Evangelizáció

Az év legsötétebb napjaiban sokan válnak kedvetlenné vagy búskomorrá. Mi segíthet ilyenkor?

Sötét időszakot élek: általános rossz hangulat, az ember a legalapvetőbb dolgokra is képtelen, pl. nem bír felkelni az ágyból, nem talál örömet semmiben. Sajnos nálam ez nem csupán átmeneti állapot. Súlyos depresszív zavarban, korábbi nevén klinikai depresszióban szenvedek. Az ókorban Hippokratész melankóliának nevezte. Családomban hosszú története van. Felmenőim közül emiatt jópáran elmegyógyintézetben vagy a pohár fenekén végezték. Néhányan véglegesebb megoldást találtak rá.

„Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.” (Zsolt 73,28)

Gyermekkorunkban álmodozunk, reménykedünk, vágyakozunk – elképzeljük, milyen is lesz az életünk. Berendezzük a színpadot, ahol majd felnőtt életünk zajlik. Veszekedéssel teli otthonban nőttem fel, nekem majd békés, félelem nélküli életem lesz. Nem ismertem Jézust, de vágytam Rá. Vágytam a szeretetre, és miközben Jézusra vadásztam, számtalan élvezettel igyekeztem betölteni a szeretetűrt lelkemben. Betölteni azt a helyet, ami Jézus számára készült.

„Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.” (Ef 2,10)

Iskolai házi feladatként indult, Istentől kapott tanítás lett belőle. Hetedikes fiam osztálya azt a feladatot kapta a társadalomismeret tanártól, hogy építsenek otthon egy piramist. Nem volt megadva, miből, vagy hogy mekkorát építsenek. Támaszkodjanak saját képzeletükre.

A világ megrendült az édesanya hősies példáját látva, aki életét adta gyermekeiért

„Hányszor néztelek, de csak most fedeztem fel igazi szépségedet…”

A férj, Enrico tanúságtétele

„Szüntelenül imádkozzatok” (1Tessz, 5,17)

Szépen be volt karikázva a naptárban a nap, amikorra kiírtak – de a csecsemők híresek arról, hogy nem nézik meg a naptárt. Két héttel a várva-várt nap után azon töprengtem, vajon hajlandó-e valaha is bemutatkozni a világnak a kisfiunk.

Természetesen az volt nekem is a legfontosabb, hogy egészséges legyen, de azért apró kis önmagamért is aggódtam, hogy sikerül-e majd eljátszanom a szerepemet. Na jó, nem is olyan apró…

A világ megrendült az édesanya hősies példáját látva, aki gyermekeiért adta életét: „A mennybe megyek, te pedig maradj itt a papával. Ott fogok imádkozni értetek”.

Frissítve: 2017. június 13-án elindították Chiara Corbella boldoggá avatási eljárását Rómában. A szerk.

Chiarának hívnak. Huszonöt éves vagyok és egy éve és néhány hónapja házasságban élek,férjemmel, Enricoval. Ma este megpróbálom elmesélni, kislányunk Maria Grazia Letizia történetét, aki ez év június 10-én született.

Tavaly, néhány hónap házasság után, megtudtuk, hogy gyermekünk lesz. Az öröm mellett,amely azonnal betöltött bennünket, megjelent a félelem is, ugyanis akkor iratkoztam be a főiskola mesterképzésére, így csak Enrico dolgozott. Felmerült bennünk a kérdés, hogy lesz e elég pénzünk a kiadások fedezésére?! Na, de ahogyan az Úr segített házasságkötésünkkor is, így biztosak voltunk abban, hogy segíteni fog minket a gyermekvárás ideje alatt is.

Kik vagytok? Hogy ismerkedtetek meg? Mióta jártok?

Jenna Haley három hónapos terhes volt, amikor gyermekét halálos betegséggel diagnosztizálták. Ezt a betegséget úgy hívják szakszóval, hogy anencephaly, ami azt jelenti, hogy mindössze az agytörzs fejlődik ki.

A babák általában születés után nem sokkal meghalnak, hiszen életképtelenek. Persze csak ha hagyják őket megszületni...