Az én javam Isten közelsége

alt„Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.” (Zsolt 73,28)

Gyermekkorunkban álmodozunk, reménykedünk, vágyakozunk – elképzeljük, milyen is lesz az életünk. Berendezzük a színpadot, ahol majd felnőtt életünk zajlik. Veszekedéssel teli otthonban nőttem fel, nekem majd békés, félelem nélküli életem lesz. Nem ismertem Jézust, de vágytam Rá. Vágytam a szeretetre, és miközben Jézusra vadásztam, számtalan élvezettel igyekeztem betölteni a szeretetűrt lelkemben. Betölteni azt a helyet, ami Jézus számára készült.

Aztán egy csodálatos napon Jézus rám talált. A drogok és a rossz kapcsolatok sötét posványában. Küzdve a békéért, a kedvességért, a szeretetért. Látta, hogy halott vagyok a bűnben, és kiragadott abból az életből, amiről sosem ábrándoztam.

Idővel kibontakoztatta bennem a megváltott, újraépített élet szépségét, mely tele volt kegyelemmel és az Ő bőséges szeretetével. Újra elkezdtem álmodni arról az életről, amire kislányként vágytam. Szeretettel, gyöngéd kedvességgel, Jézus túlcsorduló kegyelmével teli életről.

De mialatt a szépség kibontakozott, rájöttem, hogy nem könnyű elérni azt az előre elképzelt életet. Vágyaim, elvárásaim nem fognak könnyen teljesülni. Bizalmam Jézusban megnövekedett, és már tudtam, hogy az én dolgom az, hogy elfogadjam azt a történetet, amit Ő bont ki szenvedő szívemben.

Elvezetett a házassághoz legjobb barátommal, egy gyengéd, türelmes, drága jó emberrel, aki mögé tudott látni tüskéimnek, és megmutatta a kitartó hit erejét. Házasságunk belevilágított önzésem mélységeibe, megtanultam, hogy teljesen rá kell támaszkodnom Jézusra, ha növekedni akarok jóságban és önzetlen szeretetben.

Jézus drága kisbabákkal ajándékozott meg: egy kislánnyal, még egy kis lánnyal, egy kisfiúval és megint egy kislánnyal. Közben megmutatta jóságom határait, és hogy mennyire rá vagyok utalva Jézus szeretetére. Hogy jól tudjak szeretni akkor is, ha fáradt és kimerült vagyok.

Jézus szolgálatot is adott – nehéz, bonyolult szolgálatot. Megmutatta a sok nehézséget a gyülekezeti élet külső szépsége mögött. Megláttuk az összetört, rendezetlen életeket közösségünkben, megint csak megtanultuk, mennyire Rá vagyunk utalva Jézusra, ha szembe akarunk nézni a nehéz percekkel, ha vigasztalni akarjuk a sebzett szíveket.

Aztán meghívást kaptunk, hogy gyülekezetett alapítsunk a Szikláshegységben. Nagy terveink voltak, nagyszerű ötleteink, erős szándékunk, hogy eddigi kemény tapasztalataink alapján felépítsünk egy közösséget. Nem számítottunk rá, hogy önmagunk legmélyére érkezünk. Azt hittük, meghívásunk arra szól, hogy gyöngéden szeressük az elesetteket. De Jézus tervében az szerepelt, hogy saját elesettségünkből vezessük a közösséget.

Egy erdőtűz után, mely saját otthonunkat is veszélyeztette, új formájával szembesültünk a félelemnek, a stressznek, a nyomornak. Alig két héttel ez után csomót találtam a mellemben. A gödör alja egyre jobban mélyült. Megtörtént a diagnózis, megkaptam a címkét, kemény kezelés következett – a legnagyobb szükségben voltam. Jézus kellett.

Egyedül az Ő közelsége volt az enyém, és ez elég volt. Ahogy mai igénk mondja, jó nekünk Istenhez húzódni, mert akkor hirdethetjük nagyszerű tetteit. Elesettségemben újra megtaláltam a kegyelmet. Férjemmel való szerelmi álmaim megvalósultak, mikor megtapasztaltam, milyen gyöngéd szeretettel veszi körül kopasz, lesoványodott feleségét. Szelíd melegség töltött el, ahogy a fájdalomból suttogva biztosítottam gyermekeimet szeretetemről.

Végigcsináltam a kezeléseket, bevettem a tablettákat, sugarazták a testemet, és közben arról álmodoztam, hogy majd újra erős leszek. Az erősödés nem érkezett meg, ám Jézus nem távozott el. Állandóan mellettem volt.

Áttéteket találtak, még több kegyelem irányult felénk. Elesettségünkből felépítettünk egy közösséget, mely már tudja, hogy semmilyen törekvés, színlelés, örömpótlék nem hozza el Jézus közelségét, amire annyira vágyunk.

Történetünk győzelmi pillanatai talán azok a mélypontok, ahol Jézus gyengéden átölel, és beburkol szeretetébe. Talán nem a győzelemre kellene vágynunk, hanem Jézus közelségére. Arra a közelségre, ami megtalálja, és elfogadja a szépséget elesettségünkben.

Mindannyian tapasztalunk nehézségeket, szenvedést, mindannyian önzők vagyunk és szükséget szenvedők. Próbáld meg Jézus közelségéből meríteni az erőt. Próbáld meg nyitott tenyeredre tenni és elengedni elképzeléseidet az életedről, és engedd, hogy Jézus váljék életed Szerzőjévé. Az ő közelsége a te vagyonod. És ez elég. A legkétségbeejtőbb helyzetben is Ő Emmánuel – a Velünk az Isten!

Istenem, segíts, hogy legyen alázatos erőnk, ami közel visz ma Hozzád. Segíts, hogy fájdalmaink és harcaink közben, életünk elesettségében is bízzunk Benned, Rád bízzuk mindezt. Mutasd meg ma a szeretetedet. Köszönöm hatalmas szeretetedet, amit sosem tudnánk kiérdemelni, de megkapjuk Tőled ma is. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

 

Share