Ha szolgálatra készülsz, számits a támadásokra

Hívhatnám Murphy katolikus törvényének is. Még ha jól is hangzik, akkor sem létezik ilyen törvény - a támadások ettől még valósak. A szerk.

altLélekszeminárium

Na, ez jól indul, gondoltam magamban, amikor kiderült, hogy az első napján a szemináriumnak este 8-ig kell húzzam az igát a Rózsadombon. A szeminárium pedig 7-kor kezdődik Kamaraerdőn. Felhívtam a váltótársam, nem jönne-e be előbb leváltani. Nem. Na jó, ha nem, hát nem.

Reggel induláskor Mackóka tiszta ideg, nem találja a bérletét, amiben mellesleg minden figyelmeztetésem és óvásom ellenére benne volt a TAJ kátyája, személyije, adókártyája és diákigazolványa is. Keresi, keressük, semmi. Mikor volt meg utoljára? Tegnap a buszon. Oké, menj be a Kosztolányin kérdezd meg a BKV-sokat, nem adta-e le valaki. Nemsokára jön az sms: semmi. Na, Mackóka, te nagy Szűzanya tisztelő vagy, fel is vagy ajánlva neki, hát kérd az ő segítségét. Oké.

Én is elindulok, vállamon a laptoppal, s ahogy indulok le a lépcsőn a laptop táska vállpántja egyszer csak elpattan és a laptop esik le. Ez nem egy professzionális bélelt laptoptáska, csak egy ócska gagyi konferencia táskából átavanzsált laptoptartó. A laptopban benne a fél  életem, tudományos munkám, képek, dokumentumok, múlt, jelen, jövő, képzelheted Talake! De akkor már tudtam,  honnan fúj a szél. Hát persze, a bolond lyukból. Ima oltalomért, Szent Mihályhoz és nekifutás a napnak. Úgy látszik, jó lesz a Szeminárium, de egyelőre most inkább küzdünk.

Tudni akarod, Talake, miután oda bíztuk, mi hogy oldódott meg?

Mondom, sorrendben:

A laptopot mihelyt lehetett, kipróbáltam. Működött. A szerencse az volt, hogy mivel egy meredek lépcsőn álltam, ezért keveset zuhant,egy feljebbi lépcsőfokra érkezett, mint ahol én álltam. Ezen a lépcsőfokon pedig, -szokás szerint- egy rendetlenül széthagyott gyerekcipő hevert , a laptop erre esett, ami csökkentette az ütődést.

Este fél 7-kor megjelent a munkahelyemen egy nőszemély és váltótársamat követelte. Mondom nincs, csak este jön. De hívjuk fel. Jó, hívjuk fel. Felhívom, ő ugyan nem jön be, de azt mondja, menjek, ő most már közel van, innentől telefonozik már. Wow. Percre pontosan 7-re értem Kamarára.

Útközben mentemben hív Mackó: valaki megjelent az otthonunk bejáratnál és házhoz szállította Mackóka összes elhagyott igazolványát. Na, senki nem mondhatja, hogy a Szűzanya nem gáláns, házhoz szállított elvesztett holmik, még ilyet! Kiderült, hogy a drága gyermek valóban a buszon hagyta el a cuccot, ott a sofőrnek odaadták, aki nem adta le a központban, hanem aszalta egy napig magánál, aztán egy utast megkért, hogy vigye már el a tulajnak.

No, hát így működik.

Azért remélem, jó lesz a Szeminárium. :-)

Forrás

Share