Az életvédelem, a vallási szabadság, a bevándorlás szintén kiemelkedő jelentőségű a 2010-es években

A szerkesztő megjegyzése: Ez a rovat az ‘Évtized áttekintése’ sorozat része. További cikkek a témában: Egy nemzet, kultúra alapvető átalakulása: Az évtized áttekintése.

WASHINGTON – A politikai és kulturális élet az Egyesült Államok katolikusai számára az elmúlt évtizedben olyan fontos kérdésekben megváltozott, mint a házasság, a vallási szabadság és az abortusz.

Ahogy a 2020-as év elkezdődik, a visszatekintés ezekre a kérdésekre néhány kulcsfontosságú fordulópontot tár fel, ahol az egyház állást foglalt az emberi személy és a közjó valódi megértése mellett még ott is, ahol ez nem volt népszerű feladat és jogi csatározásokhoz vezetett.

A házasság újradefiniálása

A házasság az a terület, ahol az elmúlt évtizedben talán a legnagyobb változások történtek. Tíz évvel ezelőtt a politikai vezetők, köztük Barack Obama elnök, megerősítették az akkori többség véleményét, miszerint a házasságnak egy férfi és egy nő között kell lennie. Obama álláspontja eltolódott ebben a kérdésben, és a Legfelsőbb Bíróság nekiment a 2013-as házasságvédelmi törvénynek. Elutasította, hogy döntsön abban a kérdésben, ahol California állam demokratikusan elvetette az azonos neműek „házasságát” a 8-as számú indítványban, és végül 2015-ben újradefiniálta a házasságot az Egyesült Államokban, a mérföldkőnek tekintett 5-4. sz. Obergefell kontra Hodges ügyben.

A közvélemény támogatása az azonosneműek „házassága” iránt az USA-ban tovább nőtt 44%-ról (2010) 63%-ra (2019). 

Az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia reagált a Legfelsőbb Bíróság 2015-ös döntésére a házasság újradefiniálásáról, ezt „tragikus tévedésnek minősítette, mely sérti a közjót, és a legsebezhetőbb személyeket közöttünk, különösen a gyermekeket.”

Joseph Kurtz érsek (Louisville, Kentucky), a püspöki konferencia akkori elnöke írta: „Ahogyan a Roe kontra Wade ügy negyven évvel ezelőtt nem rendezte az abortusz kérdését, az Obergefell kontra Hodges sem rendezi a házasság kérdését ma. Egyik döntés sem az igazságban gyökerezik, és ennek eredményeként ténylegesen mindkettő kudarcot vall. Ma a bíróság ismét tévedett. Mélyen erkölcstelen és igazságtalan, ha a kormány kijelenti, hogy két azonosnemű ember kapcsolata házasságot alkothat.”

A döntés következményeként jogi csaták indultak a vallási intézmények érdekében, például a katolikus iskolák, valamint keresztény pékek és virágkereskedők esetében. Számos katolikus adoptálási ügynökség bezárt, néhány továbbra is folytatja a pereskedést. Az Obergefell-ítélet előtt valójában a katolikus örökbefogadási szolgálatokat bezárták Bostonban, San Franciscóban és Washington DC-ben az állami előírások miatt, hogy a szolgáltatók azonosnemű pároknál helyezzék el a gyermekeket. Az Obergefell után ez folytatódott Illinoisban, Buffaloban, New York-ban, ahol a katolikus örökbefogadási szolgálatok megszűntek. Michigan állam 2019 áprilisában megállapodásra jutott az Amerikai Polgárjogi Szövetséggel (ACLU), utasítva minden örökbefogadási ügynökséget, hogy azonosnemű párokkal működjön együtt. A Becket jogi iroda eljárást indított a St. Vincent Katolikus Szociális Szolgálat nevében. Becket júliusban petíciót nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz is a Katolikus Szociális Szolgálat [egy nevelőszülői ellátást biztosító iroda. A szerk.] nevében, melynek számára Philadelphia városa nem fog gyermekeket biztosítani, mert megtagadták gyermekek elhelyezését az azonosnemű párokhoz.

