A homoszexualitással kapcsolatos hagyományos keresztény álláspont a kortárs kultúra számára gyakran úgy jön le, mintha a keresztények a testi vágyakat, sőt, magát a testet értékelnék le, szemben azzal a felszabadító modern szemlélettel, hogy a testünk (és annak vágyai) hozzánk tartoznak, elengedhetetlen tartozékai annak, akik vagyunk. Úgy tűnik, a keresztények azért tiltanak, mert valamiért nem tartják fontosnak a testet és nem veszik komolyan annak a vágyait. De ennek éppen az ellenkezője igaz.

A keresztények (néhány szélsőségesen aszketikus irányzatot leszámítva, amelyek ellentétesek a Biblia tanításával) nagyon nagy becsben tartják a testet, és halálosan komolyan veszik annak a vágyait. Csak úgy gondolják, hogy a vágyak időnként a test ellen dolgoznak. Pál apostol egyik legfontosabb érve a homoszexualitással kapcsolatban pontosan ezt a kettősséget ragadja meg. Az apostol a Római levélben arról ír, hogy mivel az emberek „nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik (τὰ μὴ καθήκοντα)” (Róm 1,28). Konkrétan arról van szó, hogy Isten „kiszolgáltatta őket szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét” (Róm 1,24). És ez itt a lényeg.

Hogy megragadjuk az apostol gondolatmenetét, érdemes egy kicsit megmártóznunk a görög szövegben. A mondatban két szó kapcsolódik a homoszexuális tevékenységhez: tisztátalanság (ἀκαθαρσία) és meggyalázás (ἀτιμάζω). Mérvadó szótárak és lexikonok szerint az ἀκαθαρσία egyszerre jelent tényleges mocskot, szennyet, és átvitt értelemben erkölcsi romlottságot (pl. BDAG, Varga). Ez a fajta tisztátalanság Pál szerint helytelen gondolkodással kapcsolódik össze, és meggyalázza azok testét, akik részt vesznek benne. Az ἀτιμάζω arra vonatkozik, amikor valakit vagy valamit megbecstelenítenek, megfosztják a tisztességétől, nem adják meg neki a tiszteletet és megbecsülést, sőt, megvetik, szégyenteljessé teszik (BDAG, Varga). A τιμή görög szó, amelyből képződött, megbecsülést, tiszteletet, magas értéket jelent. Pál szerint a testnek tehát értéke, tisztelete van, amelyet meg kell becsülni, a homoszexuális gyakorlat viszont éppen az ellenkezőjét teszi a testtel: meggyalázza, megbecsteleníti azt.

Teljesen egyértelmű, hogy Pál itt a homoszexuális gyakorlatról beszél, hiszen így folytatja: „Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek (πάθη ἀτιμίας): mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést (τὴν φυσικὴν χρῆσιν) a természetellenessel (εἰς τὴν παρὰ φύσιν), ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést (τὴν φυσικὴν χρῆσιν τῆς θηλείας), és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak (τὴν ἀσχημοσύνην κατεργαζόμενοι), de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.” (Róm 1,25-27)

Pál szerint a testnek van olyan használata, amely a természet szerint való (φυσική χρῆσις). A természet szerint való használat (a megfelelő keretek között) megbecsüli a testet. De van természettel ellenkező használat (παρὰ φύσιν) is, amely meggyalázza, szégyent hoz rá, megbecsteleníti. Amikor nők nőkkel lépnek szexuális kapcsolatra, az egyértelműen megbecsteleníti a testet, mert ellenkezik a természetes használattal. Ugyanígy, amikor férfiak férfiakkal lépnek szexuális kapcsolatra, az is minden esetben a test meggyalázása. Anatómiai szempontból érthető, hogy miért, hiszen a nemi szerveink úgy vannak megalkotva, hogy a két nem kiegészítse egymást. Ez a Teremtő akarata. A férfi nemi szerv az élet foganására képes női nemi szervhez illeszkedik, nem a férfi ürítésre szolgáló szervéhez. Pál szerint a test rendellenes, természetellenes használata nem csupán diszfunkcionális, hanem gyalázatos is. A test megbecstelenítése.

A félreérthetetlen üzenet itt tehát az, hogy amikor a férfi férfivel hál, szégyenteljes dolgot tesz (τὴν ἀσχημοσύνην κατεργαζόμενοι). Azt teszi, ami nem illik. A 27. versben szereplő ἀσχημοσύνη szó olyasfajta illetlenséget jelent, mint mikor valaki nyilvánosan felfedi a szemérmét (BDAG, Varga). Az ἀσχημοσύνη oda nem illő, helytelen cselekedet (BDAG, Varga). (Erre utal a 28. versben a τὰ μὴ καθήκοντα kifejezés is: illetlen, oda nem illő.) Az ἀσχημοσύνη főnév a σχῆμα szóból képződött, amely külső megjelenés, forma, alak jelentéssel bír (Varga), az ἀσχημοσύνη ezzel szemben arra utal, amikor valami nem a rendeltetésének megfelelő, hanem azzal ellentétes, szégyenteljes alakban jelenik meg. Abban a korban ennek a szónak különösen szexuális értelemben volt jelentősége, ebben az értelemben alkalmazza Pál az azonos neműek közötti kapcsolatra is.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. február 13.