Befürödtem
Újra első péntek közeledik, amit mindig örömmel várok, mert ilyenkor szoktam elvégezni minden hónapban a szentgyónásomat. Olyan vagyok ilyenkor, mint a csecsemő, aki este a fürdés előtt már érzékeli környezetében és édesanyja tetteiben a pancsolás előkészületeit. Izgatott örömmel gőgicsél ágyacskájában, mert bőre már előre érzi a babasampon, a fürdés és az anyai kezek simogatásának boldogságát.
A baba a lelke ilyenkor már előre örül, amit testében is kifejez azzal, hogy pancsol tapsikol és rugdos a levegőbe apró kezeivel és lábaival.
Nemrégen azonban ránc futott végig a homlokomon. Hoppá! Gyóntató atyám egy hétre külföldre utazott. Kinél fogok akkor én most gyónni első péntekre? Nem volt mit tennem, beültem az autóba és egy jó Gyóntatóért, egy jó gyónásért, az első pénteki és első szombati isteni kegyelmekért majd 150 km-t autóztam oda-vissza.
Nem várt meglepetés köszöntött rám. Kora hajnalban arra ébredtem fel, hogy a Szentlélek énekelt bennem. Egy közismert népének egyetlen sorát énekelte újra és újra.
A tanúságtétel elolvasható itt.
Létrehozva 2015. május 13.