Katolikus elemzők, mint Ryan Anderson, a Heritage Foundation házassági és családszakértője, valamint Robert George, a Princeton Egyetem McCormick jogtudományi professzora, a közelmúltban azt írták az USA Today lapban, hogy az Obergefell hatásai messze túlmutatnak azon, amit az azonosnemű „házasság” támogatói mondtak akkoriban. „Az azonosneműek házasságának képviselői azt mondták a közvéleménynek, hogy csak a ’házasságkötés szabadságát’ keresik” – írták.      

„Az azonosnemű párok már szabadon élhetnek választásuk szerint, de a jogi elismerés a házasság meghatározására törekedett mindenki számára a társadalomban. Ez a megerősítésről szólt – a kormány és mindenki más által.”

„Nem meglepő, hogy ha egy kampány során, ahol az ’élni és élni hagyni’ szlogen dominált, azon kezdtek el dolgozni, hogy megszüntessék a katolikus örökbefogadási ügynökségeket és zaklassák az evangélikus pékeket és virágkereskedőket ”- hangsúlyozták. „Ez mutatja, hogy soha nem az ’élni és élni hagyni’ volt a kérdés – ez csak egy taktikai irányvonal volt.” 

A transzgender mozgalom

A transzgender mozgalom felvirágzásával a házasság újradefiniálását egy fokozott nyomás követte, hogy gondolják át a szexualitást, mint spektrumot, nem pedig úgy, mint egy biológiailag meghatározott férfi-női dichotómiát.

„Ha nem látjuk a szexuális megtestesülésünk pontját ott, ahol a legfontosabb – a házasságban-, akkor megkérdőjelezzük azt, hogy egyáltalán számít-e” – írta Anderson és George erről a jelenségről. „Innen a törekvés, hogy a gendert [azaz a biológiai nemet. A szerk.] ’fluidnak’ tekintsék, ami a nem-bináris lehetőségek ’spektrumán’ létezik.”

2016-ban az Obama kormány Igazságügyi Minisztériuma és Oktatási Minisztériuma útmutatást adott ki, mely előírja, hogy „amikor az iskola a nemek szerint elkülönített tevékenységeket és létesítményeket biztosít, a transzgender tanulóknak lehetővé kell tenni, hogy részt vegyenek ilyen tevékenységekben, és hozzáférjenek a nemi identitásukkal összhangban álló létesítményekhez”. Noha a Trump adminisztráció 2017 februárjában visszavonta ezt az útmutatást, a „gender” politika intézményesítésére irányuló erőfeszítések jogalkotási és igazságügyi szempontból folytatódtak.   

Az amerikai püspökök 2017 decemberében nyílt levelet írtak, hangsúlyozva, hogy „a gender ideológia káros az egyénekre és a társadalomra, mivel zavart és önbizalomhiányt okoz. Magának az államnak tehát kényszerítő érdeke ezért olyan politika fenntartása, amely megerősíti az emberi biológia tudományos tényét, valamint támogatja azokat a társadalmi intézményeket és normákat, melyek azt körülveszik.” Egy 2019 júniusi vatikáni dokumentum arra hivatkozott, hogy a transzgender mozgalom célja „elsősorban a relativizmus által vezetett kulturális és ideológiai forradalom létrehozása, és másodlagosan egy jogi forradalom, mivel az ilyen nézetek különleges jogokat követelnek az egyén számára és a társadalom egészében.”   

Az USA-ban jogi csaták zajlottak ezen „különleges jogokat” illetően, így például a Legfelsőbb Bíróság jelenleg mérlegeli, hogy a szexuális irányultság és a gender identitás védett osztály-e az 1964. évi polgárjogi törvény VII. fejezet szerint. Az Oktatási Minisztérium vizsgálja a IX. Címmel kapcsolatos panaszt, melyet három Connecticut-beli női atléta nyújtott be egy olyan állami szakpolitika ellen, mely lehetővé teszi a biológiailag férfi sportolók számára, hogy versenyezzenek női sportágakban, ha magukat nőként azonosítják. Egy másik esetben egy keresztény tanár keresetet nyújtott be, miután elbocsátották, mivel megtagadta az előnyben részesített [ti. női vagy férfi nemre utaló. A ford] személyes névmások használatát, a harmadik eset pedig egy 7 éves fiú felügyeleti joga miatti küzdelem, akinek az anyja állította, hogy [a fiúnak] női nemi identitása van, de ezzel az apa nem értett egyet.       

