„Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1a)
Az emelvényen álltunk az iskola dísztermében. A mellettem lévő lány nyakát nyújtogatva keresett valakit szemben a nézőtéren. Tudtam, hogy az apját keresi. A szülei elváltak, és az apja már sokszor cserben hagyta. Most azt ígérte, itt lesz. De ahogy a karmester az utolsó hangot is elintette, és az apja még sehol sem volt, társam arcára kiült a bánat.
„Legyetek egymás iránt vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.… Ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (1Pt 4,9-10.11b)
Stella és a férje több mint 60 éve szolgálnak misszionáriusként, rengeteg embert vezettek el Krisztushoz. Amikor meglátogattam Stellát, már túl volt a nyolcvanon, de még mindig szolgált. Az a megtiszteltetés ért, hogy egy barátnőmmel, Shelivel együtt egy hétig segíthettünk neki szolgálatában.
A Szeretetlánggal néhány éve ismerkedtem meg. Már imádkoztam egy ideje ennek a lelkiségnek a tagjaival, de csak egy imaforma volt a többi között, egészen addig, amikor a szeretetláng rózsafüzér által a számomra is az eddigi legmegindítóbb, átütő imameghallgatásban volt részem mindössze alig 15 perc alatt ami életmentése volt a Szűzanyának, fantasztikus volt!
...Nello Masini atya, a Szent József Kongregáció tagja az 1950-es években ismerte meg Pio atyát. Lelki gyermeke lett, rendkívül tisztelte, és sokszor meglátogatta San Giovanni Rotondóban.
Michael Glatze, a „homo-jogok” mozgalom egyik volt vezető képviselője „normális” lett, visszatalált Istenhez. Lépésével a homoszexuálisok egyik legnagyobb hazugságát leplezte le, miszerint a homoszexualitás „veleszületett”, a „természetnek egy variánsa”, sőt Isten egyik teremtési formája: „Ahogy Isten megteremtett engem” szólam, a homoszexuálisok egyik legarcátlanabb standard-kijelentése. A híres „homo-gént”, amit még pár évvel ezelőtt mindenki emlegetett, nem találták meg.
„Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért.” (Mt 5,38)
Pár évvel ezelőtt ha megkérdezitek, tartom-e a szemet-szemért elvet, tiltakoztam volna. Pedig valójában így éreztem. Egy-egy sebesülés után nem hagytam, hogy Isten meggyógyítsa a szívemet. Mindig vártam még valamit.
Vártam a bocsánatkérést, ha valaki rosszat tett. Vártam, hogy megváltozzon az illető, mielőtt döntöttem volna. Vártam, hogy elismerjék, nem azt érdemeltem, ahogy velem bántak.
Újra első péntek közeledik, amit mindig örömmel várok, mert ilyenkor szoktam elvégezni minden hónapban a szentgyónásomat. Olyan vagyok ilyenkor, mint a csecsemő, aki este a fürdés előtt már érzékeli környezetében és édesanyja tetteiben a pancsolás előkészületeit. Izgatott örömmel gőgicsél ágyacskájában, mert bőre már előre érzi a babasampon, a fürdés és az anyai kezek simogatásának boldogságát.
Még Németországba való érkezésem idején történt. A frankfurti magyar paptestvérem szokásos húsvéthétfői meglátogatására indultam Königsteinból. Kisvonat vitt be a metropolisba. Mivel szabadnap volt, rengetegen voltunk rajta. Figyelmemet egy nagymama, helyesebben az ölében ülő kis unokája keltette fel. Ugyanis a fiú hirtelen csengő hangon egy húsvéti énekbe kezdett: „Dicsőség Néked, Istenünk, Fiadhoz is imát küldünk...” Minden jel arra vallott, hogy a templomban többször is hallhatta ezt a szép éneket, s mivel nagyon megtetszhetett neki, most kikivánkozott belőle.
"A szánk megtelt nevetéssel." (Zsolt126.2)
Korábban, mint Toronto Blessing/szent nevetés hallottam és olvastam róla, de személyesen nem találkoztam vele egészen addig, amíg Margharita nővér lelkigyakorlatán második alkalommal részt nem vettem Máriabesnyőn.
„A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5)
Lekapcsoltam a gyújtást, és az élelmiszerüzlet bejáratára néztem. Vásárlók jártak ki-be, olyanok, akik tudták, mit készítenek vasárnap ebédre, én meg csak ültem, és próbáltam bátorságot gyűjteni a kiszálláshoz. Behunytam a szemem, és elképzeltem, hogy letáborozok a parkolóban. Mindegy lenne, gondoltam. Kivéve azt az apróságot, hogy drágalátos családom valami finomat szeretne ebédelni. Értékelnék, ha egy kicsit megerőltetném magam, és bemennék az üzletbe.
Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.
