Ez az összeállítás a Mária Rádióban 2014.augusztus 18-án elhangzott riport begépelt változata, melyben a Váci Szent Anna Piarista templomban, szeptember 7-én elindult folyamatos szentségimádás igényéről, megszervezéséről esik szó, az illetékesek megszólaltatásával. Bajzát Ferenc atya készítette az interjút. (a szerkesztő)
– Szeretettel köszöntöm a Mária Rádió hallgatóit ezen a különleges találkozón, ahol két atya, egy szinkrontolmács, szeretné elmondani azt, amit nem lehet tolmácsolni. Az Isten szeretetét, az Isten végtelen jóságát. A nevét, atya, ha mondaná.
– Justo Antonio Lofeudo. vagyok, egy francia közösséghez tartozom, Legszentebb Eucharisztia Misszionáriusai rendhez. Franciaországban van ennek a rendnek a központja.A örökimádásnak szenteltük az életünket. Én elsősorban Spanyolországban és Olaszországban tevékenykedek, de más európai országokban is.
– Van egy másik vendégünk isJustoatyán és a tolmácson kívül.
– Bocsa József piarista atya vagyok Vácról, a váci Szent Anna piarista templomnak a templomigazgatója.
– Bocsa atya hogyan ismerkedett meg Justo atyával?
– A mi templomunkban már több mint 10 éve folyik szombatonként Szentségimádás. Belekapcsolódunk az országos Szentségimádásba is: minden hónap harmadik péntekén van nálunk 24 órás Szentségimádás. Ebből nőtt ki az az igény, hogy jó lenne, hogyha nemcsak szombatonként lenne Szentségimádás, és havonta még egy alkalommal, hanem folyamatosan. Így került most kialakításra egy szentségimádási kápolna templomunkban, és amikor hallottam, hogy az atya rendje létezik, akkor a múlt évben felvettem vele a kapcsolatot és meghívtam, hogy segítsen nekünk ezt a kápolnát örökimádási kápolnává alakítani, megtölteni imádkozókkal. Segítsen nekünk, mert nagyobb tapasztalatai vannak ebben.
– Szeretném önt is megkérdezni, hogy került bele ebbe a csapatba? Csak úgy megkérték, mint hivatásos tolmácsot?
– Nem, én Vácon lakom, és a férjemmel és a kisfiammal gyakran járunk szentmisére a piarista templomba. Az atya tudott rólunk, ismert minket és így hívott meg, hogy segítsek.
– Akkor kezdjük a beszélgetést azzal, hogy Justo atya mondja el, hogy hogyan ismerkedett meg ezzel a gondolattal, egyáltalán hogyan épült fel az örökimádó, szentségimádó világ?
– Az örökimádás azt jelenti, hogy folyamatosan imádjuk az Urat egy kápolnában, vagy egy templomban, ami 24 órában nyitva van, minden nap. Mert a legméltóságosabb Oltáriszentség ki van helyezve éjjel és nappal. Ez Istennek az ajándéka.Azt is szoktam mondani, hogy ez Isten terve, nem egy emberi terv. A pápák is támogatják, az Egyház Tanítóhivatala, különböző dokumentumokat adtak ki a pápák, különösen Szent II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa. És el kell mondanom, hogy az egész világon létezik örökimádás, már háromezer kápolna van a világon, és ebből 1300 található az Egyesült Államokban, mert az Egyesült Államokban indult el ez a kezdeményezés a II. Vatikáni Zsinat után, körülbelül 50 éve. Magyarországon ez lesz az első ilyen kápolna. De nagyon világosan ki kell azt mondanom, hogy ez egy nagyon különleges módon megvalósított örökimádás lesz, mert nem szerzetesek fogják imádni az Oltáriszentségben köztünk lévő Istent, hanem laikusok.
– Józsi atya mondja el, hogy hogyan képzeli el a jövőt Vácott, a Szentségimádást?
