Közösségünk 1985-ben, Angliában indult. Az Isteni Szeretet Hírnökei vagyunk.

A küldetésünk ugyanaz, mint az apostoloké – az imádság és az Ige terjesztése. Az Úr tudomásunkra hozta, hogy egy házat nekünk fog ajándékozni. Ezt, a közösségünk egyik férfi tagja látomásban látta. A látomásbeli háznak színes ablaküvegei voltak. 1989-ben mindez valóra vált és egy olyan házat adományoztak nekünk, amelynek színes ablakai vannak.

Körülbelül húsz férfi és nő tartozott a Közösséghez saját otthonukban lakva. Amikor megkaptuk a házat, egy férfi és három nő költözött be. Nem voltak bútorjaink sem gáztűzhelyünk. Csak 40 fontunk volt a bankban. A ház addigi lakói, kiköltözésükkor, az utolsó pillanatban úgy döntöttek, ott hagyják nekünk a gáztűzhelyt, azzal a feltétellel, hogy imádkozunk értük.

Nem volt elég poharunk. Azonban egy hölgy hozott ajándékba boros poharakat. Minden szükséges bútorral elláttak minket az emberek anélkül, hogy tudták volna mire is lenne szükségünk. Néha mikor hazaérkeztünk, az ajtó előtt hagyva találtuk ezeket. Egy pszichológus, aki azért jött, hogy imát kérjen, adományozott egy mosógépet. Egy másik esetben, ketten közülünk megláttak egy kanapét és egy fotelt kitéve egy bútorbolt hátsó ajtaja elé. Rákérdeztek, hogy eladók-e és erre az volt a válasz, hogy ingyen elvihetik.

Engedélyt kértünk arra, hogy lehessen kápolna a házunkba, mert az Oltáriszentség nagyon fontos a számunkra. Levelet kaptunk az érsektől, hogy egy papot fog kiküldeni a kápolna megvizsgálására. Akkor még nem volt kész a kápolnánk, pénzünk se volt befejezni, de mire jött az ellenőrzés csodálatos módon kész lett. Egy tabernákulum 1000 fontba került volna, de egy helyi rendháznak volt egy a szekrényben tárolva, amit nem használtak, mert bezárták az egyik házukat, így nekünk adták ezt a tabernákulumot. Közben egy férfi ajándékként, elküldte hozzánk az egyik munkását, hogy szereljen föl könyvespolcokat. Megkértük őt, hogy vágjon egy mélyedést a falba és helyezze bele a tabernákulumot. Egy kelyhet pedig úgyszintén ajándékba kaptunk.

Az első telünk a házban nagyon hidegnek bizonyult Angliában és az emeleten csak elektromos fűtésünk volt. Amikor megérkezet a három hónapos számla, az összeg nagyon magas volt. Reggel, mielőtt Tom, közösségünk egyik tagja, elindult volna megkérni az áramszolgáltatókat, hogy hadd fizessük részletekbe a számlát, egy pénzutalványt hozott a postás. Egy nővér küldte, akinek közösségünk egyik tagja a lelki vezetője volt. Pontosan a szükséges összeg volt benne. Az Úr néha próbára teszi a benne bízók hitét az utolsó percig.

Egyik évben két magyar lány volt a közösségben. Mivel nem volt munkavállalási engedélyük, nem tudtak hozzájárulni az ott-tartózkodásukhoz. Egy nap döbbenten vettük tudomásul, hogy már nem lesz elég pénzünk ételre, így a reggeli imában kértük az Urat, hogy segítsen. Azon a délutánon jött egy férfi és 100 fontot adott nekünk. Két nappal később, két hölgy, egymást nem ismerve, elment bevásárolni és nagytételben hoztak élelmiszert a számunkra. Egy másik hölgy úgy döntött, hogy egy éven keresztül megpróbál a fizetésének egyik feléből megélni, és a másik felével pedig minket támogatni. Volt egy negyedik hölgy is, aki elkezdett bennünket támogatni heti rendszerességgel. Így elegendő anyagi támogatás gyűlt össze a magyar lányok számára.

Isten csodálatos módon vigyázott ránk. Ő a legjobb főnök, akinek dolgozhatunk.

Forrás

Létrehozva 2014. március 12.