Dicsőítés, liturgia

Életem nagyon fontos elemévé vált a dicsőítés. A közösségi alkalmakon 100 éve dicsőítünk, mert tudjuk és tudtuk, hogy a dicsőítés fontos. Igen, de nem értettük, hogy mi az, hogy dicsőíteni és azt sem, hogy miért fontos. Csak csináltuk, ahogy gondoltuk, hogy kell, gitároztunk és énekeltünk a sárga könyvből és máshonnan dalokat , amire nem mondom, hogy nem volt áldott, -szép, kellemes, áhítatos volt. De messze volt attól, amit a dicsőítés valóban jelent.

2014-ben az első augsburgi kiruccanásunk után fogadalmat tettünk, hogy heti 1x1 órát dicsőítünk, eleinte azért, hogy Magyarországon legyenek Imádság Házák (jelentem, azóta 5 van, a legtöbb/ország Európában).

2001-ben, a Silos-i bencés monostor apátjával készült egy interjú, akinek a könyve akkoriban jelent meg és nagy visszhangot kapott. Feltették neki azt a kérdést, ami sok világi emberben felötlik: mi értelme van a kontemplatív életnek, az egész napos imának? Mi haszna van? Akkor nagyon megérintett az apát válasza, mert kimondott egy igazságot, ami bennem volt, csak nem tudtam megfogalmazni: a legszebb dolog a világon énekelni állandóan Istennek arról, hogy Ő milyen gyönyörű. De még sok évnek el kellett telnie ahhoz, hogy magam is megtapasztaljam ezt az igazságot.

A dicsőítésről (az áprilisi és májusi Fire&Light-okon elhangzott tanítások alapján)

Mindannyian nagyon jól ismerjük a kérő és hálaadó ima lényegét, de keveset tudunk kezdeni a dicsőítő ima mibenlétével. Miért kell Istent dicsérni? Leginkább az a kép él a fejekben, hogy ha dicsőítjük Istent, quasi hízelgünk Neki, akkor utána esetleg jóindulatát elnyerve kérhetünk Tőle.

Ez egy nagyon fals elképzelés, nagyon emberi.

Az olimpián elég sok szó szó esik a vallásról, a hitről. (Még, ha ebből nem is mindig lesz hír.) Sok versenyző tartja fontosnak megköszönni Istennek a sikert. Én most csak a legnagyobb figyelmet kapót emelném ki. Fidzsi rögbi válogatottja, miután megnyerte az ország valaha volt első olimpiai érmét, ráadásul mindjárt aranyat, ráadásul a világ egyik legnépszerűbb sportjában, ami most volt először (ismét) az olimpia műsorán (és nem is akármilyen játékkal) adta elő a fenti gospelt. 

Az elmúlt hetekben a Facebookon élénk eszmecsere zajlott a liturgikus zenéről, és ott Balázs atya neve is szóba került. Kérésére az alábbiakban közzétesszük az erre vonatkozó reflexióját.

Bucsy Leventének, Försönits Andrásnak minden olvasónak és kommentelőnek

Először is: tisztelettel kérem, hogy ha valamihez hozzászólunk, akkor érveket hozzunk, ne pedig a hozzászóló partnert minősítsük. Minden, a beszélgető partnert minősítő jelző csak arra utal, hogy az igazi érvekből kifogyott az illető.

Dicsértessék és áldassék Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben most és mindörökké! Ámen.

Kedves Testvérek!

Elmélkedésemben elsősorban a három évvel ezelőtt megjelent kis könyvecskére támaszkodom, amit Athanasius Schneider püspök úr írt „Dominus est”, „Az Úr az” címmel. Püspök úr pedig a maga részéről, amikor megírta ezt a kis füzetet főleg az egyházatyákra és a hivatalos egyházi dokumentumokra támaszkodott. Most, amikor a napokban Urunk mennybemenetelének a misztériumát ünnepeljük, idézzük fel a távozó Üdvözítő búcsúzó szavait: „Nem hagylak árván Titeket! Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.”

Könnyed társalgás Fábry Kornél kaposfüredi plébánossal a zenéről - God is a DJ!, Akarod látni a Zenét?, Milyen zenét szeret Isten? – néhány cím a [2015. a szerk.] július 3. és 5. között immár harmincharmadik alkalommal megrendezett máriagyűdi ifjúsági találkozó (MIT) műhelyfoglalkozásainak témái közül.

ELŐSZÓ

A gitár – különösen a fiatalok körében – rendkívüli evangelizációs erővel rendelkező hangszer, nem véletlen tehát, hogy az 1970-es évektől sorra alakultak hazánkban az ifjúsági énekkarok, melyeknek meghatározó hangszere lett. Ez létrehozott egy sajátos zenekultúrát, melyben – egyelőre – békésen megférnek egymás mellett a meglehetősen változó színvonalú énekek. Gitározni nemcsak templomban lehet, hanem táborokban és hittanórán, közösségi összejöveteleken is. A folyamat „mellékterméke”, hogy számos lelkipásztor és hitoktató is tud bizonyos szinten gitározni.

1. Bevezetés

Hazánkban is elterjedtek a gitáros misék, énekkarok. Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy a gitáros, modern zene mennyire egyeztethető össze a szent liturgiával, segíti-e az elmélyülést. Jelen tanulmányban ezt a kérdést járjuk körbe a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúciójának és a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek segítségével. Konkrét szövegeket az ún. „kék könyvből” vettük.

Bubu blogjáról már hivatkoztam az Egyházzenei idegengyűlölet c. írásra.  Találtam nemrégen az akkori bejegyzés alatti megjegyzések között egy Andorka Péter írást, amit mindenképpen érdemesnek tartok elolvasni. A szerk.