– Először csak úgy gondoltuk, hogy napközben lesz majd nyitva a templom, illetve ez a szentségimádási kápolna. Már nyitva is van, hiszen három héttel ezelőtt, Úrnapjának az előestéjén felszentelte Dr. Beer Miklós megyés püspök atya, és már most is napközben állandóan nyitva van. De csak akkor lehet éjszak is nyitva tartani, ha vannak olyan emberek, akik mindig ott vannak és imádják a szentségi Jézust.
– Hogyan fogadta az Egyház, Beer Miklós püspök atya, a többi pap, a piarista atyák ezt a gyönyörű kezdeményezést?
– Beer Miklós püspök atyának szívügye a szentségimádás, és láttam, hogy örül neki Varga Lajos segédpüspök úr is. Őt már többször is láttam be-betérni a kápolnába.A piarista atyák közül többen is komolyan veszik a szentségimádást Vácon. De nem biztos, hogy mindenki látja még egy ilyen örökimádási kápolnának a jelentőségét. Azt gondolom, egy kis úttörő munkát is kell végeznünk.
– Világszerte hogyan fogadták ezt a gyönyörű gondolatot?
– Nagyon nagy örömmel fogadták, mert az emberek válaszolnak erre a meghívásra. Nagyon sok különleges dolog történik általa, mert sok olyan ember, akik távol voltak Istentől, a vallástól vagy egyenesen ateisták voltak, hirtelen érezni kezdik azt a hívást, hogy ott legyenek az Oltáriszentség előtt.
– Atya tud-e erre példát mondani? Mert elméletileg ez jó, de a valóságban hogyan történik ez?
– Tanúságtételeket tudok megosztani.Például Amigo bíboros, aki sevillai nyugalmazott érsek, elmondta, hogy az ő orvosa, aki ateista volt, kíváncsi volt, hogy mi történt ebben az örökimádó kápolnában, mert hallotta, hogy csendben voltak ott az emberek éjjel és nappal. Semmit sem kaptak ezért az emberek, akkor miért mentek oda? Ezért volt kíváncsi. És azt mondta a bíborosnak, hogy egyszer ő is elment, és attól a naptól kezdve minden nap fél órával korábban kelt fel azért, hogy ott töltsön egy időt ebbe a kápolnába, és mielőtt a kórházba indult, fél órát eltöltött az Oltáriszentség előtt.
– És Józsi atya mit tapasztal Vácott? Van-e változás? Egyáltalán hogyan fogadják az emberek ezt az örömhírt?
– Nagyon sokan meghallották már Isten hívó szavát, amit Justo atya közvetít. Szentmiséken prédikált eddig az atya az előző vasárnapon, és elmentünk együttesen egy-két közösségbe, itt Vácon. Már most is számomra a vártnál többen vannak a jelentkezők, pedig igazán még csak másfél hete dolgozunk ezen. Már körülbelül 80 jelentkező van. Minimálisan 168 ember kellene hozzá, hiszen a hét 168 órából áll, és ehhez kell legalább óránkéntegyjelentkező. De biztosabb alapokon fog állni az örökimádás, ha többen is vállalnak egy-egy órát.
– Ennyit Vácról. Atya, járt már másutt is Magyarországon?
– Másodszor vagyok itt Magyarországon. Amikor először jöttem, akkor az nagyon rövid látogatás volt, csak egy napot töltöttem el Budapesten.
– Miért Magyarországot, és miért Budapestet választotta ki az atya?
– Nem én választottam, el kell mondanom, hanem az Úr választotta. Valóban megtapasztaltam, hogy engem az Úr hív, és a Szűzanya, ők vannak előttem és mögöttem is. El kell mondanom, hogy önmagamat, a missziómat és a papságomat a Szűzanyának ajánlottam föl. Ő volt, és most is ő a legelső imádó, aki imádja az ő Fiát. Ugyanúgy imádta a földön, mint a mennyben, szünet nélkül.
