Az abortusz ellátási lánc tovább fog növekedni…

… hacsak nem utasítjuk vissza, hogy hasznot húzzunk belőle

(Happy Despite Them) – Monica Seeley Why the Blackout on Fetal Tissue Research Among Pro-Lifers? [Miért van áramszünet a magzati szövetek kutatásában az életpártiak körében?] című cikkében (Crisis Magazine) hasznos áttekintést nyújt az abortált magzatszövet COVID vakcinákban való felhasználásáról. Fontos, hogy elmondjuk az igazságot arról, hogyan fejlődnek ezek a sejtvonalak, és hogyan korrumpálják ezek az orvosi rendszerünket, elragadva a lelkiismeretünket – olyannyira, hogy még az abortusz ellenzői is tartózkodnak az említésüktől.

Sokat írtam erről a témáról (az archívumot itt tekintheti meg – ez a bejegyzés az egyik általános bizonyosságot megkérdőjelező információt tartalmazza, miszerint a forrásból származó DNS nem kerül magába az oltóanyagba).

Sokkal többet kell még tenni annak leleplezése érdekében, amit csak egy hatalmas iparágnak lehet nevezni, egy olyan iparágnak, mely készen áll arra, hogy még a jelenleginél is nagyobb legyen részesedése a gazdaságban – az egészség pénzzé tétele annak minden aspektusában. (Erről bővebben – sajnos csak a Wall Street Journal fizetős cikkeinél – lásd: „Will We All Soon Live in Cancerland? Az új technológiák azt ígérik, hogy több rákos megbetegedést időben felfedezhetünk, hogy időben kezelhessük őket. De azt is kockáztatják, hogy még a kutatókat is a betegek mindent átfogó birodalmába vezetik be.”).

Ahogy a lakosságon eluralkodik a betegségtől való félelem, az egészségügyi-gyógyszerészeti-biztosítási komplexum nyerésre áll, különösen azáltal, hogy olyan termékeket kínál – vagy ír elő -, melyek testünk genetikai folyamatait manipulálják.

A COVID vakcinák szolgáltatták az ürügyet ahhoz, hogy ebben a borzalmas birodalomban törjenek előre. Az olyan önjelölt etikai kapuőrök tiltakozása ellenére, mint fr. Matthew Schneider LC, valójában ez a bizonyos vírus, és nem más az, ami ösztönözte az abortált magzatszövetek felhasználását.

Ezt a változást az MIT Technology Review 2021. március 16-i cikkében olvashatjuk: A tudósok azt tervezik, hogy elhagyják a 14 napos embrió szabályt, az őssejtkutatás egyik legfontosabb korlátját.

Mivel ez egy technológiai cikk, nem pedig polemizáló, olyan információkat tartalmaz, amelyeket általában távol tartanak a nyilvánosságtól. Kérem, hogy olvassák el, mert egy olyan világot tár fel, amely messze van attól az érzelmektől terhelt világtól, amelyre gondosan korlátozódunk, amikor az abortuszról beszélünk, a szenvedő nők által nehéz helyzetekben meghozott nehéz döntések világától, az abortusz, mint személyes probléma téves orvoslásának világától.

Ehelyett egyenesen az emberi testtel való kereskedelem, kisgyermekek élete és halála a klinikákon és laboratóriumokban orvosi kutatási célokra, egy másik világba helyez minket:

Mivel az embriókutatás az Egyesült Államokban nem kap szövetségi finanszírozást és a törvények világszerte nagyon eltérők, az ISSCR [International Society for Stem Cell Research, „egy befolyásos szakmai társaság”, amely nem kötelező irányelveket határoz meg] a terület de facto etikai szabályozójaként kiemelkedő jelentőségre tett szert. A társaság szabályaira támaszkodnak az egyetemek és a tudományos folyóiratok, hogy meghatározzák, milyen kutatásokat publikálhatnak…

A 14 napos korlátozást az első lombikbébik megszületése után, az 1970-es években vezették be. „Ó, emberi embriókat hozhatunk létre a testen kívül – szükségünk van szabályokra” – mondja Josephine Johnston, a Hastings Center, egy nonprofit bioetikai szervezet tudósa. „Ez egy politikai döntés volt, hogy megmutassuk a nyilvánosságnak, hogy kerete van ennek a kutatásnak, hogy nem a laboratóriumokban növesztünk babákat.”

