Pécsi Rita nyílt levele a szülőkhöz

„A megjelent »Meseország mindenkié« mesekönyv nem önmagában érdekes, ez csak a jéghegy csúcsa, viszont ráirányítja a figyelmet egy kibontakozóban lévő problémára, amellyel foglalkoznunk kell, amit nem kerülhetjük meg – írta a szülőknek és nagyszülőknek címzett nyílt levelében Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutató, főiskolai docens.

A szülőknek, nagyszülőknek, nevelőknek címzett nyílt levelében Pécsi Rita azt írja: létezik egy olyan törekvés, mely azt szeretné elérni, hogy fellazítsuk, sőt tagadjuk a férfi, illetve női nemet és az ezzel járó életszövetség elfogadott, életre nevelő kereteit, és erre már kisgyermekkortól kezdve „érzékenyítsük”, azaz befolyásoljuk a gyerekeket -mesékkel, foglalkozásokkal, szerepjátékokkal, egyéb eszközökkel.

Kiemeli, hogy a Meseország mindenkié című könyvben sokat foglalkoznak a mesék azzal, hogy a fiú lány, a leány fiú akar inkább lenni, a herceg a hercegbe szeret bele, és hozzá is megy azon nyomban, a suta őzike agancsokra vágyakozik és bak őzként akar inkább élni, stb. „A kötethez óvodások és iskolások számára foglalkozástervek is készültek. A törvényeink egyelőre lehetővé teszik, hogy az intézményekben ezeket a foglalkozásokat megtartsák, a meséket felolvassák, feldolgozzák, olvastassák gyermekeinkkel” – fűzi hozzá.

Az idegrendszeri fejlettségük ugyanis nem tart még ott, hogy saját döntéseket hozzanak, nem képesek a fekete-fehér sablonok közötti átmenetek megértésére, pláne nem a finom mérlegelésre.

Ezen kívül pedig a nemi identitás ebben az életkorban úgymond „puha”, még nem szilárdult meg, ezért a természetes, biológiai nem kibontakozásának megerősítésre, és nem érzékenyítés címén történő összezavarásra van szüksége. Így magyarázza a szakértő: gondoljuk meg, milyen hatással lehet az, ha az óvodában ilyeneket hallanak a kisgyerekek, hogy: „képzeld csak el, mi lenne, ha inkább te is kislány kisfiúruhákban járnál, ha a királylányt nem érdekelné a szerelem, ha mindenki nagy ámulatára a herceget nem a királykisasszony kedves tekintete, hanem a másik herceg bűvölné el, stb?”

Előfordulhat, hogy egy napon gyermekünk ilyen élményekkel tér haza, és jó esetben kérdezősködni fog, hogy miként is van ez…Ebben az esetben mindenképpen beszélgessünk velük, nagyon fontos, hogy megtapasztalják, átéljék, hogy mi mit gondolunk erről a kérdésről. Pécsi Rita szerint

semmiképpen nem kell tehát követendőnek, normálisnak mondanunk azt, ami meggyőződésünk szerint nem az.

Természetesen elmondhatjuk, hogy van ilyen a világon, de nem ebből születik az élet, Isten férfinak és nőnek teremtett minket, és ez már magzatkorunkban egyértelműen látszik. Minden sejtünkben hordozzuk ezt a valóságot, és nagy öröm, ha ezt bontakoztatjuk ki. Ha valaki ezt mégsem így tapasztalja, annak inkább segíteni kell, hogy visszataláljon a saját lehetőségeihez, és felnőtt korában majd boldogan éljen az őt kiegészítő társával, és a szerelmükből született gyerekeivel. Ezzel együtt elfogadjuk őt mint embertestvérünket, nem csúfoljuk, játszunk vele, köszönünk neki, segítünk, ha bajba kerül, adunk neki a sütinkből és így tovább – ad tanácsot a szakember.

Mivel a mesén és annak ilyen jellegű feldolgozásán keresztül

erős érzelmi azonosulás történik, ez jelentős befolyással van gyermekünk személyiségére, ezért jogunk és kötelességünk belátásunk szerint megvédeni őt ettől.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. november 5.