Evangelizáció

Az elmúlt hetekben a Facebookon élénk eszmecsere zajlott a liturgikus zenéről, és ott Balázs atya neve is szóba került. Kérésére az alábbiakban közzétesszük az erre vonatkozó reflexióját.

Bucsy Leventének, Försönits Andrásnak minden olvasónak és kommentelőnek

Először is: tisztelettel kérem, hogy ha valamihez hozzászólunk, akkor érveket hozzunk, ne pedig a hozzászóló partnert minősítsük. Minden, a beszélgető partnert minősítő jelző csak arra utal, hogy az igazi érvekből kifogyott az illető.

Dicsértessék és áldassék Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben most és mindörökké! Ámen.

Kedves Testvérek!

Elmélkedésemben elsősorban a három évvel ezelőtt megjelent kis könyvecskére támaszkodom, amit Athanasius Schneider püspök úr írt „Dominus est”, „Az Úr az” címmel. Püspök úr pedig a maga részéről, amikor megírta ezt a kis füzetet főleg az egyházatyákra és a hivatalos egyházi dokumentumokra támaszkodott. Most, amikor a napokban Urunk mennybemenetelének a misztériumát ünnepeljük, idézzük fel a távozó Üdvözítő búcsúzó szavait: „Nem hagylak árván Titeket! Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.”

Könnyed társalgás Fábry Kornél kaposfüredi plébánossal a zenéről - God is a DJ!, Akarod látni a Zenét?, Milyen zenét szeret Isten? – néhány cím a [2015. a szerk.] július 3. és 5. között immár harmincharmadik alkalommal megrendezett máriagyűdi ifjúsági találkozó (MIT) műhelyfoglalkozásainak témái közül.

ELŐSZÓ

A gitár – különösen a fiatalok körében – rendkívüli evangelizációs erővel rendelkező hangszer, nem véletlen tehát, hogy az 1970-es évektől sorra alakultak hazánkban az ifjúsági énekkarok, melyeknek meghatározó hangszere lett. Ez létrehozott egy sajátos zenekultúrát, melyben – egyelőre – békésen megférnek egymás mellett a meglehetősen változó színvonalú énekek. Gitározni nemcsak templomban lehet, hanem táborokban és hittanórán, közösségi összejöveteleken is. A folyamat „mellékterméke”, hogy számos lelkipásztor és hitoktató is tud bizonyos szinten gitározni.

1. Bevezetés

Hazánkban is elterjedtek a gitáros misék, énekkarok. Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy a gitáros, modern zene mennyire egyeztethető össze a szent liturgiával, segíti-e az elmélyülést. Jelen tanulmányban ezt a kérdést járjuk körbe a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúciójának és a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek segítségével. Konkrét szövegeket az ún. „kék könyvből” vettük.

Bubu blogjáról már hivatkoztam az Egyházzenei idegengyűlölet c. írásra.  Találtam nemrégen az akkori bejegyzés alatti megjegyzések között egy Andorka Péter írást, amit mindenképpen érdemesnek tartok elolvasni. A szerk.

A zeneterápia egyik mestere, Szent Ambrus – maga is himnusz szerző és énekes – a 118. zsoltárt magyarázva egy helyütt azt mondja az éneklésről, hogy az felszabadulttá és összeszedetté tesz, megnyugtat, és egyszerre nyújt örömet a testnek és a léleknek. Sőt, aki énekel, az ad, és ily módon legyőzi a kapzsiságot. A dalok szövege széleskörű lehet, nem csupán a kifejezetten éneklésre szánt szövegeket lehet eldalolni, hanem, mint Mózes példája mutatja, a törvény parancsait is.

Hogyan hivatkozzunk úgy az ókorra, hogy azt sem tudjuk pontosan, hogy például miként miséztek akkor? – teszi fel a kérdést Kajtár Edvárd, a Magyar Egyházzenei és Liturgikus Intézet (MALEZI) vezetője az ősegyház idealizálása kapcsán. Mint mondja: az ókori források többségét asszimilálta a középkor. Rámutat arra is: már az ókorban is szabályozták a pápák a liturgiát, és épp a misén belüli rögtönzések sikertelensége miatt honosodtak meg a kötött formák. Kajtár Edvárd azt is elárulta: mit tehet az egyszerű hívő, ha liturgikus visszaélést tapasztal. 

Korábban a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség honlapján találtuk meg az Istentiszteleti Kongregáció 1987. november 5-én kelt levelének rövid összefoglalóját. A szerk.

Egyre gyakrabban előfordul, hogy templomainkat koncertek rendezéséhez igénylik. A legtöbb esetben engedünk a kérésnek, rendelkezésükre bocsátva az Isten-házat.