Eljött az ideje, hogy hitetek erősítésére megosszam veletek, hívő testvéreimmel azt a hatalmas ajándékot, melyet az Úr Jézus Krisztus meglepetésszerűen ajándékozott nekem, méltatlan szolgálójának 2011. május 5-én Pécsett a Corpus Christi kápolnában, és melyre két napra rá, május 7-én, kaptam magyarázatot a Szentlélek-szeminárium végi prófétálás alkalmával.
Réges-régen történ. Sosem voltam rendszerező, hanem inkább intuitív elme és inkább a humán tantárgyakat szerettem. Hiába tanultam kitűnően a hittant az egyházi gimnáziumban mégis nagyon sokat küzdöttem, szenvedtem mire a vallásos szokásokban élő emberből Isten segítségével élő hitű emberré születhettem ujjá. A „Jahve megemlékezik” című beírás bevezetőjében önmagamról írtam.
Az elmúlt napokban én is kértem imát Édesanyámért, ami rendkívül nagy kegyelmeket juttatott számunkra, Istentől.Amikor jöttek sorban a válaszlevelek, egy olyan szeretetburokban éreztem magunkat Édesanyámmal, amelyben a béke, megnyugvás, gyógyulás, együttérzés, oltalom kegyelmeit szinte megfoghatóan megélhettük.
Tehát… 22 éves vagyok és egy szingli édesanya, régebben én voltam ,,a lány, aki várandós lett.” Az őrült megtéréstörténetem után, amelyben abortuszt jegyeztem elő, az életet választottam, Istent választottam és a gyógyulást választottam, úgy gondoltam, hogy talán néhányan szeretnétek egy frissítést és betekintést abba, hogy milyen az pro-life-nak lenni. [terhességmegszakítás ellenesnek] Tehát itt van:
Szóval… Terhes vagyok. 21 éves, szingli, végzős a főiskolán, és igen, én vagyok az a lány. A huszonegyedik születésnapomon történt. A legtöbb ember általában kicsivel több italt iszik a kelleténél és valószínűleg fejfájással ébred a 21. születésnapja után. Az én tapasztalatom egy kicsit más volt. Én voltam a lány, aki túlságosan berúgott, a lány, aki bizonytalan volt, a lány, akinek véletlenszerűen összeszedett valakit, a lány, aki nem tudott nemet mondani, a lány, aki terhes lett.
Christine Maurernek és hitvesének egészen újonnan kellett megtanulnia, mit jelent bízni. 2011 nyarán második kisfiúk, Joshua alig néhány hónapos korában egy anyagcsere-betegség következtében elhunyt. Hamarosan világra jön harmadik gyermekük. Annak az esélye, hogy ő is ezt a génhibát hordozza, 25 százalék.
A cikk az ethos 2013/3. számában jelent meg.
Tíz évet vártam a Házas Hétvége alapozó lelkigyakorlatára. Még első éves kispap voltam, amikor Bíró püspök atya beszélt a Háza Hétvégéről és beoltott ezzel a kovásszal. Akkor megfogadtam, hogy ezt nem fogom kihagyni az életemből mert ez jó, mert ez a Szentlélektől van.
Elromlott az autóm és elvittem a szerelőhöz Kiskunfélegyházára. Megkértem egy Barátom, hogy kísérjen el a saját autójával és hozzon vissza, hogy ne kelljen a az átszállásokkal sok időt töltenem és hamarabb hazaérhessek, mert várt itthon a sok munka.
Simon Anna beszámolója a riói világtalálkozóról
Milyen meggyőződés ösztönzött abban, hogy anyagi és fizikai erőfeszítések árán személyesen lehess jelen Rióban a Világifjúsági találkozón?
A Neokatekomenális Út közösségeivel összesen 70-en vettünk részt a zarándoklaton katekétáink és papjaink kíséretében. Én 15 éves korom óta, 2000-től minden Világ Ifjúsági Találkozón részt vettem a közösségemmel, és katekétáimmal bejártuk a világot
Édesanyám már korán el kezdett vinni magával a templomba és az átkosban a cumis üveggel együtt ismertem meg a tömjén áldott illatát.
Úgy emlékszem, hogy hat éves lehettem, amikor már templomi hittanra jártam Szojka Ödön atyához a piarista plébániára, akiről „Az ebek és az evangélizáció” c. írásban már szóltam.
Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.
