Gyermekem, csak a szívedre vigyázz!

alt

Egy jó éve már... Kisírt szemű özvegy iskolai takarítónő keresett fel. Négy gyermeke közül a legnagyobb, akiről az orvos azt állapította meg, hogy szívgyenge, megszökött hazulról. Hetek múlva kapott csak levelet a jó édesanya, a határon túlról. Most vissza akarja hívni. Hogy kell ezt csinálni? Írjam meg neki. Megírtam. Maga is írjon hozzá valamit, saját kezével. Az többet érne, mint az én hosszú levelem. Leül. Szemüveget tesz. Mélyet sóhajt.

Figyelem minden kézmozdulatát. Tolla végéről ez csorog ki: „Gyermekem, csak a szívedre vigyázz!” Megint sóhajt. Mire gondolhatott, nem tudom. írjak még? – kérdi. Nem, mondom neki, ennyi elég. Biztosan megérti, megérzi mindazt, amit még maga mondani akar neki. S amikor elment tőlem, hosszú ideig visszhangzott a fülemben, vagy inkább talán a lelkemben: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz!

Gyermekem, csak a szívedre vigyázz! Mindnyájunknak is szól ez.

A mai embernek is ezt üzeni a Szűzanya: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz! Izmod acélos, csodás rekordokat, csúcseredményeket érsz el.

Eszed borotvaéles, a tudományban soha nem remélt magasra jutottál. De a szíved – mintha gyenge volna. Ugye így van? Gyermekem, csak a szívedre vigyázz! Nem az acélizmúakról mondta Jézus, hogy meglátják az Istent.

Nem a borotvaeszűekről mondta Jézus, hogy meglátják az Istent, hanem – emlékszel, hogy is mondta? – „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.” S a te szíved, most ugye nem olyan, hogy megláthatnád az Istent? De akkor miért élsz? – Gyermekem, csak a szívedre vigyázz...

1679-ben világraszóló törvényt hoztak az angolok: „Habeas corpus”

– legyen tested, legyen szabad emberi személyiséged! Ugyanezekben az években 1675-től kezdve az Úr Jézus kinyilatkoztatja Alacouqe Szent Margitnak szentséges Szívét... – Röneszánszot akartok, újjászületést? Az újjászületett ember a szív embere legyen! Ne a test embere, hanem a szívé! Mintha azt mondaná: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz!

Az ember ezt nem értette meg Helyesebben: nem akarta! Hogyan? Istennek szíve? Hiszen Isten szellem. Hatalmas Úr, aki ha egyáltalán a föld felé fordul, szava dörgő kiáltás, szemefénye villámlás”, aki előtt minden és mindenki remegve térdre borul. Istennek szíve van? Hát ez lehetetlen!

Ember, nem vigyáztál a szívedre, s most megborzadsz a gondolattól, hogy Istennek szíve van! Pedig van! De nem érted meg addig, míg az Ószövetség tökéletlen istenszemléletéből ki nem emelkedsz, s rá nem jössz, hogy Isten: a te Atyád! Aki a második Személyben testvérünkké testesült. Aki mindenható kezével piciny gyermekeket cirógat, a gyönge nádszálat le nem töri, a még füstölgő mécsbelet ki nem oltja. Mert szíve van! Aki villámló szemével vigasztalóan tud Magdolnákból szenteket, vámosokból apostolokat, Saulokból Pálokat szelídíteni. Mert Szíve van! Aki véres lábbal jár szúrós tövisek, éles kavicsok között,hogy az elveszett egyetlen báránykát vállán vihesse haza. Mert szíve van! Aki megbocsát üldözőinek, ellenségeiért imádkozik, eltűr ostoroztatást, meg-feszíttetést, halált. Mert szíve van! Aki halála után is örök áldozatként övéi között marad. Mert szíve van!

Ember! Büszke ember! Tudós ember! Hatalmas ember! Van-e neked szíved? Mert Istennek van!

Erted már, mi van ebben a rövidke mondatban: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz!

A világhatalom törvényt hozott: Habeas corpus: legyen tested, szabad emberi személyiséged. S az eredmény a testi bűnök fertője, óceánja! Honnét ez a sok bűn? A múlt század közepén Fouché francia rendőrminiszter a dolgok gyökerére tapint jelszavával: Keresd a nőt! – A Szentlélek által vezetett Egyház ugyanakkor dogmát hirdet: íme a Nő, a nagybetűs Nő, aki magában hordozza a bűntől való szabadulás minden orvosságát, mert ő maga a Szeplőtelen Fogantatás!

