átadta a műtéti időpontját, így két hét múlva előjegyeztek.

 „ Semmit nem ígérhetek.” mondta az orvos. Ezzel váltunk el.  A két hét várakozás nagyon hosszú és nehéz volt. Egyre erőtlenebb lettem.

A várakozás alatt eszembe jutott, hogy korábban II. János Pál pápával álmodtam, aki nagyon határozottan az Oltáriszentségre mutatott.  Most értettem meg, hogy az Eucharisztiában valóságosan jelen lévő Úr Jézustól kell kérnem a gyógyulásomat és a Nagy Pápa közbenjárását.  Elhatároztuk, hogy elmegyünk a Tömő utcai kápolnába és kérjük az Elizeus szolgáló imacsoport imáját a gyógyulásomért.  A szentségimádáson gyermeki bizalommal kértem a Gondviselő Mennyei Atya kegyelmét, segítségét. Abban a pillanatban elhangzott egy ismeretszava István testvérem által:

„Gondviselő Atyád vagyok. Nem hagylak el. Megismered gondviselő szeretetemet.”  Éreztem, hogy ez a biztatás nekem szól. Reménnyel töltött el, mély békét éltem meg és erőt kaptam. Nagyon hálás vagyok az ott jelenlévő ismeretlen testvéreknek, akik István kérésére felálltak és közösen kérték imában a gyógyulásomat. Az Úr Jézus mély szeretetét éltem meg, amikor a Tabernákulum előtt a szolgáló csoport tagjai közbenjáró imáikban nyelveken dicsőítették a Szentháromságot, azért a kegyelemért, amit majd adni fog. Úgy köszöntem el az Úr Jézustól, hogy találkozunk a kereszten, Uram, Üdvözítőm, legyél mellettem! Így mentem a Klinikára. A családom, az imatársak, a plébános atyák is kérték imáikban a Szentségi Jézust a gyógyulásomért. A műtétre várakozva nagy lelki vigaszt és erőt jelentett a Zsoltárok imádkozása:

„…Nem eshet semmi bajod, angyalaim őriznek minden utadon…
Mivel bennem bízik, megszabadítom, oltalma leszek, mert ismeri nevemet.
Ha kiált hozzám, meghallgatom, a szorongatás idején vele leszek,megmentem és megdicsőítem. Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki üdvösségemet.”  (Zsolt 90)

Számolnom kellett azzal is, hogy nem ébredek fel a műtétből, mert a pajzsmirigy betegség szívritmus zavart okozott és a kardiológus erről tájékoztatott. A műtét napján szentmisét ajánlottak fel értem és ennek kezdési időpontja egybeesett az operációval, amit előre senki nem tudott.

A műtét előtt aláírattak velem egy nyilatkozatot, hogy beleegyezem a műtét sikere érdekében a hangszalag kiiktatásába. Ez azzal járhat, hogy később nem tudok beszélni.  Az altatás előtt megengedték, hogy mondjak még valamit. Én azt mondtam, hogy inkább énekelnék, Schubert:  Ave Maria. Ezt választottam, mivel korábban kértem, hogy a Boldogságos Szent Szűzanya jöjjön be velem a műtőbe és maradjon mellettem négy órán át. Az Ő nevét kimondva aludtam el, és az idő kiesett az érzékelésemből. A részleteket az orvostól tudom.

”A beteg szervezete nyugodt állapotban volt végig a műtét alatt, így nem volt szüksége, hogy vért kapjon, bár oda volt készítve. Egy fél órán át nyitva volt a nyaki seb, amíg a patológián elvégezték a szövettani vizsgálatot. Ekkor sem volt vérzés. A szív kielégítő állapotban maradt végig a műtét alatt. Beavatkozásra nem volt szükség.” A tumor, az orvosok meglepetésére össze volt zsugorodva, be volt tokozódva, burkot fejlesztett maga köré, így izolálódott és az áttét megállt a nyirokcsomóknál.  A műtét alatt jött egy sugallat az orvosnak, hogy a mellékpajzsmirigyet a hangszalag mellé helyezze vissza, megtámasztva azt, hogy használni tudjam a hangomat.

„A műtét alatt az orvosi team szokatlanul békésen, nyugodtan dolgozhatott, nem tudom miért, egyszerűen ilyen volt a légkör. Ez nem mindig van így.

Van esélye a gyógyulásra!” Ezekkel a szavakkal ébresztett a sebész orvos.   A praxisában én vagyok a második, akinek a tumor be volt tokozódva. – mondta.  A sugárkezelésre viszont szüksége van, mert a rossz sejtek korábban már szóródhattak.

Mi a magyarázata, hogy az utolsó vizsgálat és a műtét közötti két hét alatt a tumor összezsugorodott? –kérdeztem.  Az orvostudomány jelenleg erre nem tud választ adni. Ha tudná az okát, akkor ez nagy előrelépés lenne a rákgyógyításban – felelte az orvos. Én tudom a magyarázatát. Hívő ember vagyok és sokan imádkoztak értem. Hiszem, hogy a Jó Isten beavatkozott, mert Ő Mindenható. Rám nézett és azt válaszolta: lehetséges.

A hat- hetes sugárkezelés nehéz keresztje után az első jó eredmény II. János Pál pápa boldoggá avatásának másnapján érkezett meg! „Különös, hogy a szívizom nem károsodott a sugárkezelés során.”- jegyezte meg a kardiológus.

Istennek legyen hála!  Megtapasztaltam az Úr Jézus gyógyító erejét, szeretetét. Még kaptam időt, hogy tovább szolgáljam a Szentháromságot.

 „Mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik.” Lk 1, 46

 (Magnificat) Hála és Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!

 Szent II. János Pál pápa könyörögj érettünk!

 2014. júl.13.

Testvéri szeretettel: Anna
(forrás: elizeus.kozosseg.com) 

Létrehozva 2015. október 14.