A mesterséges megtermékenyítés egy ördögi iparág

… amely arra épül, hogy hamis reményt adjon el kétségbeesett nőknek

 (LifeSiteNews) – Novemberben írtam egy cikket arról a szomorú történetről, hogy Jennifer Aniston színésznő IVF-t (in vitro megtermékenyítést) alkalmazott, hogy később gyermeket vállaljon, és arról a sajtónak tett megjegyzéséről, hogy kétségbeesve azt kívánja, bárcsak valaki azt mondta volna neki, hogy „fagyassza le a petesejtjeit.”

Ezen erőfeszítések eredménye az, hogy továbbra is gyermektelen – de az IVF kudarca azt jelenti, hogy a gyermekek létrejöttek és meghaltak, mielőtt megszülettek volna (talán még a beültetés előtt). És ahogy Dr. Max Pemberton brit orvos, újságíró és szerző, aki főállásban pszichiáterként dolgozik a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál, a Daily Mail heti rovatában megjegyezte, hazudik a nőknek a „termékenységi ipar.” 

„Egy baba születése csoda” – írja Pemberton. „De azok számára, akik későbbre hagyják az anyaságot, még nagyobb csoda, mint azt néha elismerni szeretnénk. A karrier követelményei és a szülővé válás vágya között zsonglőrködő nők számára a petesejtek lefagyasztása – azzal a gondolattal, hogy az IVF-t addig halogatják, amíg a dolgok rendeződnek, amikor az élet stabilabbnak tűnik – tökéletes megoldásnak tűnhet. Ez azonban kiszolgáltatottá teszi a nőket a kizsákmányolásnak.”

Pemberton ugyanis az Oxfordi Egyetem termékenységi szakértőjére, Imogen Goold professzorra hivatkozik, aki nemrég egy konferencián megjegyezte, hogy a petesejtek lefagyasztására szakosodott klinikák „hamis álmot adnak el a szorongó nőknek”, és „nőkre vadásznak” azzal, hogy olyasmit adnak el nekik, „ami valószínűleg nem fog működni, különösen, ha már a 30-as éveik végén járnak.” A nőknek (és a férfiaknak) azt mondják, hogy mindent megkaphatnak – és hogy az új technológiák kihasználásával egyszerűen felforgathatják a természetet. Mi az igazság? Ez szinte soha nem működik.

„Sajnos az IVF világa az orvostudomány vadnyugati világa; nincs független testület, amely felügyelné ezt” – írja Pemberton. „Nagy-Britanniában mostanra Európa-szerte a legmagasabb a 40 év felett szülő nők aránya, az elmúlt 20 évben megháromszorozódott a szülések száma ebben a korosztályban. Mégis a 42-43 éves nők mindössze 3 százalékának lesz végül gyermeke. A 44 év felettiek esetében a sikerességi arány mindössze 1 százalék – tehát 99 százalékos a sikertelenségi arány. Ezeknek a statisztikáknak azt az üzenetet kellene közvetíteniük, hogy az IVF ritkán működik, ezért a nőknek nem szabad abban bízniuk, hogy ez a módszer segíthet rajtuk.”

De a nőknek nem ezt mondják. „Ha gyermeket szeretnének, jobb, ha minél hamarabb belevágnak. Ne higgyék, hogy az IVF használatával átverhetik a biológiát” – mondja Pemberton. „A nőknek mégis a teljes ellenkezőjét mondják. Tévesen azzal nyugtatják őket, hogy az IVF megadja nekik, amit szeretnének, holott a valóságban azok, akik a 30-as vagy 40-es éveik végén próbálnak családot alapítani, sokkal nagyobb valószínűséggel maradnak gyermektelenek. Az IVF fárasztó, kimerítő, kiábrándító, frusztráló és végül sokak számára hiábavaló lehet. Mégis túl sokan fűznek hozzá reményeket.”

„Csoda-e, hogy a kutatások szerint a mesterséges megtermékenyítésen áteső nők 10 százaléka számol be öngyilkossági érzésekről?”

Bár az IVF-klinikák bizonyos korlátozásoknak vannak alávetve, mondja Pemberton, „ezek a klinikákat nem ösztönzik arra, hogy a nőknek elmondják a saját biológiájuk kemény, kellemetlen valóságát. Ehelyett egy olyan mesét adnak el, amit az emberek szívesen hallgatnak. Az IVF-iparban túl sokan nem többek a kígyóolaj-árusoknál… Talán nekünk, a médiának is vállalnunk kellene a felelősség egy részét.”

Miért részben hibás a média is? Pemberton elemzése árulkodó:

Attól való félelmünkben, hogy nehogy szívtelennek tűnjünk, kerüljük, hogy kényes kérdéseket tegyünk fel az 50-es éveikben járó celeb anyáknak, akiknek vannak gyermekeik (nyilvánvalóan donor petesejtekből), melyek azt a mítoszt táplálják, hogy az anyaságnak már nem kell a biológiai valósághoz kötődnie. A petesejt-lefagyasztást kínáló klinikák arra építenek, hogy a nők félnek és pénzt akarnak áldozni erre a problémára. Ezeknek a klinikáknak érdekükben áll meggyőzni a nőket arról, hogy ezt a folyamatot biztosítási kötvényként kell megvásárolniuk, kiemelve a sikerességi arányukat, miközben eltemetik a kudarcaikat.

Az igazság az, hogy a petesejtek lefagyasztása túl gyakran csak hamis biztonságérzetet nyújt.

Van egy másik aspektus is, melyet Pemberton nem említ: az a tény, hogy minden egyes sikertelen IVF-ciklus azt jelenti, hogy még több baba hal meg. (Az IVF-ről és arról, hogy miért nem támogathatják ezt az életvédők, az életvédő apologétával, Stephanie Gray-vel készített interjúmat hallgassák meg, amely új könyvéről szól: Conceived by Science: Thinking Carefully and Compassionately about Infertility and IVF [A tudomány által kigondolva: Gondosan és együttérzően gondolkodni a meddőségről és az IVF-ről]. Az IVF-ipar elsődleges termékee a halott gyermekek, mivel a petricsészékben létrehozott gyermekek elenyészően kis része marad életben. Ez egy olyan iparág, amely felfoghatatlanul sok emberi életet áldoz fel annak reményében, hogy néhány túlélőnek sikerüljön.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2023. január 5.