Jézus a szabadító

„A New England államok közül az egyikben történt néhány évvel ezelőtt. Éppen a reggeli edényt mosogatta egy keresztény üzletember barátom felesége, amikor kopogtattak a ház ajtaján. Ajtót nyitott.
Szomszédnője állt előtte. Látszott az arcán, hogy szenved.
„Elköszönni jöttem”, mondta a hölgy. „Régóta szomszédok vagyunk. Bár nem voltunk különösebb barátságban, nem akartam elmulasztani, hogy ne közöljem önnel azt, hogy elköltözünk.”„Miért?” kérdezte barátom felesége. „A férje talán másutt kapott munkahelyet, vagy valami más miatt? Foglaljon helyet és mondja el nekem!”
A szomszédasszony fáradtan ereszkedett le egy székbe. „Nem”, mondta „nem ez az oka. El kell költöznünk, mert nem tudjuk a lakbért tovább fizetni a házért. Autónkat is eladtuk – ugyanabból az okból.”Széttárta kezét, mely eddig ölében volt, s maga elé meredt. Aztán felnézett.„Elmesélhetem önnek az egész történetet. John és én válunk.”„De miért? Mi történt?”„Férjemmel együtt reménytelen alkoholisták vagyunk”, mondta szomorúan az asszony.
„Ugye látszik, ezt nem lehet tovább folytatni. A pénz elfogyott és minden egyéb! Legjobban gyermekünk sorsa aggaszt. Nem tudom elviselni, nem tudom elviselni, hogy ő lett áldozata széttört házasságunknak; nehéz átélnem ennek minden következményét.” A kis asszony a síráshoz volt közel.„Nem tudja ön, hogy van kiút?” kérdezte barátom felesége.
A szomszédasszony felkapta a fejét. „Hogy gondolja ezt? Már mindent megpróbáltunk. Nem hiszünk benne, hogy egy újabb elvonókúra sikerrel járna! Pszichiátriai kezeléssel együtt ezt már megcsináltuk. Ha ezen a téren idővel talán rendbe is jönnénk, anyagilag már nem bírnánk tovább.”„Miért nem kérik Jézust, hogy segítsen?”A szomszédasszony zavartan nézett rá. „Jézus? – Mit tud Ő itt tenni?”„Mit? Nos – Ő a szabadító!”„Ó”. Mondta a hölgy. „Ön a vallásra gondol és ilyesmire! Igen, én vallásos vagyok. Úgy gondolom, hiszek Istenben. Mindig próbáltam rendesen élni.” Zavartan nevetett. „Úgy hiszem, ez nem mindig sikerült nekem, de…”„Nem, nem, ez nem az, amire gondolok. Én arra gondolok: Jézus szabadító. Megment, szabaddá tesz embereket. Ő ki akarja önt ebből a helyzetből szabadítani, ha átadja életét Neki. Ugye, ki szeretne ebből a szörnyű helyzetből szabadulni? Szeretne megváltozni, s látni, hogy minden rendbe jön?”
A szomszédasszony néhány pillanatig nézte beszélgető társát.„Így ezt még nem mondta nekem senki” vélte elgondolkozóan.„Hiszi, hogy ez ilyen egyszerű? – Őt csak kérni?”Barátom felesége bólintott: „Igen, igen! Ő bizony él és Ő most is itt van. Fog segíteni!”A szomszédasszony néhány pillanatig csendesen ült. Hirtelen lecsúszott a székről, kezét az ég felé emelte. „Nem tudom, hogyan fejezzem ki magam”, mondta, „de kérlek Jézus, segíts ki bajomból! Kérlek, fogadd el az életemet!”
Aztán felállt, hazament, minden további szó nélkül.Két nap múlva jött a férje, s kissé nyersen kérdezte: „Mi történt a feleségemmel? Mindaz, amit átélt, nekem is kellene!”A keresztény házaspár mindent elmesélt neki. Aztán letérdelt a konyhában, kérte Jézust, vegye kezébe az ő életét is. Mi történt a továbbiakban? Eltűnt az alkohol probléma. Ez csak üres életüknek a szimptómája volt. A házban ottmaradtak, a házasságuk rendbejött. Jézus megment! Megmentette otthonukat, házasságukat, egészségüket és életüket is.Jézus nem késlekedik, hogy a közvetlen veszélyben segítsen az embereken.”
(Dennis és Rita Bennett – A Szentlélek és te. p.7)

Létrehozva 2013. május 19.