Érvek Isten létezése ellen - ezt válaszold

alt

Alábbi cikkünk a Philosophy and Stuff oldalon megjelent írás alapján készült.

Mint keresztény, és mint filozófia szakos hallgató, egyszerűen megdöbbent a hitvédők hiánya a társaim között. Emlékszem, hogy amikor még magam is ateista voltam, szembeszálltam a hívőkkel és bizonyítékot, valamint nyomós okokat követeltem, hogy elhiggyem, Isten létezik. Jó és azonnali válaszokat akartam, de soha egyet sem kaptam. Mindig tág fogalmakkal válaszoltak: Krisztus irántam, mint személy iránti szeretetéről beszéltek, vagy a tudományos ismereteink hiányát használták fel Isten szükségszerű létezésének megindoklására ("hiányosságok Istene").

Ma hívőként mégis azt állítom, hogy nincs okunk aggodalomra. Számos rendkívül alapos filozófiai magyarázat van Isten létezésére, amióta a középkori szerzetespap, Szent Anzelm közzétette az Isten létezését tárgyaló első érvelését a XI. században (ezt ma Ontológiai istenérv néven ismerjük).

Mivel én ateista voltam és sokukkal rendszeresen beszélgetek mind a mai napig, ismerem az általános ellenvetéseket, és szeretném felsorolni közülük az első ötöt. Felelni fogok ezekre az ellenvetésekre remélhetőleg rövid és kész válaszokkal, amelyekre mindenki emlékezhet és használhatja őket, mikor legközelebb hasonló ellenvetésekkel találkozik.

1) „Mi Isten létének empirikus bizonyítéka?”

Miért van szükség Isten empirikus bizonyítékára? Miért csak az empirikus bizonyíték elfogadható? Mi az empirikus bizonyítéka annak, hogy az empirizmus a megismerés egyetlen útja? Nincs ilyen, ezért az empirikus bizonyíték követelése körkörös érvelés. Ellenben az empirikus bizonyítékokat abszolutizáló világnézet létjogosultságával, Isten létezésére létezik empirikus bizonyíték. IIyenek a kozmológiai istenérvek: az a tény, hogy a világegyetemnek (tér és idő) kétségtelenül volt egy kezdete a befejezett múltban azt bizonyítja, hogy szükségszerűen létezik egy tér és idő feletti lény, amely ezeken kívül áll, és aki a világegyetemet képes volt létre hozni. Ez csak az egyik része az evidenciának, de az egyik messzemenően legerősebb része.

Ha szükséged van egy gyorslistára, ezeket sorold fel, mint bizonyítékokat/okokat:

  • A világegyetem kezdete. Ha a világban mindennek van kezdete, akkor a világot valami világonkívülinek (természetfelettinek) kellett okoznia.
  • A világegyetem létezik a semmi helyett. Miért van egyáltalán bármi?
  • Világegyetemünk nem létezhetne egy leírhatatlan összhang, finomhangolás nélkül.
  • Objektív erkölcsi törvények létezése (A jót tedd! A rosszat kerüld!). Ennek a törvénynek nincs természetes oka, így egy természetfeletti törvényhozóra utal. 
  • Az életnek objektíve van értelme. Ez tapasztalat. De Isten nélkül mégse lenne.
  • Csak Isten létezése teszi értelmezhetővé a Názáreti Jézust körülvevő történelmi tényeket.
  • Isten létezése tudja végső soron megmagyarázni a tudat létezését, mivel Isten lényegében értelem.

Ha azt mondják, hogy „Ezek nem bizonyítékok!”, kérdezd meg, miért nem cáfolják meg őket. Nem érhetsz el semmit annál, akik aki irracionális és nem akar vitatkozni ezekről a pontokról. Hacsak a szkeptikus egyén nem akarja elmagyarázni, hogy ezek a pontok valójában miért nem bizonyítékok, a beszélgetés többé kevésbé elhal. Keress egy másik kételkedőt, aki hajlandó a vitára.

2) De mi a magyarázat a sok létező rosszra?!

Mivel nehéz tömören összefoglalni a rossz problémájára vonatkozó összes választ, ezért a következőket kell tenned.

Fejtsd meg, hogy a szkeptikus milyen érvelést, gondolatmenetet használ. A világban létező rossz intellektuális problémájára utal (Isten és a gonosz létezésének összeegyeztethetősége) vagy a gonosz érzelmi problémájára (a világban tapasztalt rossz miatt haragszik az Istenre, akiben nem hisz)? Gyakran az utóbbi a helyzet, de ha az intellektuális kételyről van szó, akkor én a következőket mondanám neki válaként.

Mit értünk azon, hogy „gonosz”? A gonosz létezése – függetlenül eredetétől vagy természetétől – nem annyira Isten létét cáfolja, hanem sokkal inkább leszögez egy központi előfeltételt, premisszát az Isten létét bizonyító moralitás-érvhez, mert leszögezi, hogy létezik objektív erkölcsi jó. A rosszat, vagy gonoszat éppen arról ismerjük meg, hogy ütközik a jóról alkotott elképzeléseinkel. És ha léteznek objektív erkölcsi jó, akkor ebből az következik, hogy Istennek is léteznie kell, vagy legalábbis egy természetfeletti erkölcsi lénynek, akinek a belénk oltott törvényeitől nem tud szabadulni az emberiség, csakis önellentmondások árán. Egyesek úgy címkézték ezt, mint „az ateizmus problémáját”, mert az erkölcsi rosszal való szembesülés intellektuálisan nem Isten létezést kezdi ki, hanem az ateizmus ésszerűségét.

3) „Jézus csak egy tündérmese része volt azokból az időkből, amikor az emberek babonások voltak és szerették a csodákat!”

Ez a szkeptikus okoskodás egyrészt elköveti az "eredet hiba" néven ismert érvelési hibát (ami egy állítás hamis voltát azáltal próbálja igazolni, hogy hiteltelen forrásra vezeti vissza), másrészt hamis is. Több tucat antik forrás van Jézus létezésére és életére, de a legkorábbiak és legmegbízhatóbbak Szent Pál levelei (pl. a Korinthusiakhoz írt első levél) és maguk az evangéliumok. Az evangéliumokat történelmi életrajzként írták, nem kitalált történetek, rögzítik az életét és tanításait ennek a Jézus nevű, első századból való radikális jellemű zsidónak, aki azt állította magáról, hogy Isten Fia. 

Jézus élete, tanítása és halála történeti tények ugyanúgy, ahogy az apostolai mártírhalála is. Ami pedig a csodáit és a feltámadását illeti, ha azok valóban csak babonák lettek volna, az apostolai miért haltak volna meg a saját maguk által kitalált történetekért. Az egyetlen logikus magyarázat, hogy valóban hitték Jézus tanítását. És azért hitték, mert látták a csodáit, és őt magát feltámadása után.

Bővebben arról, hogy Jézus vajon őrült, hazug vagy Isten volt-e, itt olvashatsz.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.