Megloptak, de az Úr visszaadta

December 13-án fáradtság és figyelmetlenség miatt elveszítettem egy milliós értékű műszert és néhány kisebb értékű dolgot. 14-én kétségbe esetten kerestem minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen, és este jelentettem kötelezettségem szerint munkahelyemnek az eltűnést. 

15-én telefonáltam a hozzám legközelebb álló 1-2-barátomnak, hogy imádkozzanak a Jó Isten szándékának megvalósulásáért. Csütörtökön  imaközösségem is összefogott imában az Úrhoz kiáltva. Munkahelyem az okozott kár akkora részének megtérítését kívánta tőlem, mellyel már nem éri meg nekem, hogy esetleg szakmai berkekben értékesítsem a műszert, feltételezve, hogy nálam van. Ez több százezer forintot jelent.

Szerdán és csütörtökön is sokat kerestem a műszert olyan helyeken, ahova esetleg lopás útján kerülhetett. Beszéltem helyszíni szomszéddal, aki megígérte, hogy felkeresi ismerőseit szívességből és érdeklődik az ügyben. Egy munkatársam kétszer felhívott, talán pont akkor, amikor a legsötétebbnek láttam a helyzetet, az Úr hangját hallottam ki belőle. Közösségi testvérem is keresett, és segített reálisan látni kialakult problémát. Az Úr nem hagy el.

Péntek reggelig (12.17) tudtam húzni az időt, ekkor feljelentést kellett tennem, már nem nagyon bíztam, csak hogy Isten Irgalmas, és nem hagyja el a bajban az övéit. Tehát megpróbáltam az Övé lenni, mely csak  foltokban sikerült. Vasárnap látogatást tett városunkban a Regina Pacis Közösség Budapesti Missziójából néhány belső és külső testvér. Tanúságot tettek a pálos templomban, majd házunk megszentelődése céljából lakásunkra is eljöttek szerény ebédre és közösségi ima végzésére. Ezen alkalommal imádságaink a jelen lévő Isten dicséretére és hálaadásra szolgáltak, és meghallgatást nyertek az Úrnál. Jelen volt a jeles napon fogadalmat tett Anikó nővér is. Békesség és szeretet vált érezhetővé a házban a korábbi napok zűrzavara után. Ez az Úr műve.  

12.20-án hétfőn a károkozásom miatt szégyenteljesen, semmiségem tudatában mentem dolgozni. A munka befejeztével otthon elhatároztam, hogy mint esténként gyakrabban, 1 órán keresztül dicsőíteni fogom az Urat. 14:25 kor kezdtem. Már tudtam, hogy szent időm vége felé járok, amikor megszólalt a telefon. A tettes volt, a drága műszerről beszélt, hogy “lehet, hogy valahol meg van”. A telefon után ránéztem az órámra: pontosan 15:25- volt. Imádkoztam, hálát adtam, gondolkodtam és tájékozódtam ismerősöktől, mit lehet tenni. Imádkoztunk Rózsafűzért, a védőszentjeink segítségéért, Szent Filoména, és Isten szolgája Dr. Alessandro Nottegar közbenjárásáért könyörögtünk.  

12.22-én, reggel kértem a családomat, hogy egymást váltva folyamatosan imádkozzanak azon a napon. 

Diktafon mellett felhívtam az embert, aki kerülő úton, mások által megtaláltnak feltüntetve lehetőséget kínált, hogy tárgyaljunk a visszavásárlásról harmadik féllel, akiket ismer, és “életveszélyesen megfenyegették arra az esetre, ha kitudódna az ügy”. Nagyobb összegű jutalmat kérő ismerősökről beszélt, akik egy másik városban sok pénzért visszaadnák a műszert. 

Az Úr küldött embereket, akik által megerősödött bennem, hogy bűncselekmény részesévé válhatok, és ismét a rendőrségre mentem, fohászok között. Kihallgatások, jegyzőkönyvek. Az elkövetés városában újabb kihallgatások. A helyi rendőrőrs gyorsan elfogott egy gyanúsítottat, a telefonos embert, aki a diktafon felvétel hatására beismerte a lopást, és 1 órán belül elő kerültek az elveszett értékek.

Dicsőség Istennek. Ma este családi hálaadással, szentmisével ünnepeltük az Úr tetteit, aki nem feledkezik meg azokról akik teljes szívvel fordulnak hozzá.

Létrehozva 2013. április 17.