Az alábbi írás a Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. 2015. július 8-ai "The Vortex" műsorának magyar fordítása alapján készült.
Ha nem vették volna észre: ezekben a napokban [2015. július elején, az USÁ-ban - a szerk.] a keserűség általános érzése söpör végig a katolikusok közt az interneten, amit az amerikai Legfelsőbb Bíróságnak az a tragikus döntése indított és mélyített el, ami a szodomita "házasságokat" alkotmányos joggá emelte.
Azonban a keserűségnek egyfajta ellenhulláma is elindult, ami a "Tudjuk, ki fog győzni a végén", vagy a hozzá közeli "A végén mi győzünk" jelmondatokat használja.
Jóllehet ez önmagában igaz, mégis benne rejlik annak lehetősége, hogy sokakat tétlenségre ösztönöz. Kibúvót ad azoknak, akik nem nagyon akarnak tenni bármit is, mert megbénítja őket a félelem vagy a gyávaság, vagy egyszerűen csak elfogyott a lendületük.
Engedjék meg a felvetést, hogy ez egy nagyon veszélyes hozzáállás. Egyúttal arcátlan is. Először is, minden, ami kibúvót ad a félelem alól, táplálja az elcsigázottságot, vagy eltereli a jogos haragot a legitim célpontjától, az rossz. Másodszor, arcátlan amiatt, mert a használója azt hiheti, hogy ő is beletartozik abba a "mi"-be, akikről azt mondja: "A végén mi győzünk".
Csak ne olyan hevesen! A Mi Urunk és az Ő Szeplőtlen Menyasszonya valóban győzni fognak a végén - ami azt illeti, már győztek is. De ki az a "mi", akikről beszélsz? Mindenki annyira válik csak a Győzelmes Egyház (Ecclesia Triumphans) tagjává, amennyire aktív tagja volt a Küzdő Egyháznak (Ecclesia Militans). Egyetlen katolikus sem gondolhatja, hogy a csata csak valami távoli és múló dolog, ami nemigen érinti őt, és hogy ezért elég csupán várnia, míg erősítés érkezik a dombok mögül, miközben ő elücsörög.
Az írás elolvasható itt.