A szabályt sok évig nem kérdőjelezték meg. Ez részben azért volt így, mert a tudósok amúgy sem tudtak négy-öt napnál tovább növeszteni embriókat, ami elegendő volt a mesterséges megtermékenyítéshez.

Vegyük észre, hogy bár a tudósok az embriók felhasználásáról beszélnek, ami valójában történik, az végső soron az abortusz, az emberi élet szándékos kioltása.

Ishii szerint az új kísérletek „lángra lobbanthatják az abortuszról szóló vitákat” különösen akkor, ha a kutatók addig a pontig növesztik az emberi embriókat, hogy azok olyan felismerhető tulajdonságokat vesznek fel, mint a fej, a dobogó szívsejtek vagy a végtagok kezdemények.

A Trump-kormányzat idején az embriológusok igyekeztek a laboratóriumaikban folyó megdöbbentő technikai fejlesztésekkel kapcsolatban visszafogottan nyilatkozni. Az elnöki tweet üzenektől vagy a kutatást akadályozó kormányzati intézkedéstől való félelem segített a háttérben tartani a 14 napos szabály megváltoztatásáról szóló vitát. Az ISSCR-irányelvek például valaki szerint már decemberben elkészültek, de még mindig nem jelentek meg…

„Egyetértek azzal, hogy a szabályt meg kell változtatni, de ezt fokozatosan, eseti alapon kellene megtenni” – mondja Alfonso Martinez Arias, a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem fejlődésbiológusa, aki szerint a kutatóknak időben egyszerre egy-két nappal kellene meghosszabbítaniuk a kísérleteiket, hogy ne veszítsék el a közvélemény támogatását. „Az én véleményem az, hogy a túl gyors nyitás nagyon gyenge tudományt eredményezhetne” – mondja. „Aggódom, hogy olyan kísérletek áradatát kapjuk, melyek nem segítenek nekünk.”…

“Biztosítanunk kellene, hogy normálisan fejlődjenek, és ehhez 14 napon túl is tanulmányozni kell őket” – mondja Insoo Hyun, a Case Western Reserve University bioetikusa, aki a szabály enyhítése mellett érvelt. „Addig kell tanulmányozni az embriót, ameddig csak lehet.”

Tudni kell, hogy ez csak egy kis szeglete ennek az iparágnak. Ez az iparág olyan hatalmas, olyan globális, hogy egy külön, rejtett ellátási lánc létezik csak azért, hogy mozgásban tartsa.

Ez az az ipari valóság, amiről még az életvédők sem tudnak, és amit a rendszer apologétái támasztanak alá (mint például kiemelkedő módon, fr. Matthew Schneider LC, akinek a cikkei fedezetet nyújtottak a Katolikus Egyház vezetőinek az oltási kötelezettségben való részvétel támogatására, és akinek mindezt az információt számos alkalommal továbbítottam).

Ahogy Seeley cikke is világossá teszi, a kinyert szervek felhasználása csak növekedni fog.

Az ehhez szükséges technológia már nagyon is rendelkezésre áll, és már egy ideje létezik; ahogy az MIT cikke is mutatja, az önkorlátozás és a vélt politikai nyomás kombinációja ezt némileg visszafogta. A COVID kötelezettségek bevezetésével, amelyek a magzati sejtekből származó génterápiára keresletet támasztanak, a pénzügyi ösztönzők szétfeszítik a hasznot élvező vállalatok és intézmények repedéseit.

Csak egy módon lehet megfékezni ezt a halál-alapú, növekvő iparágat, mégpedig úgy, hogy megszüntetjük a keresletet. A borzalmaknak csak akkor lesz vége, ha a jóakaratú emberektől nem tartják többé távol az információt arról, hogy mi folyik itt, és ha ők – azaz mi – megmozdulnak, hogy megtagadják a részvételt – hogy megtagadják, hogy a gonoszságból hasznot húzzanak.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. február 8.