Megölöm, mert nem érzem, hogy szeretem

Abortuszpropaganda az Azonnalin

Azok után, hogy Lengyelországban szélsőségesen agresszívan reagáltak az alkotmánybíróság magzatokat védő döntésére liberális, feminista és szélsőbaloldali csoportok, a magyarországi liberális sajtó magasabb fokozatra kapcsolt a témában, és intenzívebb érzékenyítésbe kezdett. Egyszerűbben fogalmazva: nyíltan támogatja a magzatgyilkosságot.

Az azonnali.hu-n megjelent, nehezen vállalható szövegre írt reakciót Faragó Renáta.

Jóformán nem is az abortusz itt a fő kérdés, hanem az, hogy ha párszor randizol egy sráccal, aki iránt semmit nem érzel, akkor mégis miért osztod meg vele az ágyadat? Igaza volt, sajnos tényleg lotyó vagy. De nem a teherbeesés miatt, hanem mert odaadtad magad használatra egy semmirekellő alaknak, aki nyilván kibújik az esetleges apai szerep felelőssége alól. Mégis mit várnak ilyenkor a nők? Használati tárgynak tekintik magukat, és utána meglepődnek, ha a férfiak is annak látják őket.

Azért az sem meglepő, hogy egy szexuális aktusból gyermek foganhat. Nincs 100%-os fogamzásgátló módszer, ezzel nyilván mindenki tisztában van. Így nem árt feltenni magadnak a kérdést, hogy megér-e egy egyéjszakás kaland – egy idegennel, aki iránt semmit nem érzel – annyit, hogy az esetleges várandósság következményeinek a terhét is viseld. Ha a válaszod nem, akkor menj haza, olvass egy jó könyvet, és várj esetleg egy rendes pasira, akivel még ezt is el tudod képzelni.

Nem ördögtől való gondolat, hogy nem teszed szét a lábad minden jöttmentnek. Sőt.

De lépjünk is túl ezen az apróságon, és nézzük a tényeket! Nem érzel semmit az ultrahangos kép láttán… nem is kell. Azt írod, nem szereted ezt a gyereket. Nehéz is lenne úgy várni érzelmeket valaki iránt, aki nem ismersz, nem látsz, hogy egy-két hete van jelen az életedben. A szeretet egyébként nem egy érzés, hanem egy döntés. Az érzéseknek időt kell adnunk, hogy kialakuljanak, oda a döntésből fakadó tettek vezetnek. 9 hónapos volt a gyermekem, amikor elkezdtem igazán szeretni. Addig nem éreztem semmit. Ettől még nagyon örültem neki, mosolyogtam rá, énekeltem, játszottam vele. Mindent megadtam, amire csak szüksége lehet, de a kialvatlanság, a szülés utáni depresszió, az a stressz, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozott az életem – teljesen felemésztette minden energiámat, és nem maradtak érzéseim senki felé.

Amint ez megoldódott, minden érzelmi szál kialakult, és megtapasztalhattam az igazi anyai szeretetet. Ugyanolyan türelem kell ehhez, mint egy párkapcsolathoz. Ott sem vagy szerelmes minden pillanatban, sőt hónapokig, évekig lehettek mélyponton – ettől még a szeretet cselekedeteit ugyanúgy gyakorolnod kell a másikon, ha azt akarod, hogy újra legyenek érzelmeid felé. A gyermekedet sem tudod állandóan odaadóan szeretni, de ettől még mindent meg kell tenned érte.  

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. október 31.