– És Bocsa atya, mit tapasztal Vácott? Az embereknek a szeretete, az imádsága mozdul? Hiszen ez a kezdeményezés, úgy gondoljuk, hogy az egész várost meg fogja mozgatni.
– Már most is látszik, hogy sokan bejönnek a kápolnába, de azt gondolom, hogy elsősorban egy hitbeli lépésről van szó. Ha megtesszük ezt a lépést – az atya tapasztalataira hivatkozva, az ő szavainak hitelt adva –, akkor azt mondja, hogy nagyon nagy változásokat hoz ez annak a városnak, helységnek, sőt országnak az életében, ahol elindul azörökimádás.
– Akkor kezdjük az elejéről.Justo Atya mikor gondolt arra, mikor kapta a meghívást arra, hogy az Oltáriszentség örökös imádásának az apostola legyen?
– Az első meghívás nekem a papságra szólt, mert vegyészmérnök voltam előtte, különböző multinacionális nagyvállalatoknak dolgoztam, és az ENSZ-nek is, és miután megtértem, azután a papságot választottam. És rögtön jött a meghívás az örökimádásra is különösen, nagyon konkrétan.
– Egy álomban? Egy imádságban? Egy prédikációban? Milyen formában?
– Az örökimádásra úgy kaptam a meghívást, hogy találkoztam az örökimádás rendjének az alapítójával, Martin Lucia atyával, aki eljött Argentínába. Akkor én Buenos Aires-ben voltam, és három rádióműsort vezettem, és megkértek, hogy fogadjam ezt az atyát, aki az örökimádásnak szentelt rend alapítója volt. Megismerkedtem, interjút készítettem vele, és nagyon lelkes lettem, amikor meghallottam, hogy miről beszél. Személyesen éreztem, hogy nekem is részt kell ebbenvennem, hogy odaszánjam az életemet az örökimádásra. És ezt megtettem. A műsört elkészítettem, és ennek az eredménye az lett, hogy három örökimádó kápolna nyílt meg Buenos Aires-ben. Aztán úgy folytatódik a történet, hogy domonkosoknál tanultam filozófiát,teológiát. Akkor már kapcsolatban voltam Martin Lucia atyával. Aztán pappá szenteltek. Egy olyan püspök szentelt pappá, akit II. János Pál pápa szentelt püspökké. Ez a püspök már nem él, két éve meghalt, de megkérte II. János Pál pápát, hogy hadd legyen ő az örökimádás püspöke. És Szent II. János Pál pápa áldását adta rá, és bátorította őt erre.
– Egy piarista szerzetes hogyan gondolja azt, hogy a tanítás mellett, a nevelés mellett, a gyerekek világának építése mellett ezt az eszközt is felhasználja? Vagy ez több mint eszköz a kereszténység erősödésére?
– A mi rendünkben van egy hagyománya a folyamatos szentségimádásnak. Rendalapítónk,Kalazanci Szent József számára fontos volt a szentségimádás, és ezt rendjében és iskolájában úgy valósította meg, hogy mialatt az iskolában folyt a tanítás, azalatt egy piarista atya gyerekek egymást váltó csoportjával szüntelenül az Oltáriszentség előtt imádkozott. Egyrészt a gyerekek tanulták az imádkozást, hogy életünkben a legfontosabb Isten imádása, másrészt a többiekért is imádkoztak, a tanításnak a sikeréért.
– És ön, mint tolmács, mit érez, mi van e mögött a kultusz, emögötta szép forma mögött? Mit talált az örökimádó kápolnában? Magát Jézust, vagy egy hangulatot, lelkületet?
-Én 15 évesen tapasztaltam meg Isten szeretetét személyesen, és azóta az imaéletemben nagyon fontos az, hogy találkozzak vele az Oltáriszentségben. Az Oltáriszentségben különösen érzem az ő jelenlétét.Egy nagyon nagy békét érzek, nyugalmat és azt, hogy Ő is megérint, és át tud alakítani, letehetem előtte a gondjaimat.
