3 dolog, ami miatt nulla helyett negatívról indult a házaséletünk

Nyers, őszinte, bátor – nagyjából így tudjuk jellemezni olvasónk névtelen írását, mely nemrég érkezett a postaládánkba. Úgy gondoljuk, hogy ezt a tanúságtételt a szexualitásról mindenkinek el kell olvasnia.

A férjemmel nem egészen egy éve vagyunk házasok. A következőkben felsoroltak mind hozzájárultak ahhoz, hogy nehezített pályán kezdjük szexuális életünket. Nemrégiben kezdtem el követni az Egytestté Instagram oldalát, a 777 blognak köszönhetően akadtam rá. A közelmúltban Csengénél is és a 777-en is csupa olyan írás jelent meg, amelyek hatására sürgetően azt éreztem, hogy tollat, illetve billentyűzetet kell ragadnom, és megosztani a saját történetem. Ha csak egy fiatalhoz, egy párhoz is eljut az írásom üzenete, már megérte a bátorságot.

1) A szüzességem elvesztése

A férjem tisztán készült a házasságra, nekem viszont nem sikerült megőriznem magam a számára. Rettenetes, folyamatos bűntudat mellett ugyan, de aktív (és beteljesületlen, boldogtalan) szexuális életet éltem. Nem fogok nekiállni érvelni, hogy miért maradjon szűz egy fiatal a házasságig, arra rengeteg másik cikk íródott. Én csak a magam oldalát tudom elmondani, azt, hogy engem személyesen hogyan érint.

Egyik napról a másikra, minden előzmény nélkül ránéztem a férjemre, és sírva fakadtam, amiért nem ő az egyetlen, aki ismeri a testem, aki meztelenül látott, aki intim módon megérintett.

Mellbevágott a felismerés, hogy mekkora ajándék lehetett volna ez tőlem neki. A szerelmem, a tiszteletem kifejezése lehetett volna az, ha csak ő ismeri a testem. Milyen büszke lennék, ha elmondhatnánk, hogy csak egymással volt szexuális kapcsolatunk! De nem mondhatjuk el, miattam. Úgy éreztem, valami olyantól fosztottam meg, ami járt volna neki, ami annak a kifejezése lett volna részemről, hogy milyen nagy becsben tartom őt. Csak sírtam és nem győztem bocsánatot kérni. Ez volt a legerősebb bűntudat, amit valaha éreztem, mintha ez lett volna a legnagyobb bántás, amit ellene valaha is elkövettem. Úgy éreztem, meg sem érdemlem őt, nem bírtam felfogni, miért választott magának ,,használt” lányt feleségként? Természetesen ő egyáltalán nem ,,használtként” tekintett rám és fel sem merült benne emiatt bántottságot érezni. Én pedig szépen lassan megbocsátottam magamnak. 

2) Pornó és önkielégítés 

Ebben mindketten érintettek voltunk, mégis én voltam az, akinek súlyosabb problémát okozott a házaséletben. Egy korábbi, több éven át tartó kapcsolatomban rendszeres, de kicsit sem kielégítő szexuális élet mellett váltam a legnagyobb pornófogyasztóvá. Azt gondoltam: ha a másiknak rendszeresen lehet orgazmusa, mert használja a testem, akkor nekem is jár, és mivel ő nem tudja megadni nekem, majd megoldom én magamnak. Trükkös a sátán, nem? Több évről beszélünk! Ez idő alatt szépen és alaposan rögzült, hogy nekem csak én tudok örömet szerezni.

A szexuális ingerküszöböm a pornó miatt olyan magas lett, hogy nemhogy az akkori páromat, de egyáltalán a fiúkat sem tudtam egy idő után megkívánni.

Hús-vér ember nem váltott ki belőlem szexuális vágyat, szenvedélyt. Csak a pornó iránt éreztem vágyódást, izgalmat, csak az ott látottak tudtak felizgatni. Teljes mértékben deformálódott a szexualitásom. Katasztrófa volt ezzel a házasságban szembesülni. Azt hittem, korábban azért nem éreztem vágyat a fiúk iránt, mert a házasság előtt megélt szexualitás bűntudatot keltett bennem. Aztán házasságra léptem, szerelemből, szabadon szexelhettem volna, mégsem akartam, nem kívántam. Teljes sokk, összezuhanás, önvizsgálat, kutakodás, majd a rádöbbenés: a szexuális öröm és izgalom csakis az önkielégítéshez kapcsolódik az agyamban, dehumanizáltam a vágyaim.

Nem vágytam arra, hogy a férjem megérintsen, görcsös volt minden szexuális közeledés, mert nem bíztam abban, hogy azt tudja nyújtani nekem, amit én tudok magamnak.

Minden szexuális kapcsolódást szorongás és bűntudat kísért, mert valahányszor közeledtem az orgazmushoz, nem a férjemre koncentráltam, hanem arra a néhány pornós képre, amik a korábbi években az agyamba égtek, amikhez nálam a szexuális beteljesülés kötődött.  Amint ezek kimondódtak és feloldódtak, óriásit lépett előre a házaséletünk. Hogyan is lehetne a leginkább felégetni ezeket a rossz kötődéseket, ha nem egy új, jó kötődéssel? Az, hogy a gyakorlat teszi a mestert, nálunk a szokásos szexuális összeszokáson kívül sokkal többet is jelent: gyakorlat teszi a szexuális vágyat, a szenvedélyt. És bevált! 

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. október 23.