Egy szent tanácsai a szülőknek

Liguori Szent Alfonz (1696-1787)

Szent Alfonz, a redemptorista rend alapítója, püspök és egyházdoktor kifejti véleményét a szülői lét kiváltságáról és felelősségéről, mint Istentől származó különleges hivatásról. Ennek a szent embernek a bölcsessége több mint kétszáz éve irányítja és erősíti a katolikusokat.

Az Evangélium azt mondja nekünk, hogy nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Megtudjuk, hogy egy jó apa jó gyerekeket nevel fel. De ha a szülők gonoszak, hogy lehetnek a gyerekek erényesek?

Urunk ezt mondja ugyanabban az evangéliumban, hogy „Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét?” (Mt 7,16) Tehát lehetetlen, vagy meglehetősen nehéz találni erényes gyermekeket, akiket erkölcstelen szülők nevelnek. Apák és anyák, legyetek figyelmesek erre a tanításra, amely nagy jelentőséggel bír magatok és gyermekeitek örök üdvössége szempontjából. Fiatal férfiak és fiatal nők, akik még nem választottatok életállapotot, legyetek figyelmesek. Ha házasságot kívántok kötni, tanuljátok meg a gyermekek oktatásával kapcsolatos kötelezettségeiteket, és tanuljátok meg azt is, hogy ha nem teljesítitek ezeket, kárhozatra viszitek saját magatokat és minden gyermeketeket. Ezt két részre osztom. Az elsőben megmutatom, milyen fontos a gyermekeket erényes szokásokban nevelni; a másodikban megmutatom, hogy a szülőknek milyen gondossággal és szorgalommal kell munkálkodniuk, hogy jól neveljék őket.

Egy apa két kötelezettséggel tartozik gyermekeinek; köteles gondoskodnia testi szükségleteiről, és oktatni őket az erény szokásaira. Nem kell mást mondani az első kötelezettségről, mint hogy néhány apa kegyetlenebb, mint a legvadabb vadállatok, mert elherdálják evéssel, ivással és örömökkel minden tulajdonukat vagy szorgalmuk gyümölcsét, és hagyják, hogy gyermekeik éhen haljanak. Beszéljünk a nevelésről, ami ezen írásnak tárgya.

Az biztos, hogy a gyermek jövőbeli jó vagy rossz viselkedése attól függ, hogy jól vagy rosszul nevelkedett-e. Maga a természet megtanítja minden szülőnek, hogy vegyen részt utódai oktatásában. Isten gyermekeket ad a szülőknek, nem azért, hogy segítsék a családot, hanem hogy Isten félelmében nevelkedjenek, és az örök üdvösség útjára irányítsák őket. Azt mondja Aranyszájú Szent János, hogy „nagy letétünk van a gyermekekben, foglalkozzunk velük nagy gonddal.” A gyermekeket nem ajándékba adják a szülőknek, melyekkel tetszésük szerint rendelkezhetnek, hanem letétként, amit ha gondatlanságuk miatt elvesztenek, számot kell adniuk Istennek.

Az egyik nagy [egyház] atya azt mondja, hogy az ítélet napján a szülőknek számot kell adniuk gyermekeik minden bűnéről. Tehát, aki arra tanítja a fiát, hogy istenfélő módon éljen, boldog és nyugodt halála lesz. „Aki tanítja fiát, azt irigyli ellenfele, barátai előtt meg ujjonghat miatta.”  (Sir 30,3). És megmenti saját lelkét a gyermekei által, vagyis az erényes nevelés által, amit adott nekik. „Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot” (1Tim 2,15).

Másrészről viszont egy nagyon nyugtalan és boldogtalan halál lesz azok nagy része, akik csak azért dolgoztak, hogy növeljék javaikat, vagy megsokszorozzák családjuk tiszteletét, vagy akik csak arra törekedtek, hogy könnyű és örömteli életet éljenek, de nem figyeltek gyermekeik erkölcsére. Szent Pál azt mondja, hogy az ilyen szülők rosszabbak, mint a hitetlenek. „Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél.” (1Tim 5,8).

