Evangelizáció

„Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: ’Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?’” (Jn 4,28-29)

Ha beleveted magad Jézus karjaiba, nem tudhatod, hova fog magával vinni. Újdonsült keresztényként biztos voltam abban, hogy Isten valami távoli misszióba küld. Nagyon messze: Indonéziába.

Igaz, egy évtizedes vad, rosszlány-élet után csak féléve voltam hívő. Nem volt férjem, nem volt diplomám, Indonéziáról annyit tudtam, hogy hol fekszik a térképen. De megtanultam, hogy a keresztények hivatása, hogy „menjenek szerte a világba” (Mk 16,15). Nemde nekem is mennem kéne?

"Egymással békességben éljetek!"  (1Tessz 5,13)

Margharita nővér első lelkigyakorlata után 2013 novemberében elmentünk ketten Zsolt atyával Krakkowba az Isteni Irgalmasság Centrumba, ahol korábban Jézus megjelent Faustina nővérnek és az irgalmasságról adott kinyilatkoztatást a világnak. Nem sejtettem, hogy mekkora meglepetésben és örömben lesz részem az Irgalmasság Szívében, de boldogan mentem, mert még nem jártam ott és mindig szívbéli lelkesedéssel tanítottam az Isteni Irgalmasságról is.

Olvasói levél következik változtatás nélkül.

Sziasztok! Most találtam rá a blogra. Ez fantasztikus! Ha az én kamasz koromban ilyen lett volna, Istenem!

Férjem hosszú évek óta gyógyszereken él, mikor időnként újabb panaszai támadtak, vagy rosszabbul érezte magát, az elmúlt rendszerben szokványos orvoslás jegyében újabb gyógyszereket írtak elő neki. Az állapota, a közérzete változatlan maradt, de közben gyógyszerfüggővé vált.

Mindenki tapasztalhatja, hogy manapság mindenre kínálnak módszert, gyógyszert, egyedül üdvözítő megoldást. Csak fel kell menni az internetre, be kell ütni a böngészőbe a bennünket érdeklő fogalmat, kifejezést, és már ki is dobja a gép a megoldást.

 „Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni.” Ter 28,11

Hitetlenkedve hallgattam, ahogy az orvosom ismertette az ultrahang eredményét. „Egy nagy cisztája van csápokkal, mely felemésztette a bal petefészket.” Majd folytatta: „Sürgősen ki kell tűznünk a műtét időpontját. Szakvéleményem szerint 70% esély van rá, hogy petefészekrákja van.”

Az emberség ára és ajándéka, amit a szerzetes, aki a Krisztus-követés, tehát a kereszténység normális képviselője egzisztenciálisan megél, az Istenhez és emberhez egyetlen méltó Szó – a megtestesült Ige szemlélése, fontolgatása. Az Ige testté lett és mi közöttünk lakozik…

Corona Bamberg bencés nővér és a szerzetesi hagyomány, a szentek élete sokszor hivatkozik a szíven találó Logos-ra, Igére, mely megváltoztatja valakinek, nekem, az életét. Talán úgy érint meg egy kifejezés, hogy még nem is igazán tárul fel a jelentése és jelentősége. Így talált szíven a hivatás-titok lényegeként, egészen fiatalon, a hatvanas években, Don Columba Marmion, ír származású, belgiumi bencés apát , akit II. János Pál avatott boldoggá 2000-ben, könyvének címe: Sponsa Verbi. Az Ige Jegyese.

„Mindent megalkotott szépen a maga idejében.” (Préd 3,11a)

Néha fáj. Én volnék az egyetlen, aki ilyenkor legszívesebben feladná, és behúzódna otthon egy sarokba egy csésze csokoládéval vagy mennyei kávéval, hogy soha ki ne mozduljon onnan? Néha bizony el akarok bújni. És nem hinném, hogy egyedül vagyok ezzel.

2011. év tavaszán jelentkeztek a betegségem első jelei, melyeket a tünetei alapján életkorral együtt járó jóindulatú prosztata problémának gondoltam. Miután a helyzet egyre rosszabb lett, decemberben elmentem orvoshoz.

Az ultrahang egy majdnem négy centiméteres hólyagdaganatot mutatott ki. A felvételt, a daganatot magam is láttam élőben, és miközben pásztázott a hasamon a készülék szeme, én is farkasszemet néztem az ördögömmel.

„Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.” (Péld 31,11)

Az ékszerész hölgy mosolyogva nézte, hogy a vőlegényemmel megérintjük a sötétkék bársonyra helyezett gyémántokat, amiket elénk rakott. „És mégis mekkora keretben gondolkoznak?” – kérdezte, és hangjában reménység csengett.