Négy év sem telt el egészen, s egy gyermekleánynak, akinek egész teste beteges, esze olyan gyenge, hogy a katekizmust sem tudja megtanulni, sőt a keresztvetést is elvéti, csak a szíve ép és tiszta: megjelenik a Nő, aki magát Szeplőtelen Fogantatásnak nevezi. Akinek, ugye most már elhihetjük: Szíve van!

Nem parancsol semmit. Csak kér: az egyszerű szív imáját, a szentolvasót, a rózsafüzért. Nem küld senkit, de hív mindenkit. Akinek szíve van Mint Bernadettnek, ennek a lenézett, butácska kis falusi pásztorleánykának. A tekintete nem mond több figyelmeztetést, talán csak annyit:

Gyermekem, csak a szívedre vigyázz!

Az emberek nem értik, nem tudják felfogni. Az emberek olyan kicsiny gyerekek. Égi édesanyjuk sütötte ízes kenyérkéhez kicsiny a szájuk, hitük kapuja. Bármily nagyra tátják is egyébként. Mit csinál ilyenkor a jó édesanya7Széttördeli a kenyérkét, s úgy rakja gyermekei szájába. Egy jófél évszázaddal később apróra elmagyarázza Fatimában a Szűzanya: Azt akarom, hogy Szeplőtelen Szívemnek ajánljátok fel az egész emberiséget! Akarom, mert Krisztus akarja, hogy Szeplőtelen Szívemet tiszteljék! A világ a kárhozat felé rohan! De Szeplőtelen Szívemben van menekülés. Csak ott van! A világ vagy megtér a Szent Szívhez, vagy elpusztul!

Erted már, Testvérem, mit jelent a te számodra is: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz!

A Szuzanya egybekapcsolja saját Szívének tiszteletét Jézus Szíve tiszteletével. Hogyan? Miért? Mi jogon?

A Gyermek Szíve: egy az Anya Szívével! Ugyanaz a vér, ugyanaz az élet, ugyanaz a ritmus, ugyanaz a vágy, ugyanaz a szeretet. Ugyanaz az ideál: az emberek üdvözítése.

Jézus Szíve, Jézus Vére, honnan való? Hiszen nagyon jól tudjuk: a gyermek az anyjára üt! Máriából való! Nemcsak egyszerűen „hasonló” hozzá, egyenesen: Belőle való! Csodálkozunk tehát, ha üdvösségtörténeti jelentőségét is összekapcsolja az Egyház? Nem tehet mást. „Amit Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!” Ezt tudjuk és hirdetjük a há-zasság szentségéről. De miért nem mondjuk ilyen hangosan, vagy még hangosabban Jézus és Mária Szívéről?!

Amikor a kis Bernadett a Szűzanya rózsás lábai előtt az „Égi Hölgy” szavára kaparni kezdte a földet, forrás buggyant elő Élő és éltető vízfor-rás, amelytől tízezrek gyógyultak már meg testi betegségükből és százez-rek lelki nyavalyáikból. Mária Szíve kiárad s csodát tesz nap-nap után. „Élő vizek forrása.” De hiszen ezt eddig csak Jézus Szívéről imádkoztuk! Igaz. De nem tartoznak-e össze tökéletesen? Aminthogy Jézus emberi Szívének minden porcikája Mária Szívéből való, ugyanígy a kegyelemnek, mely a Szűzanyából árad, minden porcikája Krisztusból való!

Hiszen Szűz Mária istenanyasága, szeplőtelensége nem saját érdeméből való, hanem Krisztus érdemeinek előrevetítődése! Üdvösség-rendünkben tehát a kettőt elválasztani nemhogy nem szabad, de nem is lehet!

Jézus és Mária Szíve az üdvösség reménye, a pusztulás felé rohanó világ egyedüli mentsvára.

Van-e neked szíved, embertestvérem7 Meghallod-e a bűvös szót: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz!

Új élet előtt állunk, az Egyháznak is röneszánsza készül, jó értelemben vett újjászületése. Tavasznyílást érez az Egyház!

Azért imádkozik így: „Isten, ki a Boldogságos Szűz Máriának testét és lelkét, hogy Szent Fiadnak méltó hajléka legyen, a Szentlélek által felékesítetted...” Amikor és ahol az Isten a Boldogságos Szűz testét és lelkét a Szentlélek által felékesíti, akkor és ott megváltás lesz, akkor és ott Krisztus fog megszületni!

Értsük meg Jézus és Mária Szívének üzenetét! Engedjük lelkünkben visszhangozni a templomban, odakint is, különösen lefekvés előtt: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz!

(Kerekes Károly: Májusi mozaikok. 1991.)

 Forrás: Tengernek Csillaga, 1997. március

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.