Ha az apák vagy anyák jámbor és folyamatos imaéletet élnének és minden nap kommunikálnának, átkozottnak kellene lenniük, ha elhanyagolnák gyermekeik gondozását.

Ha minden apa eleget tesz kötelességének, hogy felügyeli gyermekeik oktatását, akkor kevesebb bűnt követnénk el. A rossz nevelés által, melyet a szülők adnak utódaiknak, arra késztetik gyermekeiket, mondja Aranyszájú Szent János, hogy sok súlyos bűnt kövessenek el, és így a hóhér kezébe adják őket. Így volt az egyik városban, egy szülő, aki az oka volt gyermekei összes rendetlenségének, és jogosan büntették meg bűnei miatt súlyosabban, mint magukat a gyerekeket. Valóban nagy a szerencsétlensége az olyan gyermeknek, akinek rosszak a szülei, akik képtelenek felnevelni gyermekeiket Isten félelemben, és akik, amikor látják, hogy gyermekeik veszélyes barátságokban és vitákban vesznek részt, ahelyett, hogy helyretennék és megfenyítenék őket, együttéreznek velük és azt mondják: „Mit tehetek? Fiatalok, remélhetőleg kinövik majd.” Micsoda gonosz szavak, micsoda kegyetlen nevelés! Azt reméled, hogy amikor a gyerekeid felnőnek, majd szentek lesznek? Hallgasd meg, amit Salamon mond: „Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz.” (Péld 22,6). Egy fiatalember, akinek a bűn szokásává válik, azzal még idős korában sem fog felhagyni. Jób mondja, hogy akármilyen ifjú, s erős még a csontja, mégis vele együtt leroskad a porba.” (Jób 20,11). Amikor egy fiatal embernek gonosz szokásai vannak, csontjai megtelnek fiatalkori bűneivel, hogy a sírba vigyék őket, és a tisztátalanságok, istenkáromlások és gyűlölet, melyhez fiatal korában hozzászokott, elkísérik a sírig, és vele maradnak, miután csontjai porrá és hamuvá lesznek. Nagyon könnyű kiskorukban a gyermekeket az erény szokásaira nevelni, de amikor elérik a férfikort, ugyanúgy nehéz jobb belátásra bírni őket, ha bűnös szokásaik visszatartják őket.

Térjünk rá a második részre, vagyis arra, hogyan neveljük a gyermekeket az erény gyakorlására. Kérlek titeket, apák és anyák, hogy emlékezzetek arra, amit most mondok nektek, mert a saját lelketek és gyermekeitek lelkének örök üdvössége függ ettől.

Szent Pál kellőképpen tanítja néhány szóban, hogy miből áll a gyermekek megfelelő oktatása. Azt mondja, hogy fegyelemből és korrekcióból áll. „Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.” (Ef 6,4) A fegyelem, amely megegyezik a gyermekek erkölcseinek vallási szabályozásával, azt a kötelezettséget jelenti, hogy szóval és példával oktatjuk őket az erényes szokásokra. Először is szavakkal: a jó apának gyakran össze kell gyűjtenie gyermekeit és beléjük csepegtetni Isten szent félelmét. Így nevelte fel Tóbiás a kisfiát. Az apa gyermekkorától kezdve arra tanította, hogy félje az Urat és hagyja el a bűnt. „És csecsemőkorától kezdve megtanította őt félni Istentől és tartózkodni a bűntől” (Tób 1,10). A bölcs azt mondja, hogy a jól képzett fiú az apja támasza és vigasztalása. „Fenyítsd fiadat, akkor nyugodalmat ad neked, és gyönyörűséget szerez lelkednek.” (Péld 29,17). De ahogy egy jól képzett fiú apja lelkének öröme, egy tudatlan gyermek a bánat forrása apja szívének, mert a tudatlanság a keresztény kötelezettségeit illetően mindig együtt jár a rossz élettel.

Ez azzal kapcsolatos, hogy 1248-ban egy tudatlan papnak egy bizonyos szinóduson megparancsolták, hogy beszédet tartson. Nagyon felzaklatta a parancs, és a neki megjelenő ördög arra utasította, hogy ezt mondja: „A pokoli sötétség papjai üdvözlik a plébániák papjait, és megköszönik nekik hanyagságukat a nép oktatásában, mert a tudatlanságból sokak kötelességszegése és kárhozata származik.”

