Azt kérdezed, mit jelent a szó, édesapa?

Lássuk csak, mit ír az értelmező szótár: az édesapa, mint fogalom, a huszonkettedik századra teljesen elavult. Évezredeken át a társadalmi fejlődés béklyóját jelentő patriarchátus nevű őskori csökevény kulcsszereplője volt, ám a progresszív gondolkodás térnyerésével a modern világ végleg maga mögött hagyta az olyan rasszista társfogalmakkal együtt, mint a férfi, a nő vagy a család.

De ha érdekel, az igazság és megígéred, hogy köztünk marad, elmesélem neked, hogy réges-régen egész másként mentek a dolgok. Ez persze még azelőtt volt, hogy az élet sokszínűségét felváltotta volna a szivárvány. Még azelőtt, hogy új természeti törvényt írtak volna, az isteni helyére.

Volt akkoriban valaki, aki egészen különleges helyet foglalt el a gyermekek szívében. Te már talán elképzelni sem tudod, milyen lehetett a nyakába ülve az égig érni. Milyen volt vele bújócskázni, gólt rúgni neki, a hátán lovagolni. Milyen volt, amikor először vitt el magával horgászni.

Amikor anya tudta nélkül elszöktél vele moziba egy korhatáros filmre, vagy nemzeti színekbe öltözve együtt szurkoltatok a válogatottnak. Milyen volt lehagyni futásban, megelőzni biciklivel, vagy elúszni mellette a Balatonban. Milyen volt esténként öblös meséjét hallgatni, vagy a karjaiban biztonságos búvóhelyre lelni, ha épp vígaszra vágytál.

Az édesapa aztán a harmadik évezredben teret nyert genderelmélettel teljesen összeférhetetlenné vált. Ráfogták, hogy a puszta léte is erősen kirekesztő és súlyosan diszkriminatív, ezért kikezdték. Először azt vágták a fejéhez, hogy a férfiassága maga a színtiszta agresszió, később már azt is támadták, aki csak szeretett volna édesapa lenni. Őket azzal a hazugsággal félemlítették meg, hogy lánynak bókolni zaklatás, udvarolni nemi erőszak.

Haladó szakemberek, kasszasiker mozifilmek, bestseller könyvek, népszerű zenészek sugallták, modern iskolákban tanították, hogy az édesapa rossz értéket közvetít, negatív mintát ad, erkölcsisége káros a személyiség fejlődésére. Azért, mert szereti a gyermekét és óvja a széltől is, mert gondoskodik a családjáról, mert férfit nevel a kisfiából, nőt a kislányából.

Azt mondták, családszerető édesapára semmi szükség. Semmilyen édesapára sincs szükség. Családra sincs semmi szükség. Férfias férfira, nőies nőre sincs szükség. És gyermekre sincs semmi szükség…

Napjainkban aljas hajtóvadászat folyik a hagyományos emberi értékek ellen, melynek “körözési listáján” első helyen szerepelnek a család, a férfi, a nő, az édesapa, az édesanya. És ha nem szabunk gátat mindennek, ha önös érdekből, lustaságból, kényelemből, kicsinyes bosszúból, vagy akár hideg közönyből passzív cinkossá válunk, akkor a huszonkettedik században már tényleg csak a legendákban élnek tovább a hagyományos családok, a szerető édesanyák, a gondoskodó édesapák.

Ha hiszel az életet adó édesapában, aki akár a sajátja árán is megvéd. Ha hiszel az édesapában, aki az édesanya puha ujjai mellett az erős kéz a családban. Ha hiszel legyőzhetetlen hősben, akire felnéz minden gyermek, aki megóv mindentől, aki csakis a miénk és velünk marad mindörökké, akkor ne hagyd, hogy így legyen! Ha édesapa vagy, azért. Ha édesapa szeretnél lenni azért. Ha édesapától kaptad az életed, azért.

Édesapák, nagyapák, keresztapák! Apák napja alkalmából a jó Isten éltessen Benneteket!

Forrás

Létrehozva 2020. október 6.