Tower Vilmos: Kihez menjek feleségül? (3)

7. fejezet: A kérő vallásossága

Már közhellyé laposodott, de örökké igaz maradi az a mondás, hogy ép testben ép lélek. De fordítva is igaz ám, hogy csak akkor ép a test, ha a lélek is az. 

Ami a testnek a tiszta vér, az a léleknek a helyes világnézet, a tiszta erkölcs, a nyugodt lelkiismeret, egyetlen szóval: a vallásosság.

A boldogtalan házasságoknak többféle oka lehet: A másik fél túlzottan várt előnyeiben való csalódás, a férj vadsága, kegyetlensége, szívtelensége, hűtlensége, rossz szenvedélye, az asszonynak valamely nagy hibája stb. De mindez okok mellett és felett csaknem minden boldogtalan és szerencsétlen házasságnál rádöbbenhetünk arra, hogy az egyik vagy mindkét félben hiányzott a hiten alapuló, igazi komoly, mély vallásosság.

A Műegyetemen egyik legfontosabb tantárgy a statika (szilárdságtan), amely azt tanítja, hogy minden épületnek szilárdsága és biztonsága attól függ, hogy milyen alapra építünk. Építhetsz akármilyen szép, drága, magas, előkelő és kényelmes berendezésű palotát, de ha nincs szilárd, kemény, megbízható alapja, az egész épület biztonsága kérdésessé válik. A legkisebb földmegmozdulás, földcsuszamlás, földrengés, bomba okozta légnyomás vagy talajmeglazulás is összedűléssel fenyegetheti az egész épületet.

A statikának ez az alaptörvénye nemcsak a fizikai épületekre vonatkozik, hanem a szellemi és erkölcsi épületekre is, aminő a házasság.

A házastársak állandó, áldozatos és sírig tartó, hűséges szeretetének, a jó, nemes, szilárd jellemnek is alapja, forrása, biztosítéka: a mély, komoly és hitbeli meggyőződésen alapuló vallásosság.

Ahogy napfény nélkül csak elvétve fakad és illatozik a virág, úgy Istenben való erős hit és mély vallásosság nélkül csak kivételesen teremhetnek meg a férji erények és maradhat teherbíró a férfiúi hűség.

A rosszat el nem követni, a csábítások és kísértések zuhatagának ellenállni, a lázadó vért csitítani, az élvezetvágy síkos útján féket vetni, mindehhez óriási lelki erő, lendület, felsőbb sugallat és eszményi magasság szükséges, amit nem szívhatunk a húsból és vérből, hanem csak az örök, tökéletes és végtelen Lényhez való tapadásból, a legnagyobb erőből, az Isten iránti szeretetből!

Ez nem húzza, vonzza, nem fenyegeti s ijesztgeti, nem mérgezi az embert, hanem átalakítja, mint tűz a vasat és kivirágoztatja, mint napsugár a zöld ágat.

Vannak férfiúi szenvedélyek, amelyekkel szemben minden (bölcselet, logika, belátás, rábeszélés, fenyegetés és rémítgetés teljesen hatástalan. Csak a vallás az a nagyhatalom, amely ezeket a lelki óceánviharokat lecsendesíteni, a rémséges, belső energiákat átalakítani és a szenvedélyek vörös tüzet az eszményiség fehér lángjává átizzítani képes.

Az igazi, belső, erős vallásos érzés nemcsak az általános erkölcsnek, jellemnek, tisztességnek, megbízhatóságnak alapja, hanem különösen a férfierényeknek, áldozatkészségnek és hűségnek legerősebb támasza és legbiztosabb védelme. Vallásosság nélkül az ún. társadalmi vagy polgári tisztesség, becsületesség csak a becsületességnek és tisztességnek látszatát óvja, fényes, de vékony, törékeny mázát alkotja. Vallásosság nélkül a

műveltség, tudás, illem, etikett csak furfangosabban, elrejtettebben, nagyobb tettetéssel és ravaszabbul eszeli ki és takarja el a belső bűnt, hűtlenséget, szívtelenséget és csalárdságot.