Ugyanez igaz a gondatlan szülőkre is. Először is, a szülőnek meg kell tanítania gyermekeit a hit igazságaira, és különösen a négy alapelvre. Először is, hogy csak egy Isten van, minden dolog Teremtője és Ura; másodszor, hogy ez az Isten egy jutalmazó, aki az eljövendő életben megjutalmazza a jót a Paradicsom örök dicsőségével, és megbünteti a gonoszokat a Pokol örök gyötrelmeivel; harmadszor, a Legszentebb Szentháromság misztériuma, vagyis az, hogy Isten háromszemélyű, de egy Isten, mert csak egylényegű; negyedszer, az Isteni Ige megtestesülésének misztériuma, Isten Fia és Igaz Isten, aki emberré lett Mária méhében, és szenvedett és meghalt üdvösségünkért.

Ha egy apa vagy anya azt mondaná: „Én magam nem ismerem ezeket a rejtélyeket,” lehet ilyen kifogást elfogadni? Az egyik bűn mentheti a másikat? Ha nem ismered ezeket a misztériumokat, akkor köteles vagy megtanulni ezeket, és utána megtanítani a gyermekeidnek. Legalább küldd el gyerekeidet egy derék katekétához. Milyen nyomorúságos dolog látni sok apát és anyát, akik képtelenek arra, hogy gyermekeiknek a hit legszükségesebb igazságait megtanítsák, és akik ahelyett, hogy fiaikat és lányaikat keresztény doktrínával feltöltenék, kevéssé fontos elfoglaltságokkal foglalkoztatják őket, és amikor felnőnek, nem tudják, mit jelent a halálos bűn, a pokol vagy az örökkévalóság. Nem is ismerik a Hitvallást, a Miatyánkot, vagy az Üdvözlégy Máriát, amit minden kereszténynek meg kell tanulnia halálos bűn terhe mellett.

A vallásos szülők nemcsak a legfontosabb dolgokra tanítják gyermekeiket, hanem megtanítják nekik azokat a cselekedeteket is, amelyeket minden reggel meg kell tenni, miután felébrednek. Először is megtanítják őket arra, hogy megköszönjék Istennek, hogy megőrizte életüket az éjszaka folyamán, másodszor pedig felajánlják Istennek minden jó cselekedetüket, melyet elvégeznek, és mindazokat a fájdalmakat, melyeket a nap folyamán elszenvednek, harmadszor pedig arra, hogy könyörögjenek Jézus Krisztusnak és Legszentebb Szűzanyánknak, Máriának, hogy őrizzék meg őket minden bűntől a nap folyamán. Megtanítják őket arra, hogy minden este lelkiismeretvizsgálatot és bűnbánatot tartsanak. Arra is megtanítják őket, hogy minden nap tegyék meg a hit, a remény és a szeretet cselekedeteit, hogy elmondják a rózsafüzért, és hogy meglátogassák az Oltáriszentséget. Néhány jó családapa gondoskodik egy könyvről az elmélkedések olvasásához, és hogy elmélkedjenek egy közös félórán át minden nap. Ez az, amire a Szentlélek buzdít, hogy gyakoroljuk. „Ha fiaid vannak, tanítsd őket fegyelemre, és kicsi kortól kezdve hajlítsd meg nyakukat.” (Sir 7,23). Arra törekedj, hogy a csecsemőkoruktól kezdve neveld őket ezekre a vallási szokásokra, hogy amikor felnőnek, kitartsanak bennük. Szoktasd őket arra is, hogy gyónjanak és hetente áldozzanak.

