Táncoló-tomboló nemzedék

Az Új Ember beszámolója a 2012-es Ez az a nap! rendezvényről.

„Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta!” A 118. zsoltár szavai, az Ez az a nap! rendezvény címének ihlető sorai ezek. Október 20-án mintegy tízezer keresztény fiatal gyűlt össze a Papp László Budapest Sportarénában, hogy együtt dicsőítse az Urat.

Fellépett Pintér Béla, Csiszér László, Tim Hughes és a Worship Central, Noel Richards, az LZ7 zenekar, valamint Matt Redman is. Mi pedig ámultunk- bámultunk, néha meghatódtunk, néha bosszankodtunk – aztán vitatkozni kezdtünk.

PÉTER: Ez ma Magyarország legnagyobb temploma – hangzik el az Arénában többször is az este folyamán. Csakugyan így lenne? – töprengek el. Akkor miért van sötét, miért nem láthatjuk egymást? Nagyon jó, hogy együtt lehetünk – bár úgy érezhetnénk, hogy a legnagyobb magyar közösség is vagyunk! De nincs mód szót váltani, egymást egy kicsit jobban megismerni. Ez inkább koncert, „show”, mint istentisztelet.

ENIKŐ: Valóban távol van a misék megszokott világától (bár valószínűleg valamennyien teli templomokban is éreztük már magunkat elveszettnek): dübörögnek a hangfalak, villódznak a fények, tombolnak a fiatalok. „Az LZ7 nyomja az ütemet, a basszus meg a pincénél is mélyebbre megy…” – szól az egyik brit együttes dalszövege. Ennek hallatán megrökönyödik az ember, az biztos, de lassanként akarva-akaratlanul is átveszi a ritmust, s táncolni, énekelni kezd. Vajon mindennek nincs köze az egyházhoz? Nem lehet, hogy annak egy másik, sokak számára még ismeretlen oldaláról van szó? S miért baj az, ha a keresztény fiatalok is buliznak – kulturáltan, alkohol és drog nélkül?

PÉTER: Egy régi kedves ismerősöm az előbb megkérdezte: „Miért ülsz úgy, mint egy Buddha-szobor? Legalább néha tapsolhatnál!” Csakugyan nem igazán találom itt a helyemet. Pedig nagy örömmel nézem, ahogy a többiek táncolnak, szívmelengető látnom a hitnek ezeket az elementáris megnyilvánulásait. Bár beköltözhetnének a templomainkba is! Evangélikus mintára miért ne lehetnének nálunk például jazzmisék? Bajom nem a közönséggel (?), hívekkel (?) van, hanem azzal, hogy a rendezvényt nem tudom hová tenni. Túl harsánynak, kiszámítottnak, túl profinak érzem. Az a sanda gyanúm támadt, hogy valójában csupán címke itt a kereszténység, amelyet egy popkoncertre ragasztanak.

A Villanyhárfa írása itt található.

Létrehozva 2013. március 17.