A 20 legérdekesebb magyar esküvői hagyomány

Ismerős a mondás: valami kölcsön, valami régi és valami, ami kék? Nos, ez még csak a kezdet: összegyűjtöttük a legérdekesebb magyar esküvői hagyományokat, amiből boldogan szemezgethet a Nagy Napra!

Ha az esküvőjére készül, talán Ön is azok között van, akik szeretnének valami hagyományosat csempészni a készülődésbe, a szertartásba, vagy a lagziba. Legyen az egy Régi idők lagzija kvíz vagy egy izgalmas, de ma már nem szokásos elem beépítése a Nagy Napba, biztos lehet benne, hogy a hagyomány egyediséget kölcsönöz neki.

Hogyan zajlott régen egy esküvő hazánkban?

Ha az esküvői hagyományokat történeti szempontból közelítjük meg, érdemes megjegyezni, hogy régiónként változó volt: nem volt egységes szokásrend. Beszélhetünk általánosságokról, jellemző hagyományokról, de bizonyos elemeiben ezek is eltértek egymástól, tehát helyi változatokban éltek a népi gyakorlatban.

Amit azonban együttesen megfogalmazhatunk az esküvői hagyományok kapcsán, hogy alapvetően sok ponton eltértek a mai gyakorlattól. Amíg például ma tavasszal és nyáron tartunk esküvőket, addig a régiek Farsang és a kisfarsang (késő őszi illetve télvégi időszak) idején házasodtak, amikor kevesebb volt a munka a földeken. Elengedhetetlen volt a vőfély, mint irányító, és a násznépet szórakoztató személy aki a mai napig is a hagyomány része (általában a férj rokonságának egy tagja, vagy barátja).

Régen egy lakodalom 3 napig tartott: ha ez elmaradt, vagy rövidebb volt, az adott családot lenézték, megszólták miatta. Ma az esküvő minden eleme utal a család anyagi helyzetére, régen kizárólag a menyasszonyi ruha és a kelengye volt az, ami ennek mutatója volt. Régen elképzelhetetlen volt egy esküvő templomi szertartás nélkül. A csak polgári szertartással egybekötött lakodalom a szocializmus óta lett divat.

Nézzük, mi minden változott még azóta!

A 20 legérdekesebb magyar esküvői hagyomány

1. Lánykérés régen, azaz mit jelent kitenni valakinek a szűrét?

Minden ezzel a közmondással, pontosabban a közmondás mögött rejlő szokással kezdődött: a legény hivatalosan is elment megkérni a lány kezét, vitte a szűrnek nevezett ruhadarabot, fellógatta a kerítésre és sétált egyet a környéken. Amikor aztán visszatért és azt látta, hogy a szűrt bevitték a házba, bement ő is utána, elkérte a lányt az apjától és megegyeztek a családdal. A visszautasított udvarlókra szokták régen mondani: kitették a szűrét.

2. A menyasszony kiadása

A vidéki esküvőknél sok helyen még ma is tartják a szokást, hogy az esküvő előtt elkérik a lányt a családjától. Régebben azonban „jósoltak” is az esemény során: a vőlegény barátai a szertartás előtti este tértek be a lányos házhoz egy kakassal, a lány szerettei pedig egy vén tyúkot, egy kiscsibét majd egy fiatal tyúkot kínáltak fel; az első kettőt a férfiak elutasították, a fiatal tyúkot elfogadták. Ha a tyúk és a kakas kedvezően fogadták egymást, az a hiedelem szerint jó szerencsét, bő gyermekáldást jelentett a házasságra.

3. Jegyajándék adása

Az udvarlás során a fiatal férfiak saját kézzel készített, vagy vásárban vett ajándékot adtak szerelmük zálogaként, ami lehetett hímzett kendő, fésű, mézeskalács vagy gyűrű. Egy ilyen ajándék lehetett azonban egy beteljesületlen szerelem jelképe is: még ha volt is megállapodás, hogy kihez fog a lány hozzámenni, a jegyesség kihirdetéséig jegyajándékkal más is udvarolhatott neki. Régen a falusi társadalmakban is a föld volt a szempont, a szülők döntöttek a házasságokról, a leány engedelmeskedett, de a mástól kapott jegyajándékot is megtarthatta.

4. A jegyesség kihirdetése

Régen az esküvő előtt kihirdették a jegyességet. Falun ma is szokás, hogy az egyházi szertartás után a hirdetések között egy új jegyességről is hírt adnak. A régi időben ez annyiban volt másképp, hogy a házasság előtt 3, egymást követő vasárnapon is kihirdették a párt a templomban, a mise végén.

5. Kelengye megmutatása

Amikor a szertartás napjának reggelén megérkeztek a lányos házhoz, a leendő férj és kísérői beléphettek a házba. Ekkor a hozománnyal teli szekrényt szélesre kitárták, hogy mindenki láthassa, hogy az ígéretekhez és a megállapodáshoz híven milyen gazdag a leány kelengyéje.

6. Tulipános láda

A menyasszony kapta a tulipános ládát, ebbe került bele a szüleitől kapott kelengyeholmi. Jellemzően különböző ruhaneműket, csipkeholmit, terítők sokaságát kapta, amit szekéren hordoztak végig a lány új otthonáig.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. március 6.