Evangelizáció

Valójában sok minden

A MetaCatholic apostolátus úttörő szerepet játszik abban, hogy az egyház evangelizációja hogyan nézhet ki a virtuális és kiterjesztett valóságban, és megmutatja, miért van szükség arra, hogy az egyház jelen legyen a Metaverse felületen.

A játéktechnológia az önálló konzolokról átugrott az internetre, és ma új, fantáziadús, háromdimenziós digitális világokat hoznak létre, melyeket széles körben „Metaverse”-nek neveznek, olyan élménydús megoldásokat tartalmazó technológiával, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy felfedezzék és interakcióba lépjenek a virtuális valósággal.

Amikor anya túl korán, 2013-ban rákban meghalt, miután nyolc gyermeke közül az utolsó is elhagyta az otthont, nem tudhattam, mennyire fog hiányozni az elkövetkező években. Talán a nosztalgikus ír szívem az oka, de ahogy a nélküle töltött évek tágultak, gyakran azon kaptam magam, hogy csak egy-két napot szeretnék még vele tölteni.

Mostanában Judy Wells úgy áll előttem, mint egy Jacob Marley-szerű szellem. Keze, melyet egykor oly gyakran kulcsolt össze imára, most mintha figyelmeztető lámpást lóbálna huszonkilenc unokája fölött, akiket látszólag úgy fogtak egybe, mint egy mezőn legelő gazellacsaládot a guggoló oroszlánok között.

A dicsőítésről (az áprilisi és májusi Fire&Light-okon elhangzott tanítások alapján)

Mindannyian nagyon jól ismerjük a kérő és hálaadó ima lényegét, de keveset tudunk kezdeni a dicsőítő ima mibenlétével. Miért kell Istent dicsérni? Leginkább az a kép él a fejekben, hogy ha dicsőítjük Istent, quasi hízelgünk Neki, akkor utána esetleg jóindulatát elnyerve kérhetünk Tőle.

Ez egy nagyon fals elképzelés, nagyon emberi.

Az olimpián elég sok szó szó esik a vallásról, a hitről. (Még, ha ebből nem is mindig lesz hír.) Sok versenyző tartja fontosnak megköszönni Istennek a sikert. Én most csak a legnagyobb figyelmet kapót emelném ki. Fidzsi rögbi válogatottja, miután megnyerte az ország valaha volt első olimpiai érmét, ráadásul mindjárt aranyat, ráadásul a világ egyik legnépszerűbb sportjában, ami most volt először (ismét) az olimpia műsorán (és nem is akármilyen játékkal) adta elő a fenti gospelt. 

Az elmúlt hetekben a Facebookon élénk eszmecsere zajlott a liturgikus zenéről, és ott Balázs atya neve is szóba került. Kérésére az alábbiakban közzétesszük az erre vonatkozó reflexióját.

Bucsy Leventének, Försönits Andrásnak minden olvasónak és kommentelőnek

Először is: tisztelettel kérem, hogy ha valamihez hozzászólunk, akkor érveket hozzunk, ne pedig a hozzászóló partnert minősítsük. Minden, a beszélgető partnert minősítő jelző csak arra utal, hogy az igazi érvekből kifogyott az illető.

Dicsértessék és áldassék Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben most és mindörökké! Ámen.

Kedves Testvérek!

Elmélkedésemben elsősorban a három évvel ezelőtt megjelent kis könyvecskére támaszkodom, amit Athanasius Schneider püspök úr írt „Dominus est”, „Az Úr az” címmel. Püspök úr pedig a maga részéről, amikor megírta ezt a kis füzetet főleg az egyházatyákra és a hivatalos egyházi dokumentumokra támaszkodott. Most, amikor a napokban Urunk mennybemenetelének a misztériumát ünnepeljük, idézzük fel a távozó Üdvözítő búcsúzó szavait: „Nem hagylak árván Titeket! Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.”

Könnyed társalgás Fábry Kornél kaposfüredi plébánossal a zenéről - God is a DJ!, Akarod látni a Zenét?, Milyen zenét szeret Isten? – néhány cím a [2015. a szerk.] július 3. és 5. között immár harmincharmadik alkalommal megrendezett máriagyűdi ifjúsági találkozó (MIT) műhelyfoglalkozásainak témái közül.

ELŐSZÓ

A gitár – különösen a fiatalok körében – rendkívüli evangelizációs erővel rendelkező hangszer, nem véletlen tehát, hogy az 1970-es évektől sorra alakultak hazánkban az ifjúsági énekkarok, melyeknek meghatározó hangszere lett. Ez létrehozott egy sajátos zenekultúrát, melyben – egyelőre – békésen megférnek egymás mellett a meglehetősen változó színvonalú énekek. Gitározni nemcsak templomban lehet, hanem táborokban és hittanórán, közösségi összejöveteleken is. A folyamat „mellékterméke”, hogy számos lelkipásztor és hitoktató is tud bizonyos szinten gitározni.

1. Bevezetés

Hazánkban is elterjedtek a gitáros misék, énekkarok. Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy a gitáros, modern zene mennyire egyeztethető össze a szent liturgiával, segíti-e az elmélyülést. Jelen tanulmányban ezt a kérdést járjuk körbe a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúciójának és a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek segítségével. Konkrét szövegeket az ún. „kék könyvből” vettük.