A „Győzelemről énekeljen” kezdetű ének, amely az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus himnusza lett, a kor posztromantikus német indulós stílusát viseli magán. Ezt a zenei stílust később felhasználták a nemzeti szocialista és a kommunista ideológia kultúrpolitikusai, mert felismerték benne a népet lelkesítő vonásokat. Nagyon kedvelt volt akkoriban.
Erre építették aztán az eszmerendszerük népszerűsítését. A cserkészek indulója is ennek a zenei stílusnak a jegyeit viseli magán. Az 1930-as évek zenéje máig nagy hatással bír. Sztankó Attila egyházzenész pappal beszélgettünk minderről, akit arról is kérdeztünk: a világi és az egyházi zenék kölcsönhatásaiban hogyan értékelhető a keresztény könnyűzene egyházi megjelenése.
Az Istent dicsérő zene mindig mentes volt az üzleti haszonleséstől. Folk Iván szerint ma már nem így van, ezért felszólítja az egyházi gyülekezeteket és a keresztény zenészeket, hogy ne kommersz célból és a sikerért írjanak, mert az megöli a kreativitást, és nem engedi, hogy a zenészek betöltsék prófétai küldetésüket az egyházban. A keresztény könnyűzenész minderről a „Teológusok párbeszédben” 8. alkalmán elhangzott előadásában szólt.
A keresztény könnyűzenéről
Mit is foglal és foglalhat magába az igazi egyházi zene, amellyel Istent méltó módon tudjuk dicsérni? Mik azok a szerkezeti és zenei egységek, amelyek objektívebb megítélési lehetőséget adnak a tudatos zenehallgatáshoz és darabválasztáshoz? Az alábbi cikkemben egy istenhívő zenész és zenetanár, Ferge Béla írásaiból szeretnék néhány összegző gondolatot felvázolni, amelyeket, úgy gondolom, hogy isteni bölcsesség hat át. Kiegészítésül pedig pár saját olvasmányélményemet és tapasztalatomat is szeretném veletek megosztani.
[2017] Március 5-én volt a VI Pál pápa által kiadott Musicam Sacram instrukció 50. évfordulója. Ennek tiszteletére több mint 200 zenész, lelkipásztor és tudós az egész világról összeállított egy egyházzenei nyilatkozatot, melyet 6 nyelven adtak közre. Alább közöljük ennek magyar fordítását.
“CANTATE DOMINO CANTICUM NOVUM”
Nyilatkozat az egyházi zene jelenlegi helyzetéről
Mi alulírottak – zenészek, lelkipásztorok, tanárok, tudósok és a szent zene kedvelői – alázatosan átnyújtjuk ezt a nyilatkozatot a katolikus közösségnek világszerte, kifejezvén nagy szeretetünket az egyházi szent zene kincstára iránt és mély aggodalmunkat jelenlegi helyzete kapcsán.
„Micsoda mérhetetlen költői kincset birtokol, micsoda átláthatatlan teret nyújt a művészetek számára az Egyház!” Ezt írta Karl-Joris Huysmans (1848-1907) francia irodalmár „En route” című önéletrajzi regényében (1895). Nem utolsósorban a liturgia szépségével való találkozásakor talált vissza a katolikus hithez, úgy, ahogyan a bencés nővérek ünnepelték azt a párizsi Rue Monsieur-on lévő kolostori kápolnájukban.
Hogy neki magának mit jelentett az egyházi év, azt a regény egyik jelenete kapcsán írja le, ahol a főhős szemei előtt ugyanabban a kápolnában végigmegy az egyházi év az összes himnuszával, szekvenciájával, zsoltárával és egyéb énekével, és mindezt Rekkeswith király értékes koronájával hasonlítja össze, amelyet a párizsi Musée de Clunyban őriznek: „Vajon az egyházi évet is nem díszítik-e hasonlóképpen kristályok és valódi drágakövek, melyeket bámulatos énekeiben, lángoló himnuszaiban valamint ájtatosságainak és vesparásainak aranyában ismerünk fel!?
Interjú Varga Attilával és Máriával
Megalapította és több, mint két évtizeden át vezette a Boanergész együttest, a Margit körúti templom zenekarát. Ő a szerzője számtalan olyan dalnak, amelyeket ma is országszerte ismerünk és éneklünk: Ébredj, ember; Szentlélek, úgy kérünk, szállj le ránk; Csak Jézusnak szolgálok, hogy csak egy párat említsek. Varga Attilával és feleségével, Máriával a nemsokára újra megjelenő Életünk Krisztuslemezek kapcsán beszélgettem a zenekar és a Margit körúti félnyolcas misék történetéről. (A beszélgetést Attilával kezdtem, de aztán Mária is hozzájárult értékes hozzászólásaival.)
"Áldjad, én lelkem, az Urat! Válogatás a katolikus karizmatikus megújulás dalaiból." - áll a közismert "Sárga könyv" borítóján. A gitáros misék gyökereit kutatva sokszor futottam bele, hogy a történetek így kezdődtek: "Tudod, volt ez a karizmatikus megújulás..." ...tudom? Mostanában jöttem rá, hogy nem, nem tudom. De hasznosnak tartom, hogy amikor Istent szolgáljuk, azt ne "a levegőbe" tegyük, hanem ismerjük azokat, akik előttünk jártak, és tudjuk, hogy honnan kaptuk a szolgálatot. Szóval kicsit utánanéztem, és így született az alábbi írás, hogy (nagyon dióhéjban!) bemutassam azokat az eseményeket, amelyeknek köszönhetően ma gitáros miséken zenélhetünk. Nem vagyok azonban egyháztörténész vagy bármilyen szempontból szakértője a témának, így a hiányosságokat ne kérjétek rajtam számon. (De szólni szóljatok!)
A 2020-ban Budapesten szervezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítésének újabb állomása, hogy Krisztus Király ünnepének előestéjére (november 24.) ismét világméretű szentségimádást hirdettek a szervezők.
A jelenlegi helyszínek megtekinthetők a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus honlapján, ahol közvetlenül lehet jelentkezni a részvételre..