Frivaldszky Edit és Veres András a Mandinernek

Várható volt, hogy újra kibontakoznak az abortusszal kapcsolatos viták, sőt, a mainál még élesebbek is lesznek – mondja Veres András püspök, aki azonban hisz az ember eredendően jó voltában, ezért bizakodó. Frivaldszky Edit, az Emberi Méltóság Központ igazgatója hozzáteszi: nem tehetünk különbséget „kívánt” és „nem kívánt” gyermek között, mondván, az egyik ember, a másik nem az. Páros nagyinterjúnk!

Melyik az erősebb: az élethez való, vagy a döntéshez való jog?

Frivaldszky Edit: Nyilvánvalóan az élethez való! Ne is az abortusz irányából közelítsünk, vegyünk mindenki által átélt példát: amikor szirénázva érkezik egy mentőautó, nem kérdés, hogy mindannyian félreállunk az autónkkal és segítünk, hogy minél gyorsabban haladhasson. Ha valaki sérülten fekszik a járda szélén, nem sétálunk el mellette szó nélkül, hanem segítséget hívunk. Pedig a kényelmünket, az érdekünket adott esetben az szolgálná, hogy mielőbb a célunkhoz érjünk – mégis, egyértelmű, hogy az élethez való jog elsőbbséget élvez a kényelemmel, a saját érdekkel szemben.

Veres András: Ha elvontabb, teológiai vagy filozófiai szintre emeljük a kérdést, nem kétséges, hogy a döntés mindig viszonylagos. Az élethez való jog azonban, függetlenül a körülményektől, mindenkit feltétel nélkül megillet. Ebben a vonatkozásban is egyértelmű, hogy az élethez való jog megelőzi a döntéshez fűződőt. 

Mégis, 2022 nyugati civilizációjában nagy erejű viták kiváltója e két jog relációja. Az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bírósága által hozott döntés kapcsán pedig ezek a viták új erőre kapnak. Minek tudható be, hogy ez ilyen erőteljes érzelmeket vált ki – sőt, hogy erről egyáltalán vitatkozni kell?

VA: Egy kedvezményt visszavonni sokkal nehezebb, mint megadni. Egyértelműen volt arra szándék, hogy emberek a maguk feltétel nélküli igényeit törvények megerősítése által kívánták volna megvalósíttatni – jelen esetben az abortusz vonatkozásában. A saját kényelemhez való jog élettel szembeni primátusát máshogy nem tudták biztosítani, csak ha törvényileg is megerősítik azt. Így sikerült olyan ítéletet hozni 1973-ban, amely minden államban az egyéni döntés tárgykörébe utalta az abortuszt, holott ez egy emberi szándék törvénybe iktatása – no de az élethez való jog még a törvényt is megelőzi!

Várható volt, hogy a viták újra kibontakoznak, sőt, szerintem a mainál még élesebbek is lesznek, de soha nem lehet a törvényt az élet fölé helyezni. 

FE: Nézzük meg, mi történt nálunk és Nyugaton abban az időszakban! Amerikában a Legfelsőbb Bíróság hozott akkor egy ítéletet, ami hirtelen beárnyékolta az egész Egyesült Államokat. Ennek nyomán nem lehetett attól eltérő tagállami szabályozást elfogadni. Tartottak már ott emberi társadalmak, hogy babákat a sziklaszirtre helyezzenek, vagy hogy vallási közösségeket akarjanak kipusztítani. De az ilyen közösségek nem futnak be olyan pályát, amiben a tisztelet kultúrája érvényesülhet.

Emlékezzünk csak, nálunk a kommunisták teremtették meg az abortusz alig korlátozott lehetőségét – és a mai napig viták alapját képezi a döntésük. A többség persze Amerikában és itthon is tisztában van azzal, hogy az élet védelemre szorul, az emberi méltóság érték, de sajnos nem mindenkiben születik meg ez a meggyőződés. Ebből és a tudáshiányból fakadóan erkölcsi hiány lépett fel.

