(egy olvasónk leveléből)
„Szomorkodik valaki köztetek? Imádkozzék! ... Sokat tehet az igaznak odaadó könyörgése” (Jak 5,13-17)
Vékonyka és igen apró volt a kisfiam, amikor az első osztályt megkezdte. Sok örömet, sok újdonságot és sajnos sok szorongást is hoztak az első hetek, hónapok. Egy idő után aggódva figyeltem, mert folytonos hasfájás gyötörte, az orvos szerint pszichés eredetű.
Azt hiszem, öt terhességi tesztet is csináltam aznap. De így visszagondolva lehet, hogy hét is volt.
Az egyik totyogó gyerekemet üldöztem éppen a szentmisén azon a ragyogó vasárnap reggelen, amikor hirtelen belém hasított a felismerés, hogy már jó ideje nem jött meg. A szívem a torkomban dobogott és rám tört a pánik, mire összeszedtük a kiscsibéimet, hogy a két kilométeres utat hazáig megtegyük. Ki se szálltam a kocsiból, úgy magyaráztam a férjemnek, hogy gyorsan el kell intéznem valamit, s már indultam is az első három gyógyszertárhoz.
Testvéreim! Isten irgalmasságáról szeretnék előttetek tanúságot tenni. Munkás családban születtem. Már igen fiatalon, tizenegyéves koromban kezdtem elszökdösni otthonról szüleim nézeteltérései miatt és azért is, mert nem éreztem, hogy szívesen látnak otthon. Szüleim szerettek engem, de nem tudták, miképpen adják át ezt a szeretetet, mert már nagyon távol álltak egymástól. Apám börtön-viselt ember volt. Tizenkét-tizenhárom éves koromban egyszer próbára akartam tenni őket és ezért igen erős gyógyszereket vettem be. Élet-halál között szállítottak a kórházba.
„Isten arra kért, hogy adjam át magam, testileg, szellemileg, lelkileg” mondja az új anya, Margaret Baudinet
Margaret és Michael Baudinet 2011-ben házasodtak a Virginiai Egyetemen, és alig várták, hogy családot alapítsanak. Miután megtudták hogy babát várnak, sajnos hamar kiderült, hogy a magzat elvetélt, de úgy döntöttek, hogy nem adják fel. Újra meglátogatták az orvost, aki azt javasolta, hogy gyógyszerrel növeljék a termékenységi esélyüket. Nemsokára örömmel fogadták a hírt, hogy a teszteredmény pozitív. Boldogan indultak ultrahangra, ahol aztán megdöbbentette őket az orvos szava: Margaret legalább négy, de lehet, hogy ötös ikreket fogant.
A kolumbiai fogorvosnő, Dr. Gloria Polo Ortiz Berlinben tart két előadást, melyekre regisztrálni sem kell, csak megjelenni.
II. János Pálról és a villámcsapásról
A Passió című film Jézusát alakító világhírű színésszel Łukasz Adamski készített interjút 2017 áprilisában. (Részletek)
Pufók arcú, kék szemű ötéves voltam, amikor először tüntetni mentem a családommal. Édesanyám kérésére a babáimat a kisbuszban hagytam.
Olyan munkahelyen dolgoztam, ahol az adott szónak nem volt értéke. Ahol a vezető szavait, intézkedéseit minden megjegyzés, kiegészítés nélkül illő volt elfogadni. Ellenvéleményt nem volt tanácsos megfogalmazni, mert a következmények igen gyorsan láthatóvá váltak.
Gyerekkoromban betartva a vallásos szokásokat egyházi előírásokat nevelkedtem. Számomra ez mindig is természetes volt. Felnőtt koromban, amikor nehéz élethelyzetbe, komoly döntések elé kerültem, szembesültem azzal, hogy számomra mit jelent a hit, az Isten jelenléte ebben a világban, és konkrétan az én életemben.
Bizonyára sokan ismerik az Élsz, Barackvirág! című könyvet, melyben Csiszár Mária elmeséli gyermeke, Kati történetét. Kati nyitott gerinccel született másfél évvel a Ceaucescu-éra bukása előtt Zilahon.
Az olvasó élete első napjától követheti végig az érte vívott küzdelmet Párizs–Budapest–Pécs állomásokon át az életmentő műtétig. Élete sokak számára példaértékű lehet, ezért megkerestük Máriát, az ötgyermekes édesanyát, hogy meséljen sorsáról, családjáról.
Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.