 Élet és vallásszabadság

Annak ellenére, hogy a 2016-os választási ciklus során aggodalmak merültek fel Donald Trump beszédjeivel és múltjával kapcsolatban, az ő megválasztásával a katolikusok egy szövetségest találtak a vallási szabadság és az abortusz kérdésében. Trump elnök nemcsak visszaállította a Reagan-korszak Mexico City szakpolitikát az abortusz tengerentúli finanszírozásának tilalmára 2017-ben, melyet elődje nyolc évvel ezelőtt visszavont, hanem kiterjesztette azt a Védelmi Minisztérium által finanszírozott ügyekre is. 

Tiszteletben tartva ígéretét, hogy életvédelmet támogató szövetségi bírákat fog alkalmazni, kinevezte Neil Gorsuch és Brett Kavanaugh bírákat a Legfelsőbb Bíróságra. Trump kormánya pedig 2019 augusztusában 60 millió dollárra csökkentette a Planned Parenthood támogatását egy Egészségügyi és Emberi Szolgáltatások (HHS) szabály révén, ami kizárja a X cím alatt finanszírozott kedvezményezetteket, hogy beutalót állítsanak ki abortuszra.

Ashley McGuire, a Catholic Association vezető munkatársa elmondta a Catholic Registernek, hogy az elmúlt években „Amerikában a legnagyobb feszültséget” az élet kérdésében „a helyi emberek és intézményeik, valamint a bíróságok között találták”.

McGuire rámutatott az életvédő törvények „cunamijára”, melyek szövetségi állam szinten léptek hatályba, ezeket később a bíróságok megsemmisítették, valamint a következetes nyilvános közvéleménykutatásokra, melyek azt mutatják, hogy az amerikaiak nagy többsége ellenzi a terhesség első trimeszterét követő abortuszokat. 

Elmondta, hogy Trump kormányának és a szenátusnak egyik fontos lépése volt, hogy az emberek akaratát támogassák az életvédelem segítésével kapcsolatban, hogy „rekord számú alkotmánybírót neveztek ki, akik talán megváltoztatják az emberek akaratán alapuló mintát az abortuszkérdésben, amit hatályon kívül helyeznek a bíróságokon.” 

2013-ban a Szegények Kisebb Nővérei bírósághoz fordultak az Obama-adminisztráció ellen, mivel megtagadták, hogy megfeleljenek a megfizethető ellátási törvénynek (más néven „Obamacare”) a fogamzásgátló szerek kötelező használatát illetően.

Évekig tartó peres eljárások után a Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette az előterjesztő bírósági határozatokat a Kisebb Nővérek ellen, és arra utasította a kormányt, hogy keressen egy másik módszert olcsó fogamzásgátlók biztosításához a nők számára. A Trump kormány Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Hivatala (HHS) 2018-ban végleges szabályozást adott ki a vallási rend mentességével kapcsolatban.

2018-ban a HHS Polgári Jogok Hivatala létrehozta a lelkiismereti és vallásszabadsági részleget, hogy „visszaállítsa a nemzeti törvények szövetségi állami végrehajtását, melyek védelmezik a lelkiismeret és a vallásszabadság alapvető és elidegeníthetetlen jogait.” A Kisebb Nővérek csatája azonban nem ért véget, mivel újra a bírósághoz fordultak és tavaly októberben petíciót nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz, miután számos állam, köztük Kalifornia és Pennsylvania, megtámadta vallási mentességüket.   

„A vallásszabadság és az egészségügy kérdése az elmúlt 10 év egyik legnagyobb gondja” – jegyezte meg McGuire. „A Trump adminisztráció valóban kiváló munkát végzett az egészségügyi dolgozók vallásszabadságának és lelkiismeretének védelme érdekében, ám jelenleg ez sérülékeny, mivel nagyon erős nyomással kényszerítik az egészségügyben dolgozó embereket, hogy írják felül meggyőződésüket.”

Bevándorlás

Az egyik szakpolitikai terület a bevándorlás volt, ahol az amerikai püspökök megharcoltak Trumppal. Az elmúlt évtizedben a kérdés heves retorikát váltott ki, kevés értelmes megoldással. A katolikus társadalmi tanítás sürgeti, hogy legyen egyensúly az egyén migrációhoz való joga a megélhetése érdekében, valamint egy ország azon joga között, hogy igazságos módon szabályozza és ellenőrizze határait. 