– Tehát Justo atya elkezdte a munkáját előbb otthon, Argentínában, és aztán elindult a világba. Miért érezte azt, hogy ezt a mozgalmat, ezt a lelkületet az egész világnak kell továbbadnia?
– Rómában szenteltek fel, és nem mentem utána vissza Argentínába. Először Mexikóba küldtek, ott is nyitottunk örökimádó kápolnákat. Azután Spanyolországba küldtek.Akkor még nem volt ott ilyen kápolna, most már 34 örökimádó kápolna van Spanyolországban. És Olaszországot is rám bízták, de azt mondanám, hogy ez a Szentléleknek a működése: a semmiből hozta létre ezeket a kápolnákat. Én mindig is imádkoztam azért, hogy minél több ilyen kápolna létesüljön.
Az első kápolna, amit megnyitottunk Spanyolországban, úgy jött létre, hogy találkoztam egy spanyol pappal egy papi lelkigyakorlaton Medjugorje-ban. A Szűzanya rendezte úgy, hogy a legutolsó napon a keresztutat jártuk a Krizevac hegyén, és az az atya, aki vezette, azt mondta, Uram, add meg a papoknak azt, amit a szívükben hordoznak. És az én szívemben az volt, hogy Európában is legyen egy misszió. Néhány perccel később egy bárban oltottuk szomjunkat,egy kis vizet ittunk, mert nagyon meleg volt. Egy spanyol atya is odajött, megkínáltam őt is vízzel, beszélgettünk, ismerkedtünk: melyik közösségből származol, melyik egyházmegyéből, stb. Ahogy beszélgettünk egymás között, elmondtam neki, hogy én egy olyan közösséghez tartozom, aminek a feladata, missziója az örökimádás. Ő nagyon csodálkozott, és azt mondta, hogy már hét éve gondolkozik ezen, és nem tudta, hogy induljon el. Azt mondtam, hogy itt vagyok. Elmondtam, hogy ez a vágy volt a szívemben, amikor a keresztutat jártuk, ez volt az én imám, én is ezt kértem.
– És Józsi atya, hány éven keresztül imádkozott azért, hogy Vácott, és Magyarországon megvalósuljon ez a gyönyörű liturgia, élet?
– 1999-ben helyeztek Vácra házfőnöknek, templomigazgatónak, novíciusmagiszternek.Utána két évvel sikerült elindítani a Szentségimádásokat szombatonként a Piarista Templomban. Ebből nőtt ki az igény, hogy legyen más napokon is, ne csak szombaton. A külön kápolnában való szentségimádás gondolata öt évvel ezelőtt vetődött fel. Öt évbe telt, mire végül sikerült megszerezni az engedélyeket, támogatásokat, az összeget, ami ehhez szükséges és elindulhatott most a kivitelezés ebben az évben, és gyorsan el is készült a kápolna.
– Akkor most megkérdezzük az atyát az elméletről, a teológiáról. Mi a Szentségimádásnak a teológiai alapja?
– A teológiai alapja az Úr jelenléte a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Mert az Eukarisztiát azért kaptuk, hogy a szentmisében ünnepeljük, a szentmise áldozatában, de azért is, hogy szemléljük. Mert Ő egy állandóan velünk levő jelenlét. Jézus azt mondja, hogy „ha valaki bennem marad és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem.” És azt is mondja, hogy nélkülem semmit sem tehettek. Ez János evangéliumának 15. fejezetében található. Úgy lehet kifejezni, hogy az Oltáriszentség olyan, mint a szőlő és annak az ágai. Krisztus az Oltáriszentségben jelen van, és minket táplál az Oltáriszentség imádása alatt. Tudjuk, hogy min-den missziónak is a kiindulópontja a Szentségimádás. Az Istennel való kapcsolatunknak két oldala van: az egyik, amikor az Úr magához hív minket, gyertek hozzám, és azután küld minket: menjetek a világba. Tudom, hogy Magyarországon is ismertek a Szeretet Misszionáriusai, Mexikóban együtt voltam velük. Tudom hogy az ő erejük a misszióra az Oltáriszentségből táplálkozik.