A művelt, okos, tanult, tapasztalt, de vallástalan férfi az eszét és előnyeit tolvajlámpa gyanánt használhatja, amellyel a maga számára megvilágítja, mások előtt meg eltakarja tiltott szándékait és utait. A kultúra, jólét, műveltség, tanultság vallásosság nélkül rendesen az elpuhultságnak, igényességnek, dölyfnek, pökhendiségnek, élvezetvágynak, elfajulásnak, romlásnak és hanyatlásnak a melegágya.

Ha tanulmányozzuk a fogházak és börtönök bukott lakóinak élettörténetét: rájövünk, hogy bukásuknak, elesésüknek, romlottságuknak, elzüllésüknek közvetlen vagy közvetett oka csaknem minden esetben vallástalanságuk vagy hitetlenségük volt.

Viszont Németország legnagyobb javítóintézetének vezetőjét megkérdeztem, hogy mikor bocsátják el növendékeiket az intézetből mint javultakat. Azt válaszolta: „Akkor, ha a növendék kezd magától imádkozni és lelke Istenhez fordul.”

 

Az igazi, mély vallásosság szent tüzet éleszt, fényt és világosságot áraszt, erkölcsi ékességre ösztönöz, a bajokban, szenvedésekben és sorscsapásokban hatalmas vigaszt nyújt és az embert a bajok fölé tudja emelni.

Az élet mélységeinek, örvényeinek, szédületében csak Istenbe kapaszkodhatunk, mert másképp elszédülünk és elbukunk.

Mindenki lelke mélyén ott settenkedik és terjeszkedik az alvilág szelleme és minden attól függ, hogy az alvilág vagy az egyén győzedelmeskedik-e.

A vallásos férj is eleshet. Ő is belejuthat egy másik nő hálójába, csapdájába, de soha olyan alacsony módon, olyan botrányosan, nem olyan aljas stílusban, nem olyan gyorsan, nem aggályoskodás és belső küzdelem nélkül, mint a vallástalan. És ha a vallásos ember el is esik, rövidebb-hosszabb idő múlva felébred benne a lelkiismeret, felkel és bánkódva megtér.

A férjet is megperzselheti idegen szerelem tüze. Benne is érvényesül a szabály, hogy az elért cél elveszti hatását, az állatiasság benne is új ingerekre, varázsokra és változásokra szomjazhatik, benne is felébredhet ismeretlen vágyak izgalma és új hódítások kívánsága. De, ha mélyen vallásos, ezeket a kísértéseket le tudja és le fogja győzni, legalábbis nem fog elbukni véglegesen: „Essék bár hétszer az igaz, – mondja a Szentírás – mégis felkel; a gonoszok ellenben elbuknak a bajban.” (Péld 24,16)

Ellenben a vallástalan emberben a boldogításnak, áldozatkészségnek, állandó szeretetnek és állhatatos hűségnek legnagyobb forrása szikkad el. Mert hiányzik nála az értelmi, érzelmi és erkölcsi fék!

Az a férj, aki nem vallásos, minden zökkenőnél, minden szép külsejű, feleségénél fiatalabb, vonzóbb vagy ingerlőbb nő látására mindjárt a válásra gondol, és legalább gondolatban s kívánsággal könnyen és könnyelműen házasságtörést követhet el.

Tapasztalhattuk, hogy némely fa a fagynak első érintésére elveszti szépségét, levelei elfonnyadnak és tépetten várják az északi szelet, amely sárba vagy mocsárba veti azokat. Hiába süt rá a nap, a halott levélbe már nem tud új életet sugározni.