Az USCCB 2012-ben dicsérte Obama DACA szakpolitikáját, amely elhalasztotta a kitoloncolást azok esetében, akik migránsok gyermekeként érkeztek az országba, de megjegyezték, hogy ez csak ideiglenes megoldás. A püspökök nevében Joe Vásquez püspök (Austin, Texas) az USCCB Migrációs Bizottságának elnöke utólag ellenezte Trump azon erőfeszítéseit, hogy falat építsen az Egyesült Államok – Mexikó határ mentén, és az USCCB amicus curiae minőségben beadványt nyújtott be a DACA megsemmisítése ellen, mivel a Legfelsőbb Bíróság bírálja el a Trump kormány erre tett kísérletét.   

2019 novemberében Vásquez püspök azt írta, hogy „tovább sürgetjük a Kongresszust és az elnököt, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy tartós jogi megoldást találjanak az összes DREAM (migráns kiskorúak állampolgárság kérelme) esetre, ideértve a DACA kedvezményezetteket is. A DACA időközbeni megszüntetése megzavarná a DACA-kedvezményezettek folyamatos hozzájárulását és az országunkba történő integrációját, és szükségtelenül elválaszthatná őket családjuktól. Ellentétes a közjóval és a nemzetünk történelmével, ahol a bevándorlókat üdvözlik, ha nem engedjük, hogy ezek a fiatalok továbbra is igénybe vegyék a DACA-t, hogy elérjék Istentől kapott lehetőségeiket.” 

Öngyilkosságban való segédkezés

Az emberi méltóság és a közjó vonatkozásában az elmúlt évtized egy újabb intenzív csatáját jelenti az öngyilkosságban való segédkezés [assisted suicide] legalizálása és normalizálása. Az aktív [orvosi segítséggel végzett] eutanázia gyakorlata jelenleg kilenc szövetségi államban és District of Columbia kerületében legális, szemben a három évtizeddel korábbi három állammal. 

Jennifer Popik, a National Right to Life orvosetikai igazgatója márciusban elmondta a Catholic Register újságnak, hogy „sok államban ez valóban küszöbön áll”, és a csoportot „aggasztja, hogy ez egyfajta hógolyóhatás. Az emberek nem látják ennek veszélyeit.” 2014-ben széles körben beszámoltak Brittany Maynard 29 éves, halálosan beteg nő történetéről, aki Kaliforniából Oregonba utazott, hogy meghaljon. A New York Times nemrég közzétette az eutanázia következtében meghalt Marieke Vervoort belga paralimpiai bajnok döbbenetes bemutatását. Bár az engedékeny belga eutanázia-törvényeket nemzetközi ellenőrzésnek vetették alá, miután kiderült, hogy ott az orvosok megengedik a halálosan beteg 9 és 11 éves gyermekek eutanáziáját is.      

Az Egyesült Államokban és külföldön növekvő népszerűségű gyakorlat miatt a katolicizmus, judaizmus és iszlám vallási vezetői benyújtottak egy nyilatkozatot Ferenc pápának októberben, melyben nyilvánították ezzel ellentétes közös véleményüket. A nyilatkozat szerint az ábrahámi vallások „ellenzik az eutanázia bármilyen formáját – az élet közvetlen és szándékos kioltását – és az aktív [orvos által támogatott] eutanáziát -az élet közvetlen és szándékos kioltásának segítése-, mert alapvetően ellentmondanak az emberi élet elidegeníthetetlen értékének, eredendően és következésképpen erkölcsi és vallási szempontból tévednek, és ezt kivétel nélkül meg kell tiltani.” McGuire az USA-ban az aktív eutanázia mozgalom részleges sikerét annak tulajdonítja, hogy „az ügyet a méltóság kérdése felől hatékonyan közelítik meg.” Azt mondta, hogy kihívás az Egyház számára, „hogy elérje, hogy a kultúrába ne csak az emberi élet szentsége a fogantatásól a természetes halálig tartozzon, hanem a szenvedés gondolata is. A mi kultúránkban a szenvedést semmilyen módon nem értékelik.” 

„Ferenc pápa nagyon hatékony hang volt” ebben a kérdésben – mondta McGuire. ” Összekapcsolta az abortusz kérdését az aktív eutanáziával, és olyan kultúráról beszélt, amely figyelmen kívül hagyja vagy elveti a peremen élő embereket, akik már nem ’hasznosak’ a társadalom számára.” 

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. április 27.