Az „anya” szó nem sértő

 A katolikus egyháznak ezt kellene mondania

Megszoktam, hogy próbálom megérteni a Katolikus Egyházat. Áttértem a katolicizmusra, és a katolikus eszméknek néha kell egy kis idő, hogy világossá váljanak. A gyanús ellenszenvből indulok ki, de ha kivárok, megtapasztalom, hogy a legfurcsább dolgok is helyükre kerülnek. Ebben a türelmes zavarodottságban várom az év eleje óta, hogy Anglia és Wales katolikus püspökei felszólaljanak az „anya” szó védelmében, és kimondják azt az egyszerű, jelentéktelen tényt, hogy csak a biológiai nők szülnek. Amerikából, az egyetemekről, minden nagy cég HR részlegéről érkezik nyomás a „nem alapú nyelv” ellen. A reflexszerű válasz az, hogy te egy fasiszta vagy, vagy kifejezetten „szélsőjobbos”, ha visszaszólsz.

Azt hiszem, a papságnak határozottan kell ehhez ragaszkodnia. Nem értem, hogy miért nem teszik. Mária az anyánk, ezt mondták nekünk. „Íme a te anyád”, mondta Krisztus tanítványának, Jánosnak.

Az „anya” szó az a központi oszlop, melyre a Katolikus Egyház kapaszkodik. Enélkül az egész cirkuszi sátor összeomlik.

Talán azért hallgat az egyház, mert azt reméli, hogy a felhajtás magától elmúlik. De ebben az évben a „gender semlegességet” egészen magasról nyomják. Az amerikai elnök ’házszabályai’ közé tartozik már a ’gender semleges nyelvezet’ használata, ami azt jelenti, hogy az ’anya’ és ’apa’ helyett a ’szülő” használandó stb., nehogy felizgassuk a gend nonkomformistákat. Joe Biden, a katolikus, úgy módosította a törvényt, hogy a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalma mostantól kiterjed bárkire, aki nőként azonosítja önmagát. Ezen a héten néhány amerikai püspök kifogásolta Biden álláspontját az abortuszról (ellenzik, de támogatják). Könyvemben az ő mindennapi összeomlása a biológiai nem és a választott gender közötti szakadékban még rosszabb. Ez a valóság és az önmagunkon kívüli igazság tagadása. Ez azt jelenti, hogy más emberek, a keresztény élet középpontja homályossá válnak. Ez azt jelenti, hogy a női péniszek világában élünk, Isten irgalmazzon nekünk.

’… most és mindörökké, vég nélküli lezárással, Ámen.

Nos, vagy millió szót írtak már erről. Voltak törlések és ellen-törlések, és ezzel egyidejűleg, egy furcsa metaháború arról, hogy a kulturális háború létezik-e egyáltalán. De hol van az Egyház, különösen az Egyesült Királyságban?

Februárban a Brighton és a Sussex Hospital Trust [magánkórház] úgy döntött, hogy a gender befogadó nyelvezetet használja szülészeti szolgáltatásaihoz. A szoptatás „mellkasi táplálássá” változott; az anyából „megszülő szülő” lett.

Az identitáspolitikát tápláló lapok hetekig rágták a kérdést. Még egy nyikkanás sem volt Moth püspöktől (Arundel és Brighton) – pedig Moth általában gyorsan kimondja a véleményét. Ő a Püspöki Konferencia társadalmi igazságosság osztályának elnöke, és hangos felháborodottságának adott hangot, amikor kiadták a „ne próbáld újraéleszteni” utasítást a tanulási nehézségekkel küzdők esetében a Covid alatt. Kampányolt azért, hogy az anyákat saját gyerekeik érdekében tartsák távol a börtöntől, szóval akkor miért nem védik meg általában az anyákat?

A kormány szülési szabadságról szóló törvényjavaslatának első tervezetét Bidentől vették át, és nem anyára, hanem „terhes személyre” utalnak benne. Átfésültem az internetet, de egy szót nem találtam Vincent Nichols bíborostól, Westminster érsekétől a témában. Ehelyett a felsőházban a lordokra bízták, hogy megvédjék a nőket és a gyermekeket. Noakes bárónő azt mondta: „Biológiai tény, hogy csak a nők lehetnek terhesek és szülhetnek. Ezért a múltban az anyasági kérdésekkel kapcsolatos törvényeket rutinszerűen fogalmazták meg a „nőkre”, és a rájuk vonatkozó névmásokkal („she” és „her” az angol nyelvben).

A püspökök túlságosan félnek attól, hogy jobboldalinak gondolják őket, ha kiállnak egyházukért?

Az „anya” szó az a központi oszlop, amelyre a Katolikus Egyház kapaszkodik. Enélkül az egész cirkuszi sátor összeomlik.

Amennyire én látom, csak Mark Davies, Shrewsbury püspöke az, aki riadót fújt. „Az egyháznak az a feladata, hogy védje meg az emberi személy igazságát” – írta Davies püspök. Daviesnek igaza van. Ez nem a szexről szól, vagy arról, hogy ki kinek képzeli magát; ez nem a melegek jogairól szól vagy a transzok jogokról, hanem a valóságról. Nem tudod helyrehozni az valódi igazságtalanságot, ha nem tudsz szembenézni a valósággal. És az egésznek az iróniája, hogy az igazság erodálásában és az igazi biológiai különbségben te is erodálod a sokszínűséget. Ferenc pápa Szent II. János Pál születésének 100. évfordulója alkalmából írt tavalyi könyvében rámutatott, hogy a genderelméletnek az a ’veszélyes’ kulturális célja, hogy eltöröljön a férfiak és nők közötti minden különbséget, ami ’gyökerestül rombolná le’ a diverzitást. „Minden homogén, semleges lenne. Ez támadás a különbözőség, Isten kreativitása, valamint a férfiak és nők ellen.”

A huszonkét katolikus püspök minden nap elismétli ezeket a szavakat: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus…” Mindez a patriarchátus szimbóluma, az Egyház természeténél fogva genderkritikus. A biológiai nem a vérében van.

És nem az is a kötelessége, hogy a legkiszolgáltatottabbak, a meg nem születettek szemszögéből nézze a dolgokat? Tavaly tavasszal a fellebbviteli bíróság kimondta, hogy egy transz férfi, aki gyereket szült, nem szerepelhet gyermeke születési anyakönyvi kivonatában ’apaként’. Bár szimpatizál a transz jogokkal, Lord Burnett úgy döntött, hogy a gyermek azon joga, hogy megismerje saját születése biológiai valóságát, felülírja a szülő azon jogát, hogy a születési anyakönyvi kivonaton az ő törvényes gendere szerepeljen. A bíróság arra is rámutatott, hogy a gyermekekről szóló törvény értelmében az anyának a születés pillanatától automatikus szülői felelőssége van. Az ’anya’ szó védi a gyermeket. Ezzel a gyermek az ő gondozásába kerül, bár, ha akarja, minden más esetben apaként viselkedhet. Tényleg olyan sok transz férfi szült már, akik úgy gondolják, hogy ez felháborító? Nem hiszem, sok lenne.

Anyának lenni önfeláldozással jár.

A keresztény történet középpontjában egy anya elképzelhetetlen áldozatot hoz.

Attól a pillanattól kezdve, hogy megszülsz, valaki másról van szó, aki nem te vagy.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. augusztus 13.