A fogamzásgátlás és az abortusz gonoszságairól

alt

A fogamzásgátlás és az abortusz két olyan gonoszság, amely a világot történelme során végig sújtotta, és még ma is pusztít. Különösen elterjedt az Amerikai Egyesült Államokban, ahol emberek milliói akaratlanul beveszik a fogamzásgátló tablettát, vagy abortuszon vesznek részt, megölve egy ártatlan emberi lényt anélkül, hogy tudatában lennének annak, hogy amit tesznek, az gonosz.

Minden fogamzásgátlás, ami megakadályozza a fogamzást. Ma általában „a tablettaként” emlegetik. Az Egyház azt tanítja, hogy a fogamzásgátlók erkölcsileg nem megengedettek. VI. Pál pápa a Humane Vitae enciklikában újra megismételte, amit az Egyház mindig is tanított a fogamzásgátlókról: „A házasságról szóló emberi és keresztény tanítás ezen alapeszméire támaszkodva újból ki kell jelentenünk, hogy mindenképp vissza kell utasítanunk a már megkezdett nemi aktus direkt megszakítását, s méginkább a közvetlen abortuszt (még akkor is, ha gyógyítás céljából történt), mint a gyermekek számának törvényes szabályozási módját.” (VI. Pál, 14)

A fogamzásgátlók erkölcsileg helytelenek, mert ellentétesek Isten emberiségre vonatkozó tervével.  Ha fogamzásgátlót vesznek be, akkor „egy olyan aktus, amelyet Isten a házastársi szeretet külső kifejeződésének szánt, hazugsággá válik”. (Zia, 97) A házastársi aktus a gyönyörre redukálódik és nem nyílik meg az új élet ajándékának, amely a házastársakból származik. Isten kezdettől fogva azt akarta, hogy az emberiségnek gyermekei legyenek, nem pedig azt, hogy akadályozza a teremtést: „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.” (Ter 1,28) Erről elmélkedett Szent II. János Pál pápa: „Amikor a házastársi aktust megfosztják belső igazságától, mert mesterségesen megfosztják nemzőképességétől, akkor az megszűnik a szeretet aktusa is lenni... A házastársi közösség belső rendjének ilyen megsértése, egy olyan közösségé, amely gyökereit a személy rendjébe veti, a fogamzásgátló aktus alapvető rosszát jelenti”. (Zia, 97) Aquinói Szent Tamás a Summa Contra Gentiles című művében rámutat arra, hogy a házassági aktus a nemzésre, az utódok felnevelésére irányul. A fogamzásgátlók közvetlenül sértik a házassági aktus célját.

Itt meg kell jegyezni, hogy a családok és/vagy a házaspárok dönthetnek úgy, hogy bizonyos időszakokban jobb lenne nem vállalni gyermeket, például ha a család anyagilag nem tud eltartani még egy gyermeket. „Az Egyház nem tagadja, hogy néha szabályozni kell a család méretétt”. (Zia, 101) Ez megköveteli a szülőktől, hogy önkontroll révén felelősséget vállaljanak. Ha egy házaspár úgy véli, hogy a gyermek érdekében meggondolatlanság lenne gyermeket világra hozni, akkor a gyermek érdekében tartózkodniuk kell a házassági aktustól, „és a születés szabályozására szolgáló fogamzásgátlók helyett nem szexuális úton kell kifejezniük egymás iránti szeretetüket” (Zia, 101).

Az abortusz is megakadályozza a szülést, de ez más, mint a fogamzásgátló. Az abortusz az, amikor egy személy megfogan, majd az anyaméhben megölik. Azért használom a gyilkosság szót, mert a gyilkosság definíció szerint egy ártatlan ember életének elvétele. „Az ártatlan szándékos megölése súlyosan ellenkezik az emberi lény méltóságával, az aranyszabállyal és a Teremtő szentségével. Az emberölést tiltó törvény egyetemes érvényű: mindenkit és minden egyes embert, mindig és mindenütt kötelez.” (KEK 2261) Vannak olyan fogamzásgátló szerek, amelyek abortuszt okozhatnak, ezeket abortuszgátlóknak nevezik. „Ha mégis megtörténik a fogamzás, akkor van egy tartalék mechanizmus, amely megakadályozza, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódjon a méhfalba.” (Zia, 103) A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: „Az Egyház az első századtól kezdve hangsúlyozta minden szándékos abortusz erkölcsi rosszaságát. Ez a tanítás nem változott és változatlan marad. A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel.” (KEK 2271)

 Az Egyház azt tanítja, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik és szent. „Az emberi életet szent valóságnak kell tartani, mint olyat, ami kezdetétől fogva »föltételezi a Teremtő tevékenységét« és mindig különleges kapcsolatban van a Teremtővel, egyetlen céljával.” (KEK 2258) Isten azért teremt minket, hogy megismerjük, szeressük és szolgáljuk őt. Az abortusz elpusztítja Isten e teremtő aktusát, a házaspár házassági aktusával együtt. Így az emberi élet elpusztításával súlyos bűnt követnek el azok, akik abortuszt végeznek.

 Mindig emlékeznünk kell arra, hogy a gyermekek Isten ajándékai, és „a házasság koronái.” (Zia, 100) A gyermekek arra hivatottak, hogy segítsék a szülőket az erényben való növekedésben. Fulton Sheen azt mondja, hogy a gyermekek „a szeretet győzelmét képviselik a telhetetlen ego felett; az önzés csalását és a szeretet győzelmét jelképezik. Minden gyermek önzetlenséget nemz, áldozatra ösztönöz.” (Zia, 100) A Gaudium et Spes dogmatikai konstitúció nagyra értékeli a gyermekek családon belüli szerepét:

A gyermekek mint a család eleven tagjai a maguk módján hozzájárulnak a szülők megszentelődéséhez. Hálás szívvel, kegyelettel és bizalommal viszonozzák szüleik jóságát, és mint hűséges gyermekek, álljanak mellettük a viszontagságokban és az öregkor magányában.” (GS 48)

Összefoglalva, a fogamzásgátló és az abortusz gonosz és bűnös, mert közvetlenül támadja a családot és Isten családra vonatkozó tervét. A gyermek ajándék és a házasság gyümölcse, és nem tehernek, vagy terméknek tekintendő. Minden gyermek Isten képmására és hasonlatosságára teremtetett, ezért már a fogantatáskor emberi méltósággal rendelkezik, és ezért ugyanolyan tisztelettel kell vele bánni, mint bármely más emberrel.

Bibliográfia

Zia, Mark J., Fulton Sheen maradandó hite és időtlen igazságai. Cincinnati, Ohio: Servant Books, 2015.

A katolikus egyház katekizmusa, 2. kiadás. Washington, DC: United States Catholic Conference, 2000.

VI. pápa, Humane Vitae. A Szentszék, 1968. július 25. http://www.vatican.va/content/paul-vi/en/encyclicals/documents/hf_p-vi_enc_25071968_humanae-vitae.html.

Gaudium et spes, Lelkipásztori tanács az egyházról a modern világban. VI. Pál pápa által kihirdetve, 1965. december 7. http://www.vatican.va/archive/hist_councils/ii_vatican_council/documents/vat-ii_const_19651207_gaudium-et-spes_en.html.

A cikk forrása angol nyelven

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.