Jó pár hónapig lelki sötétségben voltam, ami valószínűleg abból adódott, hogy nem jól végeztem a szentgyónásomat. Sokat aggodalmaskodtam és vádoltam magam. Eléggé én-központú voltam.Ugyanakkor felléptek nálam súlyos dolgokra való késztetések, amik ellen harcoltam, de felmerült bennem, hogy mi van, ha ez a sok gonoszság belőlem jön, vagy ha valamelyest elfogadtam. Tehát a bűneim miatti aggodalmaskodás kibővült a vélhetően kísértések miatti aggodalmaskodással is.

Május 8-án a gyógyító imaalkalmon közbenjáró imát kértem, az Úr megígérte a gyógyulást. Ekkor reményt kaptam, mert tudtam, hogy Ő megtartja a szavát. Lelki állapotom nem sokat változott az ima után, egy idő után megkeményedett a szívem. Embereket, szentmiséket kerültem. Pár hónap kihagyás után rávettem magam a gyónásra, ami sokat segített.
Rá nem sokkal később jött Laci atya lelkigyakorlata, ahol dicsőítések közben az Úr kijelentéseket adott. Egy gyermekén keresztül azt üzente, hogy van itt valaki, aki kislány korában lelki sebeket kapott, őt szeretné gyógyítani az Úr. És még azt üzeni, hogy a múlt eseményeinek is Ura.
Gyermek illetve serdülő koromban tényleg sok sebet kaptam illetve szereztem magamnak. Az Úr szépen, fokozatosan gyógyította be a sebeimet. Mostanában gyermek- ill. iskolás koromból jó néhány nosztalgikus dolog előkerült, és megfogalmazódott bennem, hogy de jó lenne visszamenni az időben. Gyógyításával megtapasztaltam nagy irgalmát, hogy lehajol a bűnös emberhez is és átöleli szeretetével, ami végtelen.
Dicsőség Neki mindenért!

Forrás

Létrehozva 2013. július 1.