Evangelizáció

Reggelente, fél órán át énekekkel dicsőítettük Istent, majd szentségimádást tartottunk.

Minden reggel az imaóra alatt jöttek a szemetesek, hogy az angliai házunk előtti buszmegállóban kiürítsék a kukát. Egyik nap a közösségünk fiatal papját, aki kórházi káplán volt, haldoklóhoz hívták. Amikor kihajtott a kocsibejárón, az egyik munkás megkérdezte: “Miféle ház ez? Minden reggel a ház előtt érezzük Isten jelenlétét”.

Közösségünk 1985-ben, Angliában indult. Az Isteni Szeretet Hírnökei vagyunk.

A küldetésünk ugyanaz, mint az apostoloké – az imádság és az Ige terjesztése. Az Úr tudomásunkra hozta, hogy egy házat nekünk fog ajándékozni. Ezt, a közösségünk egyik férfi tagja látomásban látta. A látomásbeli háznak színes ablaküvegei voltak. 1989-ben mindez valóra vált és egy olyan házat adományoztak nekünk, amelynek színes ablakai vannak.

A tudomány jeles képviselői legtöbbször megállnak az "anyagi" szint vizsgálatánál, és a racionális megközelítés korlátainál. Csupán az elmével felfogható területen "kirándulnak", az azon túli vidéket pedig meghagyják másoknak. Nem így a világhírű magyar agykutató, Freund Tamás professzor.

Szülei különböző történeteket meséltek arról, hogy miként szállta meg az ördög a fiút és miként kínozta őt. Az egyik ilyen történet szerint azóta kínozta a gonosz lélek, mióta egyik nyáron egy hetet anyai nagybátyjánál töltött. Ez a nagybácsi gonosz lelkekkel és varázslókkal tartott kapcsolatot. A fiú szavai a|átámasztották a történetet. Mindent megtettem, hogy kézrátétellel imádkozzam érte, de ő nem engedte, hogy megérintsem.

A szentmisén átváltoztatáskor és a szentségimádás alatt gyakran látom, ahogy a gonosz lélek állal kínzott és megszállott emberek rikácsolnak, kiabálnak, táncolnak és járkálnak, a többieket zavarják. Egyszer, amikor Zágrábban (Horvátország) egy 15.000 fős tömeg jelenlétében tartottunk a stadionban szentségimádást, több mint egy tucat, gonosz lélektől kínzott és megszállt ember zavarta meg a programot.

„Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!” Zsolt 51,12

Michaellal való házasságunk elején, mikor összekülönböztünk, nem az imádkozás volt az első gondolatom. Inkább utolsó menedéknek számított. Előbb más módszerekkel próbálkoztam: vitatkoztam, könyörögtem, nem hallottam meg, elkerültem, szembe szálltam, veszekedtem, na és persze alkalmaztam az örökké népszerű csenddel büntetést. Az eredmény? Egyáltalán nem meglepő módon, szinte semmi.

Miután egy kolostorban a szerzetesnővéreknek megtartottam az évente esedékes lelkigyakorlatot, pazar vendéglátásban részesültem. Jelen volt egy fiatalember is, aki bénasága miatt tizenöt éve ágyhoz volt kötve.

1977-ben meghívtak, hogy tartsak lelkigyakorlatot egy kis falu plébániáján Kerala állam északi részén, minden kis- és nagyvárostól messzire. A plébánia újonnan megtértekből és bennszülött keresztényekből állt, akik még vasárnap sem jártak misére, ami Keralában nagy ritkaságnak számított.

Fabrizio De Michino fiatal nápolyi pap 2014. január elsején halt meg. Harmincegy éves volt, gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Ferenc pápának írott levelében hálát ad a pápa szolgálatáért, felajánlja szenvedését az Egyháznak, és elmondja: imáiban elsősorban nem gyógyulást kér, hanem hogy örömmel és erőteljesen tanúskodhasson az Úr szeretetéről. A levél szövegének fordítását teljes terjedelmében közöljük.