A gitáros mise előzményei

altalt"Áldjad, én lelkem, az Urat! Válogatás a katolikus karizmatikus megújulás dalaiból." - áll a közismert "Sárga könyv" borítóján. A gitáros misék gyökereit kutatva sokszor futottam bele, hogy a történetek így kezdődtek: "Tudod, volt ez a karizmatikus megújulás..." ...tudom? Mostanában jöttem rá, hogy nem, nem tudom. De hasznosnak tartom, hogy amikor Istent szolgáljuk, azt ne "a levegőbe" tegyük, hanem ismerjük azokat, akik előttünk jártak, és tudjuk, hogy honnan kaptuk a szolgálatot. Szóval kicsit utánanéztem, és így született az alábbi írás, hogy (nagyon dióhéjban!) bemutassam azokat az eseményeket, amelyeknek köszönhetően ma gitáros miséken zenélhetünk. Nem vagyok azonban egyháztörténész vagy bármilyen szempontból szakértője a témának, így a hiányosságokat ne kérjétek rajtam számon. (De szólni szóljatok!)

AZ AZUSA UTCAI ÉBREDÉS

Számunkra talán szokatlan módon az Egyesült Államokban nem kell egyházhoz tartozni ahhoz, hogy az ember lelkész legyen vagy prédikátor. Charles Fox Parham egy ilyen független tanító volt, aki 1900-ban a kansasi Topekában alapította meg a Bethel Bibliai Főiskolát. Azt tanította (bár addig ezzel személyesen nem találkozott), hogy a Biblia alapján a Krisztus-követőknek a Szentlélekkel kell megkeresztelkedniük, és ennek a jele, bizonyítéka a nyelveken szólás kellene legyen. 1901-ben ő és tanítványai ezért az ajándékért imádkoztak, és néhány nap böjtölés és virrasztás után meg is kapták. Parham hamarosan bezárta az iskolát és hosszú tanítókörútra indult az államokban.

1906-ben William Seymour fekete lelkészt, Parham egyik tanítványát meghívták Los Angelesbe prédikálni. Az érdeklődők az egyik hívő házában gyűltek össze, ahol addig imádkoztak és böjtöltek, amíg a gyülekezetből egyre többen megkapták a nyelveken szólás vagy a prófétálás adományát. A házban néhány nap alatt rengetegen gyűltek össze, akik nyelveken szóltak, énekeltek, kiabáltak. Végül a ház is összedőlt.

AFM on azusa street.jpg
Az Azusa utcai ház

Ekkor bérelték ki az Azusa utcai épületet, ami templomnak épült, de volt már raktár, fatelep, sírkőbolt, fogadó és istálló is. Ide nagy nehezen 1500 ember is befért, és jöttek férfiak, nők, gyerekek, feketék, fehérek, spanyolok, latinók, ázsiaiak, szegények és gazdagok egyaránt. Egész nap istentiszteleteket tartottak. A beszámolók hamarosan arról szóltak, hogy a vakok látnak, a betegek meggyógyulnak, és a résztvevők mindenféle földi és égi nyelveken szólalnak meg csodás módon.

Az év végére a közösség vezetői szétszéledtek és az Államok-szerte új gyülekezeteket alapítottak. Ezeket az eseményeket tartják a pünkösdista egyház vagy pünkösdi-karizmatikus mozgalom kezdeteinek. Tanítása központjában tehát az áll, hogy az apostolok korához hasonlóan a mai kereszténységnek is imádkoznia kell a Lélek ajándékaiért, mint a nyelveken szólás vagy a csodás gyógyulások. A híveknek személyesen találkozniuk kell a Lélekkel, és az Egyháznak használnia kell a karizmákat az evangelizálásban. (Márk 16,17-18: "Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.")

ÚJ PÜNKÖSD

1962-ben XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinatot nyitó imájában így könyörgött: "Újítsd meg csodáidat napjainkban, mintegy új Pünkösd által!" H. Vinson Synan pünkösdista író egyik könyvében megjegyzi: ezt a gondolatot a zsinati atyák olyan komolyan vették, hogy gyakorlatilag a katolikus karizmatikus megújulás teológiai alapjait már azelőtt lefektették, hogy az megkezdődött volna. A történelemben ritka módon a teológusok ezúttal megelőzték a prófétákat.

Az 1963-64-es tanévben az Indiana állambeli Notre Dame katolikus egyetemre megérkezett a Cursillo mozgalom. (A Cursillót 1944-ben Spanyolországban alapították. Egy hosszú hétvégés program, ami - Székely János püspök szavaival - "az élet zarándoklatára készít fel, megpróbál hiteles kereszténnyé és apostollá tenni." A hétvégét heti találkozók követik.) Itt és ekkoriban dolgozták ki a fiatalok számára a Cursillo mintájára az Antióchia mozgalmat is, és itt és ekkor vert gyökeret a szintén spanyol eredetű Házas Hétvége az Államokban. Ezek a programok az egyetemen már meglévő, élénk lelki életbe kapcsolódtak be: a diákok egy kis, lelkes csoportja rendszeresen szervezett imatalálkozókat, bibliaórákat, diákmiséket, agapékat, zsolozsmákat.

Az írás elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.