Minden nőnek, akinek gyermeke fogan, nehéz feldolgozni, hogy minden megváltozik. A „Jaj, most mi lesz?!” elbizonytalanodása természetes jelenség, hiszen egy emberi életről van szó. 

Edit kifejezése szerint „beárnyékolta Amerikát” a Roe vs. Wade-ügy. Ezt nevezhetjük sátáni árnyéknak? 

VA: Lelki vonatkozású kérdés, amit mindenki hite szerint értelmez. A gonosz létezik – ezt a tényt nem kérdőjelezhetjük meg. Vannak, akik megijednek még a gondolatától is, és a rosszat inkább emberi bűnökre vezetik vissza, de az eredő ugyanaz. 

Az Egyház fellép a bűn ellen és szeretné Isten felé terelni az embereket – néha kifejezetten úgy, hogy az még a média számára is izgalmassá válik. Nancy Pelosit, az Egyesült Államok Képviselőházának elnökét saját érseke tiltotta el a szentáldozástól, amiért, bár önmagát katolikusnak nevezi, kitartóan kampányol az abortuszszabályozás liberalizálásáért. Európában még nem tart itt a vita, de elképzelhetőnek tartja Püspök úr, hogy hasonló esetekről olvasunk majd tudósításokat?

VA: Mindig a cselekedetet kell vizsgálni. Lépjünk egyet hátra: ha az illető az abortusz harcos propagandistája, a nagy nyilvánosság előtt kampányol és bűnbánat nélkül, folytonosan kiáll az élet szentségével szemben álló nézete mellett, jogos, ha az érseke egy ponton túl úgy dönt, neki is feltűnően kell cselekednie, mert az illető tudatosan bűnben él, másokat is megtéveszt és súlyos bűnre buzdít. Világossá kell tenni a hívek számára, hogy milyen súlyos az illető életellenes cselekedete.

Jézus apostolaitól is feltűnő cselekedetet kért azokkal szemben, akik nem fogadták be az evangéliumot: „még a port is rázzátok le a lábatokról vádként ellenük” (vö. Mt 10,14).

Apró megjegyzés: minden lelkipásztornak kötelessége, hogy a szentáldozást olyan módon szolgáltassa ki, hogy ha biztos tudomása van arról, hogy valaki a bűn állapotában van, vagy olyan súlyos bűnt követett el, amit nem bánt meg, esetleg nem osztja a hitünket, az első alkalommal nem tehet feltűnő jelet, botrányt nem okozhat, de kötelessége a szentáldozás után személyesen felhívni az illető figyelmét a szentségtörő helyzetre, és arra, hogy a következő alkalommal már meg fogja tagadni tőle az Eucharisztia kiszolgáltatását. 

Milyen érvkészlete van az Egyháznak arra, hogy figyelmeztessen az abortusz veszélyeire és érveljen az élet szentsége mellett?

VA: Aki ebben a világban él és hisz, nem mondhatja azt, hogy nincs tudomása arról, hogy az abortusz olyan súlyos bűn, ami automatikusan kizárja őt a szentségek vételéből. De azt is látjuk, hogy korunk mentalitása meggyengíti ezt a tudatot, ezért fontos lelkipásztori feladat, hogy alkalmat kerítsenek a hívek tudatosságának növelésére, tanítására. Belátom, ez nem egyszerű feladat, de katekéziseken, életvédő napokon érinteni kell a témát. Nehéz küldetés ez, emiatt is örülök nagyon Editék tevékenységének, mert megtalálják az alkalmas módszereket arra, hogy az Egyház életvédő üzenete sokakhoz eljusson. És nem csak a hívőkhöz kell szólni:

meggyőződésem, hogy nem kell hitünket gyakorló kereszténynek lenni ahhoz, hogy belássuk: az emberi élet a fogantatástól a természetes halálig tiszteletet és védelmet érdemel.

De látom, hogy sok a tennivaló, mert a kommunizmus idejében elhallgattattak minket, most pedig nem hallatjuk a hangunkat kellőképpen…

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. július 14.