Az online pornó eddigi legnagyobb tanulmánya

 

Több ezer videó ecseteli a szexuális erőszakot, vérfertőzést

2021. április 12. (LifeSiteNews) – A mai idők kevés biztató kulturális mutatóiból az egyik az, hogy egy leleplező sorozat ismét megerősíti, hogy a pornóipar tele van nemi erőszakkal, szexuális kizsákmányolással és visszaélésekkel, és ez kezdi felébreszteni az embereket. A Mindgeek [információtechnológiai cég] vezetőit kanadai parlamenti képviselők faggatták; a fősodratú média is foglalkozik a feltárt dolgokkal; az amerikai politikusok elkezdtek tárgyalni a Pornhubot célzó jogszabályokról.

Minél több ember kényszerül szembenézni a digitális pornó erőszakosságával és csúfságával, annál nehezebb figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy olyan kultúránk van, melynek van nyilvános #MeToo kampánya, miközben magánemberként nézzük, ahogy a nőkkel és lányokkal kegyetlenül bánnak és bántalmazzák őket szórakozás és szexuális kielégülés céljából.

Abban az esetben, ha bárkinek több bizonyítékra lenne szüksége arra vonatkozóan, hogy a pornográfia a nemi erőszak egy új, földalatti kultúráját táplálja, Fiona Vera-Gray, Clare McGlynn, Ibad Kureshi és Kate Butterby brit kutatók a British Journal of Criminology folyóiratban tették közzé az online pornó eddigi legnagyobb tanulmányát.  A „Szexuális erőszak, mint szexuális forgatókönyv a mainstream online pornográfiában” című tanulmány 131.738 videó vizsgálatát tartalmazta az Egyesült Királyság legnépszerűbb pornó oldalairól (Pornhub, XHamster, és Xvideos).

A képernyőképek 2017 és 2018 között hat hónapon át óránként készültek, a kutatók pedig olyan kulcsszavakat rögzítettek, melyek az Egészségügyi Világszervezet szexuális erőszakra vonatkozó definíciója alá tartoznak. A 131 738 címből több mint 8000 szexuális erőszakra utalt, és ebből 5785 vérfertőzésre.

Van egy feltételezés is ehhez. Az erőszakos pornóvideók tényleges aránya sokkal magasabb, mivel a kutatók kifejezetten kizárták a BDSM [kötözős szado-mazo] címeket, melyeket beleegyezésesnek minősítettek, ami azt jelenti, hogy sok videó, melyben erőszakot követtek el (az „s” végülis a „szadizmust” jelenti) nők és lányok ellen, nem szerepelt a kutatók megállapításaiban.

A BDSM pornó nyomán robbant A szürke 50 árnyalata őrület, és korábbi pornó színésznők arról számoltak be, hogy a nemi erőszak gyakori, és a szexuális erőszak a normális. Ezzel a módszerrel főleg a brutalitást érvényesítették a nők ellen a szexuális élvezet érdekében, függetlenül attól, hogy normaként gyenge beleegyezést alkalmaznak (amit a #MeToo mozgalom újragondoltatott velünk a külső nyomás és kényszerítés kontextusában).

Emellett a kutatók csak a videók címét, címkéit és leírásait vizsgálták meg inkább, mint a tartalmát, így a nőkkel szembeni megalázó és erőszakos viselkedést ábrázoló pornóvideók nagy része nem került volna bele a statisztikáikba. A kutatók arról számoltak be, hogy zavarta őket, amit találtak a szűk WHO meghatározásban a szexuális erőszakról. A pornóiparban rejlő erőszak alaposabb elszámoltatása még megdöbbentőbb számokat hozott volna.

A csonka családok pornifikációja ismét nyugtalanítóan került a felszínre a pornóban érintett „mostohaanya” kifejezés elterjedtségével; duplán kukkoló videók, melyek gyakran mutatnak „rejtett kamerás” és „felcsúszó szoknyás” változatokat, és a „kényszerített”, „lesből”, „molesztáló”, és „tapogatózó” kulcsszavak is gyakoriak voltak.

Sok cím túl aljas ahhoz, hogy itt idézzük, de a kutatók megerősítették a kiskorú lányokra összpontosító pornó túlsúlyát, ami zavaróan népszerű tendencia a pornóban, mióta „alig jogszerű” filmek kerülnek a piacra. Ahogy a Vice portál megfogalmazta:

A szógyakorisági elemzésből az is kiderült, hogy a kényszerítő és kizsákmányoló tartalmú videókban az „iskoláslány” (17,6 százalék), a „lány” (9,6 százalék) és a „tini” (8,8 százalék) szavak voltak a leggyakoribbak. Egy 2019-es tanulmány megállapította, hogy a felnőtt előadókkal összehasonlítva a „tizenévesek” körülbelül ötször nagyobb valószínűséggel szerepeltek a [durva fajtalanságot bemutató] videókban, mint a felnőttek, valamint nagyobb valószínűséggel szerepeltek az [egyéb lealacsonyító] videókban. A tanulmány azt is megjegyezte, hogy a tizenéveseket ábrázoló videókat felnőtt színészek vagy 18 év felettiek is eljátszhatják, de bizonyos esetekben fiatalkorú színészeket is alkalmazhatnak. A szabályozás hiánya miatt a nézők becsapós helyzetbe kerülhetnek – nem tudják, hogy hány évesek a színészek a videóban, és komoly büntetése van a gyermekek szexuális zaklatását bemutató anyagoknak. Még akkor is, ha színészek játszanak tizenéves karaktereket a videókban, a történetben gyakran található egy fiatalkorú személy, akit gyakran kényszerítenek vagy becsapnak a szex érdekében. Az olyan címek, mint a „Apu, ma nem akarok iskolába menni!” és az olyan kulcsszavak, mint a „copf”, „fogszabályzó” és „házi feladat” gyakran rámutatnak egy fiatal tinédzser szerepére.

A kutatók kiemelték azt a tényt, hogy az erőszakos pornográfia mindenki számára általánosan hozzáférhető, beleértve a gyermekeket is. Ahogy a szexting [szex tartalmú SMS] szinte mindennapos a fiatalok körében, a bosszúpornó is gyakorivá vált. Fiona Vera-Gray kutató a BBC-nek adott interjújában megjegyezte, hogy az erőszakos pornográfia „erotizálta a bele nem egyezést” és eltörölte „a szexuális élvezet és a szexuális erőszak közötti határvonalat.” A tanulmány eredményeinek elkerülhetetlen következtetése az, hogy egyre több ember számára ez a két dolog egymás szinonimáját jelenti.

Az #MeToo mozgalom válasz volt a szexuális erőszak egyre növekvő elterjedésére társadalmunkban – de viszonylag kevesen hívták fel a figyelmet a nyilvánvalóra: ha társadalmunkban az emberek többsége élvezetből vagy szórakozásból nézi a nők és lányok szisztematikus megerőszakolását, degradálását és bántalmazását, mit mutat ez a kultúránkról? Hogyan vált ez elfogadhatóvá? Hogyan engedtük meg, hogy az úgynevezett „szexuális szabadság” felszabadítsa a legocsmányabb, leggonoszabb ösztönöket bennünk, hogy „alapvető szabadságnak” nevezzük a fojtogatást, verést, korbácsolást és a nők és lányok meggyalázását?

Amíg nem válaszolunk ezekre a kérdésekre, és nem kezdjük el a rák kezeléséhez szükséges kulturális kemoterápiát, addig #MeToo mozgalom hatástalanul csak a jéghegy csúcsára mutat.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. április 15.