– Annál is inkább, mivel náluk kötelező minden héten egy teljes Szentségimádó nap. Úgy történt ez annak idején, hogy Teréz anya bizony aggodalmaskodott látván azt, hogy sok fiatal nem marad meg a közösségben. Feltette a kérdést: mi lehet az oka, megkérdezte, hogy hányszor van Szentségimádás? Azt mondták, hogy csak egyszer. És az ő válasza, hogy ezentúl minden nap legyen Szentségimádás, és hetente egy teljes nap, a csütörtök legyen a Szentségimádás napja. Atya, a világot járva, talált más közösséget, amelynek különösképpen ez a küldetése, a Szentségimádás?
– Az Egyesült Államokban vannak különböző közösségek, de ugyanannak a közösségnek a különböző ágai. És vannak Latin-Amerikában is, de nagyon kevés az ilyen közösségek száma.
– Olyan döbbenetes ez, hogy pontosan a lényeg, az Egyháznak a központja, az Oltáriszentség annyira nem ismert az emberek előtt. Egy piarista tanár hogyan tanítja a gyerekeket, a tanítványokat az Oltáriszentség tiszteletére, Jézus szeretetére?
– Én éppen már nem tanítok, mert most a templomigazgató vagyok, de mi is szoktunk a számukra Szentségimádásokat rendezni, vagy például a bűnbánati liturgiákon kitesszük az Oltáriszentséget, és próbáljuk őket erre szoktatni, mert a nevelésben nagyon fontos szerepe van a szoktatásnak.
– Tehát az atya idejött Magyarországra, és szeretné megmutatni a magyaroknak, hogy mennyire fontos a Szentségimádás. Milyen tervei vannak atyának?
– Újra el kell mondanom, hogy a szentségimádás elterjesztése Isten terve, nem az enyém, én csak egy szegény eszköze vagyok. Amiért imádkozom, az az, hogy ne legyek akadálya az ő tervének. És amit érzek, hogy Magyarország számára van egy terve Istennek, mert amikor József atyával Ausztriában találkoztam, még egy napig se voltunk együtt, de éreztem, hogy ott nem véget ért, hanemelkezdődött valami. Valami érdekes, fontos dolog, ezt éreztem.
– Bár a tervet az Úr Isten adja, ő adja a gondolatot a Szentlélek Úristen segítségével, de az atya hogy képzeli el Magyarország szentségimádó világát?
– Nagyon sok kápolna van már kialakulóban, de mindegyiket egy kicsit félretettem, hogy elsőbbséget adjak Magyarországnak.
– Köszönjük, de mi az oka ennek?
– Mert valóban érzem ezt a hívást, és nagyon lelkes voltam, mielőtt idejöttem volna. Ausztria volt először a listán úgymond, de én Magyarországot tettem előre. Így az utolsó pillanatban változott meg a terv, mert a szívemben érzem ezt a hívást.
– Ez annyit jelent, hogy Magyarország elindul egy olyan úton, amelyen vezeti a Szűzanya. És az Oltáriszentség égisze alatt, a világon sok mindent fog tenni. Hogy gondolja az atya, ez az egész kezdeményezés hogyan fog elterjedni Magyarországon?
– Mindig egy kápolnával kezdjük, egy helyen. A megváltás terve Názáretben kezdődött, és Vác lehet itt Názáret Magyarországon. Vácról ki fognak sugározni ezek a kegyelmek. Ezek nagyon felsőbbrendű, természetfeletti okok. Más papok is, más hívők is fogják látni ennek a gyümölcseit, és ők is szeretnék majd megvalósítani a saját plébániájukon.
– Nem ijedt meg Józsi atya, ennek a gondolatnak nyomán, mondván, hogy jaj, de hát Vác, ez a piarista kápolna, mi lennénk a központ, és nekünk kellene továbbadni ezt az üzenetet?
