Még nyelvemen sincs a szó…

Elromlott az autóm és elvittem a szerelőhöz Kiskunfélegyházára. Megkértem egy Barátom, hogy kísérjen el a saját autójával és hozzon vissza, hogy ne kelljen a az átszállásokkal sok időt töltenem és hamarabb hazaérhessek, mert várt itthon a sok munka.

Hazafelé beszélgettünk a kocsiban, amikor a Barátom megkérdezte, hogy hol szoktam ebédelni. Elmondtam, hogy Édesanyám szokott főzni nekem és ételessel szoktam hozni otthonról több napra elegendő ebédet. Amint erről beszéltem eszembe jutott és a Barátomnak is mondtam, hogy akkor nem is tudom, hogyan lesz most megoldva az étkezésem, hiszen az autó napokig a szerelőnél lesz.
Szinte még be sem fejeztem a kimondott mondatot megcsörrent a telefonom. Fölvettem és egy falubeli Asszony volt aki hívott. Elmondta, hogy éppen aznap vágtak disznót és éppen az jutott az eszébe, hogy bizonyára éhes lehetek és megkérdezte, hogy mikor leszek otthon a plébánián, mert hoznának egy kis kóstolót.
Három szatyor kóstolót hoztak. Még azután is maradt a disznótorosból, hogy az autó három nap után megjavítva visszakerült hozzám.

139. Zsoltár

Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem.Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.

Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.

Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen

 

Létrehozva 2013. augusztus 20.