Tiszta szívemmel igent mondtam

svTeljesen a mennyei Atya kegyelméből tagja lettem a Lelkes Tréningnek. Az első lelkigyakorlaton egyszer csak indíttatást éreztem arra, hogy Isten meg akar gyógyítani. Először nem mertem elhinni. De Ő megerősítette bennem a tervét, így végül próbára tettem a dolgot: megszegtem a diétát.

Betegség esetén ennek komoly emésztőrendszeri következményei lennének, de most nem jelentkeztek a szokásos tünetek!
Úgy döntöttem hát, ezt ki kellene vizsgálni, elmentem az orvoshoz. Amíg a közösséggel – akik folyamatosan imádkoztak értem – vártuk a vizsgálatok eredményét, Jézus megkérdezte tőlem: mi lenne, ha visszaadná nekem a betegséget. Nagyon nehéz kérdés ez! Tudtam, hogy az lenne a jó, ha bármit elfogadnék a kezéből. De most kérdezi ezt, mikor már majdnem itt vagyunk a cél előtt?! Éreztem, hogy nem megy...
Kértem Jézust: érje el bennem, amit Kis Szent Terézben is, hogy „mindent válasszak”, ha kell a szenvedést is.

Megkaptam ezt a kegyelmet, olyan lettem, mint a kisgyermek a mennyei Atya előtt és tiszta szívemmel igent mondtam. Aztán megjött a vizsgálat eredménye: Nem vagyok lisztérzékeny!!!

Először nem értettem, miért kellett akkor ennyire elfogadnom a betegséget, de Ő újra Kis Szent Teréz szavait juttatta eszembe: „Már jó ideje nem
vagyok a magamé, teljesen ki vagyok szolgáltatva Jézusnak, Ő tehát szabadon teheti velem azt, ami csak tetszik neki. Ő adta nekem, hogy vonzódjam a teljes száműzetéshez, megértette velem az összes szenvedéseket, azt kérdezve tőlem, hogy ki akarom-e üríteni egészen ezt a kelyhet; azonnal nyúltam a Jézus nyújtotta serleg után, de Ő, visszahúzva kezét, megértette velem, hogy magának az elfogadásnak a ténye kielégíti Őt.” (Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza, „C” kézirat)

(Forrás: Megújulás Hírlevél, 2014/4. szám)

Share