Szabadulás gyógyszerfüggőségből

Férjem hosszú évek óta gyógyszereken él, mikor időnként újabb panaszai támadtak, vagy rosszabbul érezte magát, az elmúlt rendszerben szokványos orvoslás jegyében újabb gyógyszereket írtak elő neki. Az állapota, a közérzete változatlan maradt, de közben gyógyszerfüggővé vált.

Mindenki tapasztalhatja, hogy manapság mindenre kínálnak módszert, gyógyszert, egyedül üdvözítő megoldást. Csak fel kell menni az internetre, be kell ütni a böngészőbe a bennünket érdeklő fogalmat, kifejezést, és már ki is dobja a gép a megoldást.

Férjem ilyen módon talált egy jónak ígérkező, eredménnyel kecsegtető terápiát. El is kezdett rá járni. Nem volt olcsó mulatság, mindjárt az elején közölték vele, akár fél évig is eltarthat, heti 1-2 kezeléssel.

Hogy eredményes lesz-e a terápia, azt nem garantálták. A páciensen múlik, hisz-e, kitart-e benne, s a családja támogatja-e. Étkezési tanácsokkal is ellátták, olyanokkal, amelyeket az ember a józan paraszti eszével úgyis tud, de ezen kívül távoli tájak borsos árú ételízesítőinek (só, cukor) használatát is ráerőltették, ill. kötelezővé tették számára.

A terápia maga egy szokványos, a mai wellness, illetve egészségfenntartás, -kultusz jegyében művelt tevékenység, kezelés (masszázs) lett volna, ha nem kapcsolódott volna hozzá egy távolról sem veszélytelen ideológia, az ezotéria. Mindez a terápiát hirdetők honlapján nagyon nehezen érhető tetten. Nem használnak, gondosan kerülnek minden olyan fogalmat, kifejezést, amely bármilyen konkrét eszmeiséghez, tanhoz kötné őket.

A fórumozók véleménye sem adott túl sok eligazítást, vannak, akik esküsznek rá, mert segített rajtuk, vannak, akiken egyáltalán nem segített, akad olyan is, akinek a baján segített ugyan, de pszichésen rosszat tett neki. Ez már elég gyanúra adott okot. A tájékozódás céljából igyekeztem mindennek utánanézni, hiszen miért nem vegyen igénybe, próbáljon ki az ember új módszereket, gyógymódokat, ha azokkal segíthet a baján.

Másrészt viszont manapság szükség van az óvatosságra, mert ismertek olyan esetek, ahol egy ártalmatlan talpmasszázzsal kezdődött a dolog és súlyos lelki bajokhoz vezetett (l. A New Age keresztény szemmel-ben közölt tanúságtételeket).

Férjemmel én is elmentem első alkalommal a rendelőbe, az állapotfelmérésre, nyitott szemmel-szellemi éberséggel-kihegyezett érzékekkel. Nagyon barátságosan, de határozottan és gyorsan “kezelésbe veszik” ott az embert, és észre sem veszi, hogy behúzzák a csőbe.

Férjem minden reményét a terápiába vetette, mondván, ő ezt kipróbálja, végigcsinálja, legfeljebb a pénze bánja, ha mégsem válna be. Mivel a kezelés nem a lakóhelyünkön volt, utazgatnia is kellett. Rögtön beosztották, hogy heti két, később már három alkalommal menjen. Az összeköttetés olyan, hogy reggel kellett odautaznia és délután vissza.

Ráment az egész napja, állandóan fáradt volt, a terápia kifárasztotta, elbágyasztotta, idővel már beszélni sem óhajtott velem, csak visszavonult a szobájába. Ingerülten válaszolt, ha érdeklődtem, gonoszkodó megjegyzéseket tett, vádaskodott, előjöttek a velem kapcsolatos több évtizedes sérelmei, s azokat többször a fejemre olvasta. Jóformán alig találkoztunk, minimálisra csökkent közöttünk a kapcsolattartás (a többi napokon ugyanis munkába járt, ingázott). Néha napokig nem volt különösebb baj, de aztán újra megmutatkoztak ezek a negatív megnyilvánulások, amik elgondolkodtattak, idővel pedig megrémisztettek. Egyszer éjjel váratlanul felébredtem, és nagyon rossz, szorongó érzés fogott el. Akkor úgy éreztem, ez a gonosz működése.

Imádkozni kezdtem, és meggyújtottam egy szentelt gyertyát, ettől aztán megnyugodtam.

Ekkor már láttam, hogy tényleg baj van, nem szabad hagyni a dolgokat tovább fajulni. A másik, ami megdöbbentett, hogy a férjem lemondott korábbi nagy terveiről, elképzeléseiről, mondván, hogy nincs ereje. S tényleg nem volt, nem hogy javult volna a testi-lelki állapota, hanem romlott.

Az sem tetszett neki, hogy én nem támogatom őt ebben a folyamatban, mert akkor már közöltem vele, hogy helytelenítem, károsnak tartom a kezelést, mert utánanéztem, és számomra egyértelmű, hogy elfogadhatatlan. Konkrét érveket is felhoztam ellene. Rábukkantam az interneten egy volt páciens beszámolójára, aki korábban hitt a terápia alkalmazójának, de idővel felismerte az egész dolog hamisságát és piacorientáltságát és keményen megírta ezzel kapcsolatban a véleményét.(Mégiscsak kibújt a szög a zsákból. Valahol, ahol a terápiát ismertetik az interneten, mégis elejtettek egy kifejezést, ami egyértelműen ezotériára utal.)

Továbbá elmondtam a férjemnek, hogy a lélekre káros gyógymódok is vannak, amit egy keresztény ember nem szabad, hogy igénybe vegyen, s azt is, hogy látom rajta a negatív hatásokat. Ő meghallgatott, de azt mondta, most már végigcsinálja. Imádkozni kezdtem, az imaközösségünkben is imádkoztunk érte, hogy hagyja abba a terápiát.

Többször kértem szentmisét is erre a szándékra, és jó tanácsra több héten át böjtnapokat is tartottam. Férjem ismételten kijelentette, hogy végig akarja csinálni a terápiát. Ekkor – ugyancsak tanácsra – ultimátumot adtam neki, mondván, hogy vagy engem választ vagy a terápiát, és akkor elválunk. Elvégre házastársak vagyunk, és engem is érint az, amit ő csinál. Aztán néhány nap múlva még egyszer megerősítettem, hogy komolyan gondolom.

Azután úgy alakult, hogy a férjem több mint egy hétre elutazott. Mikor hazaérkezett, még aznap este közölte velem, menjünk el a szakorvoshoz, akit korábban ajánlottam neki egészségügyi problémájának a megoldásához. A kétes terápiáról nem esett többé szó. Azóta férjem az említett szakorvoshoz jár, és már megmutatkoznak a javulás első jelei.

Hála legyen Istennek!

Létrehozva 2014. július 31.