Betegségem miatta a fizetésem nagy részét gyógyszerekre költöm, így aztán egyéb dolgokra nem igazán futja. A nyáron váratlanul bejelentkezett hozzám egy imacsoport, hogy eljönnek hozzám. Kiderült, hogy látogatásuk célja az volt, hogy megajándékozzanak egy borítékkal, hogy menjek el ebből egy lelkigyakorlatra.

Születésnapomra a családomtól is hasonló ajándékot kaptam ugyanezzel a céllal, így hát keresgélni kezdtem a lelkigyakorlatok között. Keresésem egyetlen szempontja az volt, hogy hétvégére itthon lehessek és ne kelljen helyettest keresni a három faluba a szentmisékre. Így találtam rá egy hétfőtől péntek délig tartó programra melyet Margaritha nővér tartott Huber atyával Máriabesnyőn. Jelentkeztem is.

Bár kényelmes fekhelyem volt az egyszemélyes kolostori szobámban, mégis az egyik éjjel alig aludtam, mert fél éjszaka állandóan arra ébredtem, hogy a Szentlélek örömmel énekel bennem és dicsőítem Istent. Ezt az éneket énekeltem:

“Minden nap veled leszek, fogom a kezed, csak őrizd meg mindig tisztán a szíved. El nem hagylak téged, el nem távozom, ha kiáltasz hozzám én meghallgatom. Hát ne félj én népem, hisz tiéd az örökségem, ne félj és ne lankadj el, hisz neked győznöd kell.“

Nagyon jól esett a Léleknek ez a bennem dübörgő látogatása és annak ellenére nem bántam, hogy nem aludtam végig az éjszakát, hogy a lelkigyakorlat reggel hét órától este kilencig tartott. Korán keltem és reggel hétre énekelve mentem át a kápolnába. Szentségimádással kezdtük a napot. Amikor Huber atya ki tette az Oltáriszentséget és énekelni kezdtünk közösen és kimondtam az első szót, hogy: „Jézus”, akkor megindultak a könnyeim és egy órán át csendben sírtam az örömtől. Nem értettem, hogy mire ez a nagy lelki vigasság, miért kapom Istentől már a lelkigyakorlat elején. Hálásan elfogadtam és csendben örültem neki. Felüdített.

Aznap a bűnökről szóltak a tanítások, hogy a szentgyónásra jól fel tudjunk készülni, és hogy a Szentlélek kiáradásakor már ne legyenek akadályok bennünk. Az egyik tanítás az ördög megtévesztő praktikáiról, az okkultizmusról szólt. Azt gondoltam magamban, hogy no végre itt az ideje, hogy egy kicsit szundítsak az álmatlan örömteli éj után, mert ennek a témának alapos ismerője vagyok.

Fél éber szundikálásomban azonban a darázs csípett meg, amikor Margaritha nővér a török szemről beszélt. Eszembe jutott, hogy nekem is van egy a szobámban amiről nem tudtam, hogy valójában török szem vagyis, okkult eszköz, evil eye.

A tanúságtétel elolvasható itt.