Sok esetben előfordul, hogy előbb beszélünk, és csak utána gondolunk bele, hogy mit is mondtunk valójában. Jó esetben észrevesszük és korrigálunk, de van, hogy fel sem tűnik, mekkora ereje van egy-egy kimondott szónak. Ráadásul egészen más, ha az ember egy felnőtt társának tesz valamilyen meggondolatlan kijelentést, mint ha egy gyermeknek. Hisz egy gyerek – pláne, ha még egészen kicsike – feltétel nélkül elfogadja, amit hall, főképp mert a szüleitől hallja.

Nincsen más támpontja a világban, csak a családja. A szülei adják meg neki azt az alapot, amelyre később építhet. A szülők felelőssége tehát e tekintetben is óriási.Előfordul, hogy fáradtak, vagy dühösek vagyunk, ilyenkor az indulat sokszor szül meggondolatlan mondatokat, amelyek akár maradandó sérüléseket is okozhatnak a gyerekek lelkében.  Ez fokozottan igaz, ha Istenről, vagy Jézusról beszélünk, őket vesszük a szánkra indokolatlanul. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek szeretik ismételgetni, amit a „nagyok” mondanak nekik, szóval

hamar beléjük vésődhetnek a rossz gondolatok.

Az Isten nevével történő káromlásokat ne is említsük, mert azok egy külön fejezetet érdemelnének a tilalmak között. Maradjunk néhány hétköznapibb, szülők szájából elhangzó mondatnál, amely jobb lett volna, ha soha nem mondanak ki.Sose mondjuk a gyermekünknek például azt, hogy “Jézus nem szeret téged, amikor így viselkedsz”. Ne akarjunk Krisztus nevében fegyelmezni. Ezeknek a szavaknak súlyuk van egy gyermek lelkében, elméjében. Ez a mondat elhiteti vele, hogy Jézus csak bizonyos feltételek mellett szereti őt, ami nem igaz, hisz a Megváltó felénk áradó szeretete határtalan! Az ilyen mondat azt az érzést erősíti a gyermekben, hogy ha vétkezik – ami az ő nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy rosszalkodik, nem fogad szót –, akkor már nem szeretik odafent. Kitaszított lesz. Ez a kijelentés félelmet kelt a gyermekben, ez pedig összekapcsolódik Jézussal.

 A teljes cikk elovasható itt.

Létrehozva 2020. november 4.