„Mikor elhagytak,
Sok év után ismét Keszthelyre indultunk, hogy egy hetet töltsünk a Balaton partján lévő egyetemi üdülőben. Útközben, mint mindig, megálltunk Sümegen és bementünk a Kegytemplomba, hogy elmondjuk a hála, a köszönet és a kérés szavait.
Győzelem a keresztben
A betegek világnapján szeretnék néhány gondolatot megosztani, mivel magam is a szenvedő, a betegséget jól ismerő emberek közé tartozom.
Miért van betegség, szenvedés, halál? Ez a kérdés minden ember életében felmerül.
Az Ószövetség a betegséget Isten büntetésének tartotta. Sajnos, ez a büntető istenről alkotott kép még ma is sokakban él. Pedig Isten, szerető mennyei Atyánk Krisztusban olyan Istenembert küldött a földre, Aki a mi betegségünket viselte, a mi fájdalmaink nehezedtek rá, a mi bűneinkért szúrták át és az Ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. (vö. Izajás 53,4-5)
A szenvedés nem büntetés, hanem részesedés Jézus Krisztus megváltó szenvedéséből.
E történet idején sporttársaimmal hódoltunk ennek a gyönyörű tevékenységnek. Vagány emberek voltunk, kilátók tetején, sziklaperemek -alattunk a nagy mélységek- szélén kézállásba, fejállásba, könyökmérlegbe lendültünk, az volt a menő, aki tovább bírta, s merészebben döntötte a testét a zuhanási vonal fölé. Ha valami veszélyes adódott, rögtön tetszeni kezdett nekünk, s versenyezni kezdtünk, ki tud félelmetesebb mutatványt. Az, hogy megálljunk egy szakadék szélén, lebámulva, hogy ki bátorkodik jobban a szélére, az semmiség volt.
1991-ben kötöttem házasságot. Négy gyermekem van. Örülök gyermekeimnek, de ez az öröm a kereszt öröme is. Úgy éreztem, mint anya és pedagógus csődöt mondtam Peti nevelésével kapcsolatban (négy gyermekem. közül ő a legidősebb).
Nyolc hónapon keresztül voltam egy természetgyógyász mellett. Ebből négy és fél hónapot intenzíven vele töltöttem, előzőleg csak ritkán jártam hozzá, ismerkedtem a dologgal.
Most arról a négy és fél hónapról beszélek, amíg együtt voltam Gyurcsok Józseffel. Lehet, hogy hallottatok róla. Azért gondolom, mert hetente szerepel a TV műsorban. A TV-n keresztül gyógyít. Egy testvérem tett tanúságot néhány nappal ezelőtt, hogy bekapcsolta a tévét, és véletlenül Gyurcsok József műsora ment.
Tizennégy éves koromban ittam meg az első üveg Éva vermutot három kislánnyal. Rendkívül vidámak lettünk, jókat nevettünk, bebújtunk egy kb. derékmagasságig érő szekrénybe, és ott röhögtünk.
Meggyőződtem arról, hogy az ital jókedvre derít, és ennek az élménynek a nyomán újra és újra iszogattam barátokkal, és volt is, amikor örömet, jókedvet adott. Kb. tizennyolc éves koromtól fogva már nagyon sok problémát okozott, de nem vettem tudomást róla, hiába tették szóvá mások. Húsz éves koromra kezdtem rádöbbenni arra, hogy nemcsak az örömet nem adja, de már ő a „főnök”, ő uralkodik rajtam.
Olvasom a lapokban a Kormos Miklós káplánt és az Alfa Szövetséget súlyos pénzbírságra büntető, és az atyát hivatása tejesítése miatt bocsánatkérésre kötelező bírói ítéletet. (Szerették volna megakadályozni egy 13 éves lány terhesség megszakítását – a szerk.) A hírrel kapcsolatban szeretném a lap olvasóival (azaz a nagy nyilvánossággal) megosztani az alábbi történetet.
Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.