– Azt gondolom, hogy Istennek meg van a terve minden hellyel, közösséggel, igazán nem is gondoltam bele ebbe először, hogy ennek ekkora jelentősége lehet, de azt gondolom, hogy a kegyelem megtalálja a maga útjait, a maga csatornáit, hogy elérjen az emberekhez.
– Nagyon rövid volt ez a válasz, de azt hiszem, hogy így kell mindenhez hozzáállni, hagyni, hogy az Úr Isten dolgozzon, és mi eszköze legyünk az Ő szeretetének. Atya, hova fog menni tovább Magyarországról? Merre vezet az útja?
– Először Ausztriába, és onnan utána vissza Spanyolországba.
– Talán Spanyolország lenne Európa központja ilyen értelemben, vagy pedig Ausztria és Magyarország?
– Nem neveznék meg központot, minden országban vannak központok, talán azt lehetne mondani, de az örökimádást ki kell terjeszteni egész Európára, hogyha meg akarjuk menteni Európát. Mert ha mi kijelentjük az örökimádás által, hogy Jézus a Király, ő a királyok Királya, akkor ő át is veszi majd a királyságát.
– Józsi atya, hogyan akarja ezt majd elindítani, ha lehet hivatalosan Magyarországon?
– A püspök atyákhoz vittem el először a Justo atyát, a váci megyés püspök úrnak mutattam be és a Varga segédpüspök úrnak. Azt gondolom, hogy ők itt a hivatalos képviselői az Egyháznak, és azt gondolom, hogy ez biztosíték arra, hogy itt valami olyasmi történik, ami az Egyháznak a legfontosabb feladatai közé tartozik.
– Ez az első lépés, tehát ne csak tudjon róla a püspök, hanem legyen ő is jelen, hiszen ő képviseli az Egyházat. Mi lesz a következő lépés? A diákok között terjeszti el Józsi atya, vagy esetleg a váci híveknek mondja el ezt a nagy értékű kezdeményezést?
– Először talán az idősebbek jönnek, lehet, hogy fogékonyabbak ezekre, mert az élet már jobban megpróbálta őket és érzik, hogy ki vannak szolgáltatva a gonoszság erőinek is és talán bizonyos szempontokból már a poklot is megtapasztalták, a földi poklot. Tehát ők lehet, hogy jobban érzik, már min a fiatalok, hogy merre is kell igazán menni, mik is az igazán fontos dolgok az életben. És azt gondolom, hogy el fog ez jutni a fiatalokhoz is. Egy piarista atya közreműködésével jött létre az örökimádási templom itt Budapesten, csak pillanatnyilag nem örökimádási formában működik. Azt gondolom a szándék mellett fontos a megfelelő szervezeti struktúra is, hogy legyenek emberek, akik működtetik a szentségimádást. Azt hiszem lendületet fog adni a régi kezdeményezések újraéledésének, és új szentségimádási kápolnák kialakításának is Magyarországon, ha sikerül jól megszervezni itt Vácon az örökimádást.
– Justo Atyát szeretném kérdezni, hogy hogy szeretné hogy Magyarországon a fiatalok, vagy az idősek, vagy vegyesen legyen azoknak a száma, részvétele, akik a Szentségimádást végzik?
– Az örökimádás mindenki számára nyitott, senki sincs belőle kizárva. Itt nem lehet korról beszélni vagy bármilyen más különbségekről. Különböző korú emberek, fiatalok és idősek, körülbelül 40-50 éves lesz az átlagéletkor, úgy gondolom. De reméljük, hogy lesznek fiatalok és gyerekek is.
– És ha megjelenik egy ateista, egy közömbös ember? Mit lehet neki elmondani?
– Megint csak nem én vagyok, hanem az Úr, aki beszél hozzá. Az összes örökimádó kápolnában megtapasztaljuk ezt, hogy olyan békét találnak ott az emberek, amit sehol, soha máshol nem ismertek és nem találtak meg.