Az is nagyon hasznos, hogy a gyermekeket csecsemő korukban jó életszabályokkal tápláljuk. Milyen romlást hoz gyermekeire apjuk, ha világi életszabályokat tanít nekik! Egyes szülők azt mondják, hogy a gyerekeknek „keresni kell a világ megbecsülését és a tapsot. Isten irgalmas; Bizonyos bűnök iránt együttérez.” Milyen nyomorúságos az a fiatalember, aki az ilyen életszabályoknak engedelmeskedve vétkezik. A jó szülők nagyon különböző életszabályokat tanítanak gyermekeiknek. Blanche királynő, Szent Lajos francia király anyja, azt mondta neki: „Fiam, szívesebben látnálak halottként a karjaimban, mint a bűn állapotában.” Legyen a te gyakorlatod is az, hogy átitadod gyermekeidet az üdvösség bizonyos életszabályaival, mint például, mi haszna lesz számunkra, ha megnyerjük az egész világot, de elveszítjük a saját lelkünket? Ezen a földön mindennek vége van, de az örökkévalóságnak sosem lesz vége.  Vesszen el minden, csak Istent ne veszítsük el. Egy ilyen életszabály lenyűgözi fejben a fiatalt, megőrzi őt mindig Isten kegyelmében.

De a szülők kötelesek arra, hogy gyermekeiket ne csak szavakkal oktassák az erények gyakorlásában, hanem még inkább példával. Ha rossz példát adsz a gyerekeidnek, hogyan várhatod el, hogy jó életet fognak élni? Amikor egy elkeseredett fiatalembert helyre tesznek egy hibáért, azt válaszolja: „Miért kritizálsz engem, amikor az apám rosszabbul teljesít?” „Fiai szidják az istentelen apát, neki köszönhetik, hogy megvetik őket.” (Sir 41,7) Hogyan lehetséges, hogy egy fiú erkölcsös és vallásos legyen, amikor olyan apa volt a példája, aki istenkáromlással és obszcenitással beszélt, aki az egész napot a kocsmában töltötte, játékokkal és részegségben, akinek szokása volt a rossz hírű házak gyakori látogatása és a szomszéd becsapása? Elvárod, hogy a fiad gyakran gyónjon, amikor magad is alig mész gyónni évente egyszer?

Egy mesében egy rák egy nap megfeddte a fiatal rákot, mert meggörbedve sétált. Azt válaszolta: „Apám, lássuk, hogyan sétálsz.” Az apa még jobban meggörbedve sétált előtte, mint ő. Ez történik a szülővel, aki rossz példát mutat. Ezért még arra sincs bátorsága, hogy helyre tegye gyermekeit az általuk elkövetett bűnökért.

Szent Tamás szerint a botrányos szülők bizonyos módon arra kényszerítik gyermekeiket, hogy rossz életet éljenek. Szent Bernát ezt mondja: „Ők nem atyák, hanem gyilkosok, nem a testüket, hanem gyermekeik lelkét ölik meg.” Hiábavaló, ha a szülők azt mondják: „A gyermekeim rossz hajlammal születtek.” Ez nem igaz, mert Seneca azt mondja: „Tévedsz, ha úgy gondolod, hogy a bűnök velünk születnek; ezeket bevésik.” A bűnök nem a gyerekeiddel születnek, hanem a szülők rossz példája közvetítette őket. Ha jó példát mutattál volna a fiaidnak, nem lennének olyan gonoszak, mint amilyenek. Tehát ti szülők, gyakran járuljatok a szentségekhez, tanuljatok a prédikációkból, mondjátok a rózsafüzért minden nap, tartózkodjatok minden obszcén nyelvezettől, a rágalmazástól és a veszekedésektől, és látni fogjátok, hogy a gyerekeitek követik a példát. Különösen szükséges a gyermekeket arra nevelni, hogy gyerekkorukban erényesek legyenek, gyermekkoruktól kezdve hajlítsd meg nyakukat, mert amikor felnőnek, és rossz szokásaik lesznek, nagyon nehéz lesz szavakkal bármilyen változást előidézni az életükben.

