Ha hinni akarsz… Imre atya írása Stuttgartból

alt

Mikor az első jegyes-oktatásra jöttetek, akkor beszélgetésünk legelején őszintén megmondtad nekem, hogy nem hiszel. Szüleid soha nem neveltek vallásosnak. Abból a meggyőződésből, hogy a vallás humbug és nem csak, hogy nem szükséges, de rossz is, mert szolgává tesz. Ahhoz a bizonyos 68-as nemzedékhez tartoztak (ezek is a te szavaid), akik se Istent, se embert nem akartak maguk fölött elismerni.

Tehát te csakis azért jöttél jegyes-oktatásra, mert székely jegyesednek a templomi házasság nagyon sokat jelent, s nem akartad őt megszomorítani. Velem azonban szívesen beszélgetsz, ha van valami ezzel kapcsolatos mondanivalóm, azt meghallgatod…

A múlt héten, az utolsó – sorrendben hatodik – jegyes-oktatástok alkalmával azonban láttam, hogy szorongsz a fotelban, s mikor megkérdeztem, miért, azt válaszoltad: időközben sok minden megvilágosodott a fejedben, s bár még ezernyi kérdés ágaskodik benned, most őszinte szívvel szeretnéd a hitet – keresni. Viszont nem tudod, hol kell elkezdened.

„Mit ajánlasz, atya, hogy hogyan nyerhetném el a hitet?“ – kérdezed.

Mivel sejtem, milyen érzések kavarognak az elmédben, s azt is tudom tapasztalatból, hogy ilyenkor – házasságkötés előtt – mindent megígér a magatok fajtája, mégis arra gondolok: hátha benned jó talajba hull mindaz, amiről az elmúlt öt alkalommal beszélgettünk. Ezért elmondom neked, hogy legkedvesebb evangéliumi történetem a kánai menyegző (vö. Jn. 2,1-11). Nem csak azért, mert a jegyesekről illetve a házasulandókról szól, hanem elsősorban azért, mert írója, János apostol és evangélista, ebben is, mint minden történetében sokkal mélyebb jelentést rejtett el, mint ami első látásra vagy hallásra tűnne.

Ebben a csodában is – azon túl, hogy Jézus a vizet borrá változtatta – a dolog mélyebb értelmét kell keresni, amely – szerintem – azt akarja elmondani, hogy Jézus a bennünk, teremtményekben ágaskodó ürességet isteni erejével képes betölteni. Azon túl pedig a Te kérdésedre is válaszol.

Mivel – kérdésemre, hogy ismered-e a történetet – igennel válaszolsz (lám, azért mégsem egészen ismeretlen számodra a Szentírás!), azonnal rá is térek a lényegre.

Ha hinni akarsz Istenben, akkor először is ne könyvet végy a kezedbe, amely a hitről szól. Mert lehet, hogy egy s más tudást szerzel a hitről, de, hogy nem lesz mélyebb a hited, az biztos. A hit ugyanis nem tudás dolga! Legyen negatív példa számodra Léo Taxil (igazi nevén: Marie Joseph Gabriel Antoine Jogand-Pagès – 1854-1907) francia ateista, aki fiatalabb éveiben a jezsuitákhoz járt iskolába, de mert a sok olvasásban és tanulásban nem talált rá az igaz hitre, szabadkőműves, és ezzel az Egyház ádáz ellensége lett.

Ha hinni akarsz, akkor ne a hitről szóló előadásokon és konferenciákon végy részt. Igaz ugyan, hogy a hit hallásból ered (vö. Róm 1,17), azonban attól még nem fog lobogni benned, hogy sok tudást halmoztál fel róla. A hit ugyanis nem is az értelem dolga! Itt is legyen negatív példa számodra Eugen Drewermann (*1940) német teológus, aki – mert többre tartotta a mélypszihológia területén magába halmozott tudást Krisztusnak magáról kinyilatkoztatott tanításánál – egymás után tagadni kezdte a hitigazságokat, s kilépett az Egyházból.

Ha hinni akarsz, ne utánozd vakon azokat az embereket, akik a hit szerint cselekedtek. A szentek követése jóllehet dicsérendő dolog, viszont ha csak viselkedésüket utánzod, de szívedben nem követed őket, akkor nem vagy egyéb, mint színész, aki egy-két órára egy szerepet vállal magára. A hit ugyanis nem az életszentség utánzása! Genf híres és már életében szentként tisztelt püspökének, Szalézi Szent Ferencnek (1567-1622) kissé görbe volt a nyaka. Tanítványai, mert nagyon szerették és tisztelték, elkezdték utánozni… Ő mikor észrevette, megkorholta őket, mert nem ebben áll a hit és az életszentség lényege…

Ha hinni akarsz, ne keresd a csodákat sem. A csodák bár a hitet erősítik, de annak nem forrásai. Alexis Carrel (1873-1944) francia Nobel-díjas sebész jut eszembe, aki egy gyógyíthatatlan beteget vitt Lourdesba azzal a mindenkinek kijelentett elhatározással, hogy ha a beteg ott meggyógyul, akkor ő hinni fog. A beteg meggyógyult, ő azonban egészen 1943-ig küszködött, míg végül elnyerte a hit ajándékát.

Ha hinni akarsz, akkor tartsd oda Jézusnak hiányosságaidat, és engedd, hogy Ő kiegészítse őket.

Ha hinni akarsz, akkor – a kánai menyegző történetének szavaival – vidd oda Jézusnak „üres kőedényeidet”, vagyis mindazt, ami nem sikerült az életben, ami hiányzik benned.

És tudod, mi történik velük?

Az írás elolvasható fr. Szilveszter blogján itt.

Share