– Tehát ezzel kezdődik, a békével. Bemegy egy ateista, egy közömbös ember, és ott egy nagy békét tapasztal.
– Igen, különösen békét. Ez egy szinte tapintható béke, és mindenki ezt tapasztalja. Emlékszem egy hölgyre Olaszországban, egy bejegyzést hagyott a templomban, azt mondta:Már 10 éve nem tettem be a lábamat katolikus templomba, és előtte is mindig csak kulturális szempontból látogattam a templomokat. És még most sem tudom, hogy miért vagyok itt, de hiszek ebben a békében, amit itt megtapasztaltam, és szükségem van erre a békére.
– Tehát az első lépés a béke.
– Igen.
– Ezután mi következik?
– Megtapasztalják, hogy ez nem egy természetes eredetű béke, hanem valaki ott van, egy jelenlét, amit megtapasztalnak, és aztán elkezdik imádni ezt a személyt.
– Mit jelent az, hogy imádni?
– Nagyon sok mindent jelenthet. Az első, hogy felismerjük, hogy mi teremtmények vagyunk, Ő pedig Isten, hogy Ő a mi Megváltónk, és mi teremtmények vagyunk, akiknek az a feladata, hogy Őt szolgáljuk. Benedek pápa azt mondta, hogy az imádás szónak két eredete van: az egyik a görög proskynesis, a másik pedig a latin adoratio. A proskynesis ezt jelenti: leborulni, meghajolni Isten nagysága előtt. Az adoratio, az imádás, az, hogya szánkkal, a szívünkkel kifejezzük a szeretetünket. Ha ezt a kettőt összekapcsoljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy arra kaptunk meghívást, hogy szeressünk. És a Szentségimádás alatt az Úr átölel minket.
– Még azt kérdezném, azt szeretnénk, ha az atya arról beszélne, hogy saját maga hogyan végez adorációt?
– Több módon is imádom az Urat. Mindig csendben, de a legtöbb időt arra szánom, hogy hálát adok. Máskor dicsőítem őt, spontán módon áldom őt, vagy a Szentírás segítségével. És van egy másik dimenzió, az engesztelés. Hogy engeszteljem az Oltáriszentségben jelen lévő Istent. Emlékezzünk arra, hogy a fatimai első jelenés alkalmával az angyal azt mondja a gyermekeknek, hogy engeszteljenek az Oltáriszentség előtt, de ugyanakkor járjanak közbe azokért a szegény bűnösökért is, akik a kárhozat útján járnak! És amikor engesztelünk, akkor nemcsak jóvátesszük a bűnöket, vagy engesztelünk az Isten ellen elkövetett bűnökért, hanem közbe is kell járnunk a bűnök elkövetőiért, a bűnösökért, hogy megtérjenek. Mert abban mutatkozik meg Isten dicsősége, hogy az ember megváltott lesz.
– Bocsa atyát is meg akarom kérdezni erről, te hogyan szoktál Szentségimádást végezni?
– Hadd mondjam még, látom most, hogy Justo atya hogyan végzi a Szentségimádást. Ez inspiráció számomra is.Ő arra hívja meg a híveket, hogy hetente egy órát szánjanak szentségimádásra. Viszont látom, hogy őpedig minden nap egy órát ott van az Oltáriszentség előtt. Az én életemben is mindig újra voltak olyan elhatározások, hogy komolyabban kell vennem a Szentségimádást. Ez többször is volt már az életemben, és most egy újabb lendületet kaptam az atya példáját is látva, hogy még komolyabban kell nekem is vennem a Szentségimádást a jövőben.
– Atya ruháján ott van egy szimbólum, az Oltáriszentség egy monstranciában. Mit jelent ez?
