Az életvédő intézkedések hatásának mérése

2019. december 5. (LifeSiteNews) – A nemzetközi „40 nap az életért” kampány óriási rekordot ért el azzal, hogy a 2007-es kezdet óta több mint 16 000 meg nem született babát mentettek meg. Mennyire megbízhatóak ezek az adatok? A 40 napos kampány társalapítója, David Bereit elmagyarázza.

A 40 nap az életért 24 órás imavirrasztásokat szervez az egész világon az abortuszt végző létesítményeknél,.Az állandó jelenléttel azt tudatosítják, hogy az abortusz nem csak egy közösségen belül zajlik, hanem vannak olyan közösségi tagok is, akik hajlandóak szembeszállni ezzel.

A szervezet szerint 2007 óta tevékenységük több mint 16 000 abortusz megelőzéséhez, több mint 100 abortuszközpont bezárásához és közel 200 abortuszklinikai munkavállaló felmondásához vezetett.

„Rengeteg jó szándékú élet életvédő erőfeszítés létezik” – mondta Bereit. „De szerettem volna megbizonyosodni arról, hogy ha felkérjük az embereket, hogy szánják rá idejüket, tehetségüket és végül kincseiket, akkor elszámoltathatónak kell lennünk, hogy ez eredményt hoz-e vagy sem …  Van valami hatásunk? Mekkora az átállási ráta, stb.? ”

Elmagyarázta, hogy az életvédő hatás mérésekor az elsődleges akadály az, hogy

az abortusz adatok hivatalos jelentései államonként nagyon eltérőek lehetnek,

a Guttmacher Intézet kutatási szervezetétől származó információkat rontják az intézet abortuszt támogató torzításai, mivel a Planned Parenthood [abortuszklinikai hálózat] ágaként is működnek.

Ehelyett „három elsődleges mutatót azonosítottunk, amelyek mutatják, hogy valóban hatást gyakorlunk” – magyarázta Bereit. „Az egyik a megmentett életekről szóló jelentés, amit meg tudnak erősíteni. Azok a számok, melyeket megosztottam, ez általában úgy történik, hogy valaki odajön az önkéntesekhez, akik ott imádkoznak a járdán, és azt mondják: „Hé, meggondoltam magam”, és ezek az emberek sokszor elmennek vele a terhességi  központba, vagy vannak más módok ellenőrizni, hogy ez a személy elment onnan és nem jött vissza. Tehát ez a tizenhatezer azoknak a jelentéseknek a halmozott összege.”

„Csak azt számoltuk, amit ellenőrizni tudtunk” – hangsúlyozta, megjegyezve, hogy a 40 nap kampány nem számolja az olyan eseteket, amikor a nők csak lemondják a találkozót, mivel nem lehet igazolni, hogy egy nő nem csak egyszerűen időpontot változtatott.

A csoport második mutatója a bezárásra kerülő létesítmények száma, ami könnyebben mérhető, de a 40 nap során még mindig kell fáradozni annak biztosítása érdekében, hogy nem számoljanak olyan létesítményekkel, melyek egyszerűen másik helyre költöznek. Bereit megjegyezte, hogy fontos „először megelőlegezni a bizalmat Istennek”, és elismerni más olyan tényezőket is, amelyek az abortuszlétesítmények bezárását idézik elő, hivatkozva egy floridai központ példájára, amely az adók és az engedélyezési díjak fizetésének elmulasztása miatt állt le.

A harmadik mutató, amely Bereit szerint meglepetésként jelenik meg a 40 Nap kampányban, azok az abortuszlétesítményekben dolgozók, akik felmondanak.

„Ezt akkor kezdtük el számolni, miután odajöttek hozzánk a munkavállalók” – mondta. – És nem az volt, hogy csak elmenekültek, hogy egy másik abortuszlétesítményben dolgozzanak. Azt mondták: „Eljöttem, befejeztem.” És amikor kezdtek hozzánk jönni, rájöttünk, hogy ezt Isten teszi az emberek szívével. És így kezdtünk együtt dolgozni azokkal a dolgozókkal, és segítettük őket.”

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2019. december 16.