Assisiben, a Szent Ferenc-bazilikában avatták boldoggá a 15 évesen a leukémia egy különösen agresszív formájában, néhány nap alatt elhunyt olasz fiatalt, aki rövid élete dacára is, mély nyomot hagyott a világban.
Assisiben, a Szent Ferenc-bazilikában avatták boldoggá a 15 évesen a leukémia egy különösen agresszív formájában, néhány nap alatt elhunyt olasz fiatalt, aki rövid élete dacára is, mély nyomot hagyott a világban.
Jól van, lőjetek le, ha unalmas vagyok. De van egy újabb puzzle darabkám, és már megint tűzbe jöttem ettől.
Hú, azt sem tudom, hol kezdjem. Talán kezdem egy 2009-es próféciával. Sőt előbbről kell kezdjem, bő 100 évvel. Ne haragudj, Talake, az ismétlésért, de muszáj, hogy minden érthető legyen. Szóval 1904-14 közt vagyunk és 3 prófécia hangzik el, 3 nagy embertől, Charles Parham-től, William Seymourtól és Maria Woodworth Ettertől, nevezetesen, hogy amit ők látnak, az a korai eső.
Az evolúció csendjében a sivatagi rókának sokkal nagyobbra nőtt a füle, mint kontinentális társainak, ezért a hallása is sokkal jobb.
A sivatagban negyven évig vagyis a teljességig a teljességbe érkezésig csendben vándorló nép sokszor hallotta Isten szavát.
„Közeledjetek Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,8a)
Szoktad úgy érezni, hogy beleroppansz a fájdalomba? Megértelek. Én is átéltem ezt. A fájdalom éles erővel belém hasított, úgy éreztem, átvágta a bőrömet, a csontjaimat, s a szívemig hatolt. Az ilyen fájdalom elbizonytalanít, hogy tudok-e még valaha normális emberi lényként funkcionálni.
A palotaőr bejelentésére vár régóta a királyné. Arra, hogy az ajtó megnyíljon és beletekintve királya szemébe visszafojtott örömteli izgalma felujjonghasson végre.
Így kell nekünk is őrt állnunk a szívünk előtt. Addig végezzük várakozó örömmel a csendes benső imát a szentségimádásban, amíg a Lélek egy nap megnyitja a szívünk ajtaját és szentélyéből a csendességből kilépve végre szól hozzánk az ÚR. Akkor majd a várakozás örömteli izgalma ujjongásra és a szív csendes békéjére is rátalál egyszerre.
A bizonyosság békéje ez, annak a bizonyossága, hogy Jézus jelen van az Oltáriszentségben és bennünk is él. Alleluja!
(forrás: felelmetes-ez-a-hely.blogspot.hu)
2018. június 8-10.
A Máriabesnyői Mladifest elhozza a Medjugorjei Ifjúsági Találkozó hangulatát és programját a magyar hívő és útkereső fiatalokhoz.
Barátságos légkörben, szívet melengető zenékkel és tanúságtételekkel, közös imádsággal mélyülhetünk el Isten szeretetében és kegyelmében.
A boldog elcsendesülés mellett a megnyugvást keresők, és a lelki újjászületésre vágyók is választ kaphatnak, a lelki üresség megtelik szeretettel, a szív kegyelemmel, a lélek pedig megkönnyebbül.
A május eleji HOPES konferencia (az európai imádság házak vezetőinek találkozója) után Johannes Hartl a keddi munkatársi imát (az egyetlen a héten, amikor minden munkatárs együtt imádkozik) beáldozta egy beszámolóért, mert az előtte való héten annyi stratégiailag fontos dolog történt, hogy szerette volna mindannyiunkkal megosztani. Most az ott elhangzottaktól és a HOPES-on szerzett benyomásaimról szeretnék írni.
A belvárosi templomban véget ér a prédikáció, ki örömmel, ki megkönnyebbülve ad hálát Istennek, miközben nagy igyekezettel ülésből feltápászkodik, hogy csak úgy belereccsennek a padok. Aki volt már misén tudja, hogy ezt követően jön a hitünk megvallása, itt erősítjük meg a mi legfontosabb értékeinket, gyönyörű és súlyos téttel bíró mondatokat elmondva.
A Szentlélekben való megújulás Magyarországon több mint 25 éve tart. Elmondhatatlan az a sok kegyelmi ajándék, amit Isten adott általa a magyar egyháznak. Nemcsak a sok szerzetesi, papi hivatásra gondolok, hanem arra a sok megtérőre, rendbe jött családi kapcsolatra, testi- és lelki gyógyulásra, számtalan lelki szolgálatra, imaközösségre, nagyszerű kezdeményezésre, sok-sok lelki örömre, megújuló istenkapcsolatra, ami létrejött ennek kapcsán.
…és látogatásának következményei szemmel láthatóak.