– Ez a mi közösségünknek egy szimbóluma, amit viselünk, a Legszentebb Eucharisztia Misszionáriusai nevű rendhez tartozom. A monstrancia, azt fejezi ki, hogy nemcsak próbáljuk terjeszteni, kiterjeszteni az örökimádást, hanem mi magunk is imádjuk az Urat. Még az előző kérdéshez szeretnék hozzátenni valamit. Gyakran a rózsafűzért imádkozom az Oltáriszentség előtt, mindig csendben, de úgy imádkozom, hogy az Úr valódi jelenlétében maradok, mindig tudatában vagyok az ő jelenlétének, hogy ott vagyok előtte. Még egy fontos dolog mindenkinek: azt szeretném mondani, hogy sokan úgy gondolkoznak, hogy ha ott vagyunk az Oltáriszentség előtt, akkor érezni is kell sok mindent. Gyakran történik, hogy ott vagyunk előtte, de nem érzünk semmit, csak szárazságot érzünk lelkileg.Én biztatni akarlak benneteket, hogy ha nem éreztek semmit, akkor is legyetek ott, mert az Úr ott van. A szentségimádás pillanataiban nagy kegyelmeket kaphattok. Mert nem azért kell odamennünk, hogy a saját érzéseinket tápláljuk, vagy saját magunknak tegyünk jót, hanem a hitünk miatt. Egy példát mondok, nem lehetünk ott a Napon anélkül, hogy meg ne érintene minket a napsugár, és hogy le ne barnulnánk. Ugyanígy nem lehetünk ott az Oltáriszentség előtt anélkül, hogy nagy kegyelmeket ne kapnánk.Az örökimádásban rengeteg kegyelmet kapunk, kegyelmet kegyelemre halmozunk.
– Tehát az, aki Szentségimádást végez, tulajdonképpen élő monstrancia, viszi magával Krisztust, és Krisztus vezeti őt.
– Igen, teljesen egyetértek.
– Úgy gondolom, hogy ezzel kell befejeznünk ezt a beszélgetést, és nagyon köszönjük az atyának a szeretetét, hogy eljött Magyarországra, és elmondta nekünk azt, hogy mit jelent az örökimádás.Akik érdeklődni szeretnének, a következő telefonszámon tehetik. 06-30-524-8291. Jelentkezni a szentségimádásra a váci piarista templom honlapján lehet: http://vacitemplom.piarista.hu/ az Örökimádás menüre kattintva. Itt látszanak azok az órák, ahová még keresünk hetente egy órát vállaló szentségimádót.
Mit szeretne befejezésül üzenni Justo atya a Mária Rádió hallgatóinak?
Azt szeretném mondani, ne féljetek, hogy kimondjátok az igent az Úrnak, válaszoljatok az ő hívására! Tapasztalni fogjátok majd a jó hatásait, elsősorban számotokra, de mások számára is. Képzeljetek el egy helyet, ahol az Urat imádják folyamatosan, éjjel és nappal, és egy kápolnát, ami mindig nyitva van.
– Hadd mondjam befejezésként az én élményeimet, mert nagyon nagy élmény volt szám omra Brüsszelben. Az egyik utcában él egy magyar ember, egy autószerelő a feleségével. A szemközti utcafront egyik pincéjét, alagsori helyiségét megvásárolta, átalakította Szentségimádó hellyé. A papok, az atyák Brüsszelben megdöbbentek, mi értelme van? Most már tudja Brüsszel azt is, a belga Egyház azt, hogy mit jelent egy olyan hely, ahol éjjel-nappal lehet imádni az Oltáriszentséget. Magam is jártam ott, és úgy éreztem, hogy Brüsszelt nem a hivatala és nem a gyönyörű zászlói, hanem a Szentségimádása, Jézus szeretete tartja meg.
Hálásan köszönjük az atyának a jelenlétét, a tolmácsnak szolgálatát, és Bocsa Józsi atyának a buzgóságát. Kívánjuk mindannyian, hogy jusson el mindegyikünk szívéhez ez az üzenet, ez a beszélgetés, és legyen valóban élő folytatása ennek az élő adásnak. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
- Mindörökké, Ámen!
Forrás: Tengernek Csillaga, 2015/1. szám