Ahhoz, hogy a gyermekeket az Úr félelmében neveljétek, el kell venni tőlük a gonoszság gyakorlásának lehetőségét is. Az apának meg kell tiltania a gyermekeinek, hogy éjszakára kimaradjanak, vagy olyan házba menjenek, ahol erényük veszélynek van kitéve, vagy rossz társaságba járjanak. Azt mondta Sára Ábrahámnak, hogy „Távolítsd el a szolgálót és fiát.”  (Ter 21,10). Azt akarta, hogy Ismaelt, Agar szolgáló fiát száműzzék a házából, hogy a fia, Izsák ne tanulja el bűnös szokásait. A rossz társ tönkreteszi a fiatalokat. Az apának nemcsak el kell távolítania a gonoszt, amit megtapasztal, hanem a gyermekeinek viselkedése után is köteles érdeklődni, és információt kérnie a családtól és a kívülállóktól arról, hogy gyermekei milyen helyekre járnak, amikor elhagyják otthonukat, mivel foglalkoznak és kik a társai. Egy apának meg kellene tiltania a gyerekeinek, hogy valaha is lopott holmit vigyenek be a házába. Amikor Tóbiás meghallotta egy kecske bégetését a házában, azt mondta: „Add vissza a gazdájának! Lopott jószágot nem szabad megenni.” (Tób 2:13).

A szülőknek el kell tiltaniuk gyermekeiket minden olyan játéktól, ami pusztítást hoz a családnak és a saját lelküknek, valamint a táncokat, a szuggesztív szórakozást és bizonyos veszélyes beszélgetéseket és örömpartikat. Egy apának el kell távolítania a házából a románc műfajú könyveket, melyek megfertőzik a fiatalokat, és minden rossz könyvet, amely káros életszabályokat, trágár vagy profán szerelmi történeteket tartalmaznak. Nem szabad megengednie, hogy a lányai egyedül legyenek férfiakkal, akár fiatalokkal vagy idősekkel. De néhányan azt mondják: „De ez az ember tanítja a lányomat; ő egy szent.” A szentek a mennyben vannak, de azok a szentek, akik a földön vannak, húsból vannak, és közeli alkalom esetén ördöggé válhatnak.

A szülők másik kötelezettsége a család hibáinak javítása. „Neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.” Vannak apák és anyák, akik tanúi a család hibáinak, de hallgatnak. Félve gyermekeik nemtetszésétől, néhány apa elhanyagolja őket, de ha látod, hogy gyermeked egy vízmedencébe esik, és fennáll a veszélye annak, hogy megfullad, nem lenne-e kíméletlen kegyetlenség, ha nem kapnád el a haját, hogy megmentsd az életét? „Aki nem használ pálcát, gyűlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti.”  (Péld 13,24). Ha szereted a gyerekeket, tedd helyre őket, és ameddig fel nem nőnek, fenyítsd meg őket, akár pálcával is, amilyen gyakran csak szükséges.

Azt mondom, pálcával, de nem bottal; mert úgy büntetni kell őket, mint egy apa, és nem úgy, mint egy börtönőr. Óvatosnak kell lenned, hogy ne akkor verd meg, amikor kedved van, mert akkor fennáll a veszélye annak, hogy túl erősen vered meg, és a büntetésnek nem lesz gyümölcse, mert akkor úgy vélik, hogy a megtorlás a harag hatása, és nem a vágy a te részedről, hogy lássad, hogyan módosítsák életüket. Azt is mondtam, hogy helyre kell tenni őket, amíg fel nem nőnek, mert amikor férfivá válnak, a büntetésnek nem lesz sok haszna. Ezután tartózkodnod kell attól, hogy kezet emelj rá; ellenkező esetben még önfejűbbek lesznek és elveszítik tiszteletüket irántad. Mi haszna van annak, hogy a gyermekeket sértő szavakkal és szidalmakkal büntessék? Fosszad meg őket étkezésük egy részétől, bizonyos ruhadaraboktól, vagy zárd be őket szobájukba. Eleget beszéltem. Ebből a diskurzusból azt a következtetést vonjuk le, hogy aki rosszul nevelte fel gyermekeit, azt súlyosan megbüntetik, és aki az erény szokásaira nevelte őket, nagy jutalmat kap.

Javasoljuk, hogy olvasd el ezt a cikket többször, mint értékes tanácsot, aminek mélyen be kell épülnie a szülők fejébe. Ez kedves lenne Istennek, és te pedig kincseket gyűjtenél a mennyben, ha sok példányban megosztod ezt a cikket, és terjeszted a lehető legtöbb szülő között, mert ez egy komoly utasítás, amire minden szülőnek szüksége van a gyermeknevelés nehéz feladatához.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. szeptember 9.