Ilyen a legtöbb vallástalan férj is. Legelső nagyobb kísértés elszáríthatja, elhervaszthatja, megfagyaszthatja a hitvese iránt érzett szeretetét. Micsoda pusztítást, romlást, züllést, esküszegést, hűtlenséget, házasságtörést okozhat a vallástalan emberben akár saját magának gyarlósága, akár egy, a hitvesnél talán szebb vagy csinosabb, de ezerszerte érzéstelenebb, ördögi lelkű nő, egy kokott, egy huszadrangú színésznő, táncosnő, írógépelő vagy háztartási alkalmazott. A vallástalan férfi képes otthagyni áldott lelkű, jóságos s hűséges feleségét, gyermekeit, otthonát; képes szegre akasztani hegedűjét, lantját, vagyonát, becsületét és a napfényt felcserélni a bűn, az érzékiség, a szenvedély penészflórás árnyékával. A vallástalan férj képes a felesége részéről ért vagy vélt apró kis sértésért is örömmel, szinte kéjes élvezettel bosszút forralni és bosszúját kitölteni.

Már a kereszténység kezdetén Szent Júliát szülei vallástalan, hitetlen pogányhoz akarták feleségül adni. Júlia élénken tiltakozva mondotta: „Hogyan tehetném kezemet olyan kézbe, amely soha nem kulcsolódott imádságra? Hogyan hajthatnám fejemet oly kebelre, amelyben nincs hely Isten számára? Hogyan alapíthatnék családot, amelyben nem élhetne köztünk Krisztus?” A Szentírás is óv minket: „Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel!” (2Kor 6,14)

Viszont ismeretes az egyszerű plébános számfejtése. Megjelent nála egy leány és jelenti, hogy kérője akadt a szomszéd vármegyéből.

– És micsoda ember az? – kérdi a lelkipásztor.

– Szép szál legény.

A plébános zérust rajzolt a papírjára.

– Okos is.

A plébános második zérust biggyeszt az első mellé.

– Van száz hold földje is.

Jön az előbbiekhez újra egy zérus.

 

– Van gazda-oklevele is.

Újabb zérus, és így ment mégegyszer.

– Ejnye, csaknem elfeledtem: nagyon vallásos, buzgó katolikus is, a vasár- és ünnepnapi szentmisét soha el nem mulasztaná.

A plébános erre a hat zérus elé egyest írt, jelezve ezzel, hogy igaz vallásosság nélkül a többi jótulajdonság semmit vagy alig ér valamit, míg mély és gyakorlati vallásossággal együtt nagy kinccsel ér fel.

– Menj hozzá lelkem, – mondta a leánynak – mert nézzed csak, vőlegényed egymilliót ér! Ezért rendkívül fontos érdeke minden nőnek, hogy vőlegénye és férje vallásos férfi legyen!

8. fejezet: Vallásos-e?

Ha szükségesnek tartom, hogy kérőm vallásos legyen, hogyan győződjem meg róla, hogy valóban az-e?

Vallásos, ha tisztelettel beszél vallásos dolgokról, ha szívesen is szól és társalog Istenről, lélekről, Egyházról.

Vallásos, ha el-eljár templomba; ha legalább évenkint egyszer meggyónik és megáldozik. Vallásos, ha szobájában látjuk a feszületet vagy valamely vallásos képet, mégpedig lehetőleg a főhelyen.

Vallásos, ha gondot fordít arra, hogy pénteken ne egyék húst.1

Vallásos, ha látjuk, hogy ért a vallásos dolgokhoz.

Végre nagyon jó jel és igazi, gyakorlati vallásosságot igazol, ha kimondottan katolikus szellemű napilapot vagy folyóiratot járat és olvas és ha könyvtárában ilyen irányú könyvek is találhatók.

Ellenben a vallásosság hiányára mutat, ha láthatóan és érezhetően nem szívleli á vallásos tárgyú beszédet; ha beszél ugyan ilyesmiről, de tiszteletlenül, bántóan, sértően, egyoldalúan, rosszakaratúan; ha gyakran és csúnyán káromkodik, ha feléje sem néz templomnak, fittyet hány gyónásnak, áldozásnak és ha kimondottan vallás- vagy keresztényellenes újságokat, folyóiratokat, könyveket kedvel, vásárol, olvas és tanulmányoz.

A vallástalan vagy kevésbé vallásos kérőket beszéljük rá, kérjük meg őket vagy velük való házasságunk feltételéül szabjuk meg, hogy végezzenek legalább háromnapos zárt lelkigyakorlatot2 vagy olvassanak vallásra nevelő, hitet erősítő, ún. hitvédelmi műveket.3 Ha kérőnk valóban szeret minket, kedvünkért és kérésünkre mindezt szívesen megteszi. 

9. fejezet: Néhány kedvezőtlen jel

Kérőnk jellemének és természetének, hibáinak és rossz oldalainak könnyebb felismerése végett közlünk néhány kedvezőtlen jelet, amelyek néha mély bepillantást engednek a férfi lelkiismeretébe és amelyből hasznos, óvó és intő következményeket vonhatunk le.

Roppant kedvezőtlen jel, ha a kérő káros szenvedélyeknek hódol, mint amilyen az alkoholszenvedély, kártyaszenvedély vagy bizonyos kábítószerekkel való visszaélés (morfium, kokain stb.).


1 Háború idején (nagypéntek kivételével) pénteken szabad húst fogyasztani.

2 Nagyon ajánlható e célra a budapesti „Manréza” nevű lelkigyakorlatos ház, amely nagyon szerény díjazás ellenében három napon át kitűnő lelki és testi táplálékkal látja el mindig szeretve fogadott vendégeit. Címe: Budapest, XII., Labanc út 57. Tessék prospektust kérni.

3 Ilyen könyvet szívesen ajánlanak a katolikus könyvkereskedők, a lelkipásztor, bármely katolikus pap. Jelen könyv szerzőjének művei közül ajánlom: „Katolikus hitvallás” és „Kicsoda Krisztus?” c. kétkötetes művét. Lásd e könyv végén.


 

Óvakodjunk attól a kérőtől, aki már kora délelőtt vagy éppen éhgyomorral rendszeresen kedveli, megkívánja és élvezi az alkoholos italt (pálinka, likőr, bor, sör). A szerencsejátékok közül főképp a szenvedélyes és nagyban játszó (hazárd) kártyástól óvakodjunk. „A szenvedélyes kártyástól minden kitelik.”

A morfium, kokain stb. élvezői előbb-utóbb elmebajba esnek.

Ugyancsak rendkívül kedvezőtlen jel a könnyelmű, és az illető vagyoni helyzetéhez viszonyítva nagyobb adóssága, részletekre való túlságos terjedelmű vásárlása, a takarékosságnak teljes hiánya.

Kedvezőtlen jel a kérő részéről a feltűnő állatkínzás. A gyilkosok előéletét tanulmányozták. Rájöttek, hogy csaknem mind egyúttal állatkínzó is volt.

Rendkívül rossz jel, ha a kérő hitetlen, teljesen vallástalan, vallásgúnyoló, ellenszenvet érez és mutat egyházi személyek (püspök, pap, szerzetes, szerzetesnő) vagy az egyházi intézmények iránt.

Rossz jel, ha a kérő állandóan és durván káromkodik. Káromkodó emberen soha sincs Isten áldása. A káromkodást esernyőhöz szoktam hasonlítani. Az esernyő feltartja az ég esőjét, a káromkodás pedig az ég áldását.

Ne igen menjünk feleségül elvált férfihoz. De semmi körülmények között sem abban az esetben, ha őt még köti a házassági kötelék és vele nem tudnánk érvényes, szentségi házasságot kötni.

Néha ok a húzódozásra az „egykés fiú” is mint kérő. Nem én mondom, hanem dr. Stekel Vilmos, a bécsi egyetem volt orvos-tanára, idegszakorvos és író: „Az egygyermekes családoktól származó gyermekek nagy százalékban esnek áldozatul a mai időkre oly jellemző lelki megbetegedéseknek. Az egyetlen, többnyire elkényeztetett gyermekek boldogtalanok lesznek és ha megnősülnek, többnyire boldogtalan házaséletet folytatnak.” A magam részéről mégsem merném ezt a kemény ítéletet általánosítani.

Ellenben igenis, nagy okunk van félni az elkényeztetett és a kényelemben felhizlalt, túl igényes, az önuralmat nem ismerő, még kevésbé gyakorolni tudó udvarlótól, akár a családnak egyetlen fia, akár nem. Az ilyenfajta férfiakból lesznek a „kilengők”, a tévútra csábíthatok, a hűtlenek, a megbízhatatlanok és kiszámíthatatlanok.

Rossz jel, ha meggyőződünk arról, hogy a kérő szerelem és vonzalom nélkül, csupán anyagi érdekből vagy előnyösebb jövő elérése végett kéri meg kezünket.

Rossz jel, ha az udvarló szerénytelenül visszaél a leány szüleinek vendégszeretetével. Akad olyan csirkefogó, aki évekig fogyasztja a leány szüleinek kosztját és e mellett évekig áltatja, kínozza, gyötri és a házassági határidő folytonos kitolásával teljes bizonytalanságban hagyja „menyasszonyát”, míg végre felfedez egy másik leányos házat, ahol még jobb, ízletesebb és kiadósabb potyakoszthoz juthat. Ilyenkor azután keres valami összeveszési ürügyet, hogy az előbbi helyről tovább állhasson.

Az udvarló vagy kérő, aki értékesebb ajándékot elfogad az udvarolt leánytól, nem nagy jellem, de aki tőle végső szükség nélkül és hozzá több ízben pénzt kér, csikar ki és fogad el, minden esetben veszedelmes, megbízhatatlan jellem. De legtöbbnyire szélhámos, csaló, házasságszédelgő.

Legyünk óvatosak a nagyhangú, nagyszájú, tűzijátékos, rakétás frázisokat puffogtató, folyton a leány kezét csókolgató, napjában százszor szerelmére esküdöző udvarlóval szemben!

A legáradozóbb, legenyelgőbb, legmézesebb és legémelygősebb udvarlókból válnak néha a legridegebb, a legérzéketlenebb, legvadabb férjek, a kiállhatatlan és rosszkedvű fickók.

Henry Mackenzie mondja „The man of feeling” c. híres művében egy ilyen udvarlóról: „He now expressed himself in such ardent terms, that prudence might have suspected their sincerity. His expressions were too warm to be sincere.” (74. old.) Magyarul: „Oly izzó kifejezésekkel élt, hogy az okosság gyanússá tette őszinteségét. Nyilatkozatai túl melegek voltak ahhoz, hogy őszinték lehettek volna.”

A feltűnően öltözködő, gigerliskedő, piperkőc férfi rendesen üres lelket takar. Aki nem komolyan öltözködik, azt ne vegyük komolyan!

Rendkívül óvom a nőket, hogy saját maguk keressenek újsághirdetés útján vőlegényt. Az ilyen nő hirdetett portékává süllyeszti le magát. A férfi pedig mindjárt gondolja magában: Szép nő lehet, aki csak ily úton gondolja el a férjfogás lehetőségét.

Méginkább óvom a hölgyeket az újságok apróhirdetéseiben férj-jelöltül felkínálkozó férfiaktól.

Ezek egyrészének esze ágában sincs nősülni, csak kalandra vadásznak. Másik része kimondottan csaló. A jelentkező nők közül a hirdető kiválaszt egyeseket, akiknek pénzére, kölcsönére, ingyen-szerelmére vagy mind a háromra vágyik.

A hirdetők harmadik csoportja őszintén óhajtja a házasságot, de gondoljuk, hogy nem a legeszményibb férfiak szoktak apróhirdetés útján feleséget keresni.

Éppígy óvom a nőket a házasságközvetítő „üzletektől”. Akadhat olyan házasságközvetítő, aki különböző fogásokkal és trükkökkel alaposan megtéveszti, behálózza, pénzbelileg pedig kiuzsorázza a becsületes szándékú, de hiszékeny, naiv „ügyfelét”.

Természetes, hogy még a komoly szándékú udvarló is a menyasszonyjelöltben elsősorban a nőt kívánja. De kedvezőtlen és rossz jel, ha rádöbbenünk, hogy az udvarló egyedül csak a nemiséget keresi bennünk, nem pedig egyúttal az eszményi feleséget, a minta-anyát, a jó háziasszonyt, a komoly és sírig tartó sors- és élettársat. Óvakodjunk az ilyen férfiaktól.

De miről lehet felismerni az udvarlóban azt, hogy nem szerelemből és még csak nem is valamely tiszteletreméltó érdekből akar férjünk lenni, pl. az özvegy férfi, hogy gyermekei számára anyát szerezzen, az üzletember, hogy megbízható segítőtársat keressen stb., hanem aki kizárólag csak nemi kihasználásra pályázik, szexuális jellegű ingyen szórakozásra vágyik, és aki nem házasságot kíván, hanem nemi viszonyt.

Az ilyen nemi útonállót megismerhetjük arról, hogy mindjárt heves udvarlással és szexuális célzásokkal kezdi, bizonyos húrokat kezd pengetni, modorában bizalmaskodóan fesztelen, oly beszédtárgyakra akarja terelni a szót és olymódon, ami pirulásra készteti a nőt. Nem érzi jól magát az udvarolt leány családja körében, sőt azt kerüli vagy éppen vonakodik és húzódozik megismerni a családját. Ellenben a leánynak türelmetlenül négyszemközti találkákat ajánl. Lehetőleg a sötétben, rejtett helyen. Ajándékul virág, cukorka helyett vagy mellé pikáns regényt hoz vagy küld.

Lehetséges, hogy még a legkomolyabb szándékú és legtisztességesebb udvarló is egyszer, kivételesen elveszti fejét és a csillapíthatatlan várakozás feszült állapotában talán itt-ott nem helyénvaló szót ejt ki, célzást tesz vagy mozdulatot enged meg magának, de már a második alkalommal meglátszik rajta a megbánás, a nagyobb tartózkodás vagy őszintén meg is vallja hibáját.

„Vedd azt divatnak s játszi vér gyanánt; Vedd ibolyának az ifjú tavasztól – Korán nyílt, elhull, kedves, de múlékony Illatja, színe pillanatnyi élv – , Ne többnek.”

(Shakespeare: Hamlet, I. felv. 3. jel.)

Óvakodjunk olyan udvarlótól, aki már előre hangoztatja, sőt követeli, hogy a házasságban ne legyen gyermek.

 

Óvakodjunk attól a férfitól, aki már udvarló vagy vőlegény korában ok nélkül erős és heves féltékenységi jeleneteket idéz elő. Forel szerint a betegesen féltékeny férjnél még a hűtlen is jobb, mert utóbbi megjavulhat, a károsan féltékeny soha.

Ne menjünk feleségül oly férfihoz, akit kimondottan nem a szíve szerelme, még csak nem is valami más tiszteletreméltó cél vezet hozzánk, hanem aki csupán csak kiejtett, kicsúszott szava, ígérete, „becsülete” miatt akar minket „elvenni”. Jaj az ilyen asszonynak!

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy az említett jellegű férfiakkal majd csak összeszokunk, vagy hogy őket majd megjavítjuk. Lehet, hogy a leggonoszabb ember is tökéletesen megtér, de vajmi kivételes ritkaság, hogy a férjét a felesége javítsa meg.

(folyt.)

Létrehozva 2020. december 15.