Egy jó éve már... Kisírt szemű özvegy iskolai takarítónő keresett fel. Négy gyermeke közül a legnagyobb, akiről az orvos azt állapította meg, hogy szívgyenge, megszökött hazulról. Hetek múlva kapott csak levelet a jó édesanya, a határon túlról. Most vissza akarja hívni. Hogy kell ezt csinálni? Írjam meg neki. Megírtam. Maga is írjon hozzá valamit, saját kezével. Az többet érne, mint az én hosszú levelem. Leül. Szemüveget tesz. Mélyet sóhajt.
A május eleji HOPES konferencia (az európai imádság házak vezetőinek találkozója) után Johannes Hartl a keddi munkatársi imát (az egyetlen a héten, amikor minden munkatárs együtt imádkozik) beáldozta egy beszámolóért, mert az előtte való héten annyi stratégiailag fontos dolog történt, hogy szerette volna mindannyiunkkal megosztani. Most az ott elhangzottaktól és a HOPES-on szerzett benyomásaimról szeretnék írni.
Tegnap ismét eljöttél. Hosszú napod volt, mondod, és újabban - félsz. Szemeden is látom... Nem is csoda, hisz ez a menekült-áradat valahol mélyen mindenkiben félelmet kelt, másrészt Te nyakig benne vagy, hisz munkád épp velük (is) kapcsolatos... Mesélem is Neked, hogy nem Te vagy az egyetlen, aki fél, annyi és annyi ember keres, kérdez engem is... Mindegyikük szavában ott bujkál az aggódás, az ijesztő félelem: Mi lesz velük? Mi lesz velünk?
A belvárosi templomban véget ér a prédikáció, ki örömmel, ki megkönnyebbülve ad hálát Istennek, miközben nagy igyekezettel ülésből feltápászkodik, hogy csak úgy belereccsennek a padok. Aki volt már misén tudja, hogy ezt követően jön a hitünk megvallása, itt erősítjük meg a mi legfontosabb értékeinket, gyönyörű és súlyos téttel bíró mondatokat elmondva.
A Karizmatikus Megújulás XXIV. Országos Találkozója Szombathelyen
A magyar egyházi élet eseményei között évről évre megjelenik egy érdekes színfolt: általában ősszel karizmatikus-találkozóra kerül sor az ország valamelyik sportcsarnokában. Minden évben örömmel találkoznak egymással a hazánkban mintegy tízezer főt és másfélszáz közösséget számláló mozgalom tagjai. Az idei eseménnyel a szervezők tudatosan túlléptek egy belterjes találkozó keretein.
A Szentlélekben való megújulás Magyarországon több mint 25 éve tart. Elmondhatatlan az a sok kegyelmi ajándék, amit Isten adott általa a magyar egyháznak. Nemcsak a sok szerzetesi, papi hivatásra gondolok, hanem arra a sok megtérőre, rendbe jött családi kapcsolatra, testi- és lelki gyógyulásra, számtalan lelki szolgálatra, imaközösségre, nagyszerű kezdeményezésre, sok-sok lelki örömre, megújuló istenkapcsolatra, ami létrejött ennek kapcsán.
Az erős szavakkal tűzdelt interjút követve, melyet a Polonia Christiana készített a házasságról és a családról tartott rendkívüli Zsinatról, eljutottunk Athanasius Schneider püspökhöz, hogy útmutatást kérjünk: mit tehetnek konkrétan a katolikusok az egyház mai zűrzavaros időszaka alatt. Kifejezetten a tanácsát kértük, hogy mit tehetnek a hívek, hogy ellenálljanak a heterodoxiának (az igaztól eltérő tanítás. A ford.) és megnevezzék a hibákat (vagy legalábbis a zavarosságokat), melyek úgy tűnnek, hogy valahogy a legmagasabb főpapok köreiből jutnak az egyházba. Bár tanácsa rövid, mégis mélyen átgondolt, és sok tennivalót ajánl nekünk. A következő zsinati találkozóig kevesebb, mint nyolc hónap van hátra, nincs vesztegetni való idő.
Atya bácsi! Isten már nem gondol ránk? Nem imádkozik értünk? Hiszen annyi a rossz a világban!
De igen, gondol ránk, Ezerrel imádkozik értünk az Atya, ezerrel imádkozik értünk a Fiú, ezerrel imádkozik értünk a Szentlélek.
Egy idő óta minden egyfelé mutat. Minden apró mozaik, minden dal, legyen az bármelyik felekezté, minden konferencia, minden írás, minden tanítás, sőt, bárhová nézek ezt látom: elérkezett az aratás ideje! Már Dr. Mary Healey betlehemi beszámolója után azt éreztem, igen, eljött az idő!, és erre most újabb megerősítés érkezett.
Úgy érzem, mintha minden egyre gyorsabban mozogna és történne, mintha Isten forgószelében ülnénk, mintha a Szentlélek erőteljes jelenlététől szinte vibrálna a levegő.
…és látogatásának következményei szemmel láthatóak.
Catholic Charismatic Renewal Council
Archdiocese of Toronto
International Prophetic Consultation in the Holy Land (Bethlehem)
Kedves barátaim!
Köszönjük a folyamatos imát. Épp most tértem vissza Betlehemből, ahol egy nemzetközi találkozón vettem részt, együtt a katolikus karizmatikus megújulás más 160 vezetőjével egyetemben. Ez a találkozó nem konferncia volt, inkább egy "prófétai konzultáció" hogy együtt imádkozzunk és keressük az Úr akaratát a megújulás számára, különösen most, amikor lassan a megújulás 50. évfordulójához érünk. A találkozó nagyon erőteljes volt.
Új oldalt indított a Pécsi Egyházmegye családreferatúrája, a Házasság Hete alkalmából a házaspárok részére meghirdetett Szerelmes Kalandtúra okán.
A játék célja, hogy a hétköznapok egyformaságából kizökkentsék azokat a házaspárokat, akik nyitottak arra, hogy tegyenek kapcsolatukért, férjük-feleségük kedvében járjanak a következő egy hónapban.
István atya gondolatai az evangélium terjesztéséről - segíts te is, ha van módod!
Egy évvel ezelőtt ilyentájt egy konferencián az egyik előadó egy felmérés eredményét ismertette. Mit vesz a kezébe ébredés után először egy fiatal (15-35 éves korosztály)? Könnyű kitalálni: a telefonját. És milyen arányban: 100 %. Akinek van telefonja, azt veszi először a kezébe minden nap. Mégpedig nem csak azért, hogy kikapcsolja az ébresztőt, hanem azért, hogy megnézze, hány üzenetet, sms-t, lájkot, stb. kapott az éjjel, mert ebből méri le, hogy szeretik-e.
A mai világban igen sok a depressziós ember. Ne hagyjuk magunkat, küzdjünk ellene! Legyünk az öröm embere, Krisztus erre tanít minket. Néhány tanácsot szeretnék adni arra vonatkozóan, hogy miként küzd-hetünk azért, hogy valóban az öröm emberei legyünk.
Egyszer egy tanár a diákok elé tartott egy 1x1 m-es fehér lapot, melyen egy kis fekete pont volt, és meg-kérdezte, hogy mit látnak. Lelkesen jelentkeztek, hogy egy kis fekete pontot a lap közepén. Az ilyen em- ber depressziós, nem azt veszi észre, hogy majdnem az egész lap szép, tiszta fehér. Vegyük észre a sok tisztaságot, ami a mocsok körül van, a sok jót, ami a rossz mellett ott van!
„Tiszta tekintetű, jó arcú kamaszokkal beszélgettem idén, a húsvéti ünnepek után. Azért mentem el hozzájuk, a Regnum Christi közösség budapesti központjába, hogy megköszönjem azt a sok-sok csomagot, amit kerületünk szegényeinek adtak az ünnepekre. Hogyan gyűjtöttetek ennyit? – kérdeztem. A válasz elgondolkoztató volt.
Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet.
- Mondd, kisfiam...
